Egy meleg fiú története

huszonnegyedik

Jungkookkal nagyon jól éreztem magam és mivel apával is rendeződött minden, otthon is szerettem lenni. Sok időt töltöttünk el négyesben és bár apa mindig is nagyon bírta Jungkookot, mégis más lett a kapcsolatuk, de jó értelemben. Először nagyon meglepett, hogy tényleg milyen fesztelenek egymással annak ellenére, hogy apa tudta, én és Jungkook együtt vagyunk, de aztán megszoktam. Egyszer még rajta is kapott minket, ahogy a nappaliban csókolóztunk, mert Kookie nem bírt magával. Megijedtem, hogy mit fog mondani, de ő csak halványan elmosolyodott és szó nélkül hagyott minket újra magunkra.

Tényleg minden nagyon jól ment. Lassan pedig elérkezett a téli szünet. Jungkook barátaival is jobban összeismerkedtem és nagyon vártam, hogy Jinnie is velünk legyen, ami hamarosan be is következett. Írt nekem, hogy hazaért, mire azonnal magamra kaptam a cipőmet és a kabátomat, majd rohanva hozzá, hagytam el az otthonom. Nem laktunk egymástól olyan messze, ezért gyalog is hamar odaértem. Jinnie ott állt a házuk előtt, én pedig majdnem elsírtam magam, hogy végre láthatom őt. Kitárta karjait, mire megszaporáztam lépteim és mihelyst odaértem, szorosan magamhoz öleltem. Sikerült mégis elpityerednem, de ő is jócskán szipogott.

-Nagyon hiányoztál! - motyogtam a mellkasába bújva, ugyanis jóval magasabb volt tőlem, sőt, még Kookietól is egy nagyon kicsivel.

-Te is nekem Jiminie! Olyan jó újra látni téged! - simogatta meg a fejemet. - Gyere menjünk be, hideg van és van mit mesélnünk egymásnak! - kezdett el a házuk felé terelni.

Velük ebédeltem és az anyukája meg is jegyezte, hogy rég nem látott engem, aztán rendesen ki is faggatott. Jinnienek nem volt apukája, mert elhagyta őket még gyerek korában, ami miatt átérezte milyen volt a helyzetem, mégha nem is ugyanaz volt velem, mint vele. Evés után a szobájába mentünk, hogy amíg kipakol, addig is beszélgetni tudjunk.

-És mi a helyzet Jungkookkal és veled? - cipzározta ki bőröndjét.

-Minden rendben. Kookie nagyon rendes és figyelmes velem. Apával is nagyon jól kijönnek, Namsun pedig egyenesen imádja őt! - mosolyogtam mint egy tejbe tök. Tényleg minden jó volt.

-Értem. Azért majd én elbeszélgetek vele! Tudnia kell, hogyha még egyszer megbánt téged, elteszem láb alól! - fordult felém komolyan, mire muszáj volt kuncognom egyet.

-Jinnie... Nem akarlak megbántani, de egy légynek sem tudnál ártani! - mosolyogtam még mindig.

-Jó, de ő ezt nem tudja, ráadásul színésznek készülök! - mosolyodott el végre ő is.

Estig nála maradtam, mert úgy volt, hogy átjön vacsorára és végre találkozik Jungkookkal és apával is. Jinnie haragudott apára, nagyon, emiatt pedig féltem, hogyan fog vele viselkedni és mint később kiderült, jogosan. Tisztelettudóan bemutatkozott, mivel maximum egyszer találkoztak, - apa akkor is levegőnek nézett minket - de végig nagyon távolságtartó volt vele és olyan ridegen nézett felmenőmre, amilyet még sosem láttam tőle. Jungkookkal is hasonlóan viselkedett, de ő nagyon igyekezett Jinnie kedvében járni, mintha a bátyám lenne, ami eléggé vicces volt.

-Jin, ide adnád a sót? - kérte Jungkook, mire Jinnie a sótartóért nyúlt és odanyújtotta azt a fiúnak, de mielőtt elvehette volna, elhúzta előle.

-Neked csak Seokjin hyung! - mondta nem éppen kedvesen, majd végre letette Kookie elé azt.

-Köszönöm, hyung. - szeppent meg egyből a párom.

-És mondd csak Jinnie, milyen az egyetem? - köszörülte meg torkát Namsun, és mint mindig, ő volt az, aki oldani próbálta a hangulatot. A nő és a fiú egyből megtalálták a közös hangot, ezért engedte meg neki Jinnie, hogy így hívja őt, sőt, ő ajánlotta fel neki. Sokat meséltem nekik egymásról. Jinnie hamar a szívébe zárta Namsunt, mert tudta, hogy mindent neki köszönhetek, ami apát illeti.