Egy meleg fiú története

negyedik

Sírva rohantam az utca végében lévő buszmegállóba. Hihetetlen mértékű fájdalmat éreztem és nem csak az arcom miatt, hanem mert Jungkook tette ezt velem. Ő, akiről sosem gondoltam volna még azok után sem, hogy tudtam, utál engem valamiért. Furán néztek rám az emberek, de nem érdekelt, mert egy sokkal rosszabb dolog kötötte le az elmémet. Azon voltam, hogy összekaparjam magam annyira, hogy gond nélkül letudjam a munkát, majd utána végre anyával lehessek. Nagyon sok dolgom volt még aznap, pedig már akkor rettenetesen fáradtnak éreztem magam. Nem volt egy hely sem, ahová szívesen mentem volna, ahol szívesen lettem volna. Úgy éreztem mintha egy űzött vad lennék, akit senki nem tűr el maga mellett.

A könyvesbolt ajtajában megálltam és mélyeket lélegeztem, majd elszámoltam tízig, csak ezután léptem be az üzletbe. Magamra erőltettem a szokásos álarcomat, amit itt mindig viseltem. Mosolyogtam, de nagyon fájt az arcom és a szám széle is. Addig fel sem tűnt, hogy alsó ajkam felszakadt, csak akkor, ahogy a vas íz eltelítette szájüregemet.

-Jesszusom Jimin, te meg hogy nézel ki? - szaladt felém egyik munkatársam, Chaeyoung.

-Nem tudom?! - hangzott inkább kérdésnek mint válasznak.

-Megvert valaki? - grimaszolt a sebeimet vizsgálva.

-Csak egy srác a suliban. - rántottam vállat könnyedén, mintha nem szurkálta volna ezer kés a szívemet, amikor visszagondoltam az eseményekre.

Végül nem kellett ott maradnom és dolgoznom aznap. A főnököm hazaküldött azzal, hogy fertőtlenítsem és jegeljem, mihelyst hazaérek. Bólogattam és megköszöntem a szabadnapot, de nem mehettem haza. Most az egyszer nem akartam látni apát a reggeli incidens miatt. Nem voltam elég erős hozzá, hogy szembesüljek a gyűlöletével irántam, amely annyira erős volt, hogy egy rohadt csésze kávét sem tudott elfogadni tőlem és még csak nem is szólt volna, hogy ne törjem magam, mert nem fogja meginni azt, amit én csinálok neki. Ehelyett hagyta, hogy évekig főzzem neki a kávét, hogy aztán ki tudja önteni, közben pedig nevetett rajtam.

Gyorsan elhessegettem a rossz gondolataimat és elindultam a cukrászda felé, ahol anya kedvenc sütijét árulták. Ez egy apró cukrászda volt, ahol házi sütemények voltak és egy aranyos idős néni állt a pult mögött. Betérve oda egyből megcsapott az ismerős illat és rögtön megrohamoztak az emlékek is. Kicsi koromban anyáékkal voltam itt, aztán Jungkookkal jöttem ide beszerezni a süteményt, akkor pedig már harmadik éve egyedül mentem.

Gyorsan megvettem amiért mentem, majd elhagytam a helyet. Nem voltam olyan állapotban lelkileg, hogy tovább maradjak mint muszáj volt. A temető közelében volt egy virágbolt, ezért nem kellett mégegy kitérőt tennem.

Kettő szál fehér rózsát vettem, mert anyának és nekem is ez volt a kedvenc virágunk. Mindig is szerettem a rózsát a letisztultsága, egyben gyönyörűsége miatt, melyet a fehér szín csak jobban kiemelt. Picit jobban éreztem magam ezek után, de aztán megálltam anya sírja mellett és újra elkapott a sírógörcs.

Mindenem fájt. Úgy éreztem széttéptek, megcsócsáltak és kiköptek. Nem kellettem senki életébe, mert mindenki megvolt nélkülem.

-Szia anya! - köszöntem neki végül, mikor megnyugodtam. - Ne haragudj, hogy ilyen állapotban jöttem hozzád, de tudod a mai egy nagyon nehéz nap volt. Szeretnéd, hogy elmeséljem? - vártam egy kicsit, hátha ad egy jelet, de nem történt semmi, ezért belekezdtem. - Apa nagyon utál engem. - beharaptam ajkamat és visszafojtottam a sírást, de könnyeim megszöktek és végigmarták arcom, ahogy lefolytak rajta. - Tudod, hogy minden reggel kávét csinálok neki, erre kiderült, hogy végig kiöntötte azokat. Szerinted azért csinálta, mert meleg vagyok, anya? Nem tehetek róla, nem akartam ilyen lenni! Te is utálsz engem, anya? Ha tudnál, akkor te is elzavarnál engem? - zokogtam fel. Mély sebet ejtett rajtam apa viselkedése. - Képzeld Jungkook is rühell engem, pedig ő azt sem tudja, hogy mi vagyok. Ma megütött. Bizony, ezeket a sebeket ő okozta rajtam! - mutattam arcomra, mintha tényleg itt lenne az anyukám és látna engem. - Valamivel megbántottam őt kilencedikben, amiért azzal büntetett, hogy elhagyott engem, de a mai napig fogalmam sincsen mi történt. - motyogtam tovább szipogva. - De Jinnie felhívott engem és azt mondta a téli szünetet együtt töltjük, bár az még elég messze van, én akkor is örülök neki. Ez jó nem? Meg emlékszel? Mondtam neked mennyire szeretnék egy olyan antik töltő tollat és képzeld ma kaptam egyet Mr. Mintől, tudod, az irodalom tanáromtól. - elővettem az ajándékomat és megmutattam anyának, majd a kis üzenetet is felolvastam neki. A sütit is kivettem a táskámból és beleszúrtam a gyertyát - amit szintén a cukrászdába vettem - és meggyújtottam. Remegő hangon énekeltem el magamnak a "boldog szülinapot" dalt és sírva ettem meg az édességet. Már rég nem éreztem késztetést arra, hogy kívánjak, mert rájöttem, kár áltatni magam, nem egy szülinapi gyertya fogja helyrehozni az életemet. Ezután csak csendben ültem egy darabig és magamba révedve gondolkodtam.