Napkelet, Napnyugat

Lelkünkre hull a téli harmat

1923

Karinthy előadásán telt ház van. Azok is itt vannak, akik csupán felszínesen érdeklődnek az irodalom iránt.

A humoristától könnyed és emészthető estét várnak, nem akadémiai beszédet. Így alakult ki a közönség vegyes képe. Hátul a későn érkezők, középütt a zacskóikkal zörgő családosok, limonádét szürcsögő randevúzók, az első sorokban az ismerősök, többek között Karinthy felesége. Mellette ül a szeretője, akit minden szégyen nélkül elhozott az estre. Akik tudják, ki ő, fürkészen méregetik. Aranka kérkedik hűtlenségével. Karinthyval hallgatólagos megegyezésünk van arról, a házas életünk problémáit nem emlegetjük fel. Így csak mélyen hallgat, bármi botrányról is pletykáljanak. Közben igyekszik ugyanaz a bogaras, nevettető figura maradni, akinek valaha megismertük.

Bűntudat mar belém, amiért csak a saját gondjaimmal zaklattam az utóbbi időben. Ő is cipeli a maga keresztjét, meglehet hallgatagon, rejtett szenvedéssel. Tapintatos barát ő, és nem említi a saját problémái súlyát, mikor látja, a sajátjaimat is alig bírom el.

Elnézem különös alakját a színpadon. Rutinosan beszél és mozog, a zavar legparányibb jele nélkül.

Emlékszem, évekkel ezelőtt, amikor először adott elő, humoreszkkel jelentkezett öt másik íróval együtt. Lámpalázasan topogott a színfalak mögött, ám amint leült az asztalhoz, kezébe vette papírjait és elkezdte a felolvasást, minden félelme eloszlott. Az emberek már az első percben nevetésben törtek ki, s ez a hatás mondatról mondatra nőtt. Minden félelme elmúlt. Végül diadalmasan jött le a színpadról. Lehet, hogy a többiek választékosabban, fennköltebben fogalmaznak, harsányabb előadók, de ez az este az övé volt. Egész éjjel ebben az újszerű dicsőségben sütkérezett. Aztán egy fiatalasszony felvilágosította, hogy min is derült a közönség tulajdonképpen. Tudniillik, az asztal terítője nem takarta Karinthy lábát egészében, s jól kivehető volt, ahogy a férfi a lábfejét le-föl mozgatja idegességében. Erre hangzottak fel az első kacajok. Ezt meghallva Karinthy még sebesebben járatta a lábát, mint egy ideges, farkcsóváló kutya. Innentől kezdve megállíthatatlan volt a derültség.

Ez a jelenet jut eszembe, mialatt a közönség rekedt nevetéssel ünnepli legnagyobb humoristáját.

Közben Aranka mindent megtesz, hogy megszégyenítse őt. Nehéz eldönteni, hogy tudatosan, vagy pedig figyelmetlenségből.

Az első sor közepén foglaltak helyet, mindenki látja őket. A szeretője kezét fogja.

Sasorrú, durva arcú, szögletes alak. Sűrű szemöldöke alól sűrűn pislog, nyakát vakargatja, serceg a borosta körme alatt. Az ember ránéz, és nem érti, mivel bűvölhette magához Arankát, aki egy gyors észjárású, ragyogóan éles elméjű asszony. De a kérdést fordítva kell feltenni. Mindig Aranka választ. Ő nézi ki magának a prédát, akiről tudja, alkalmas lesz majd a hármasukba. Mikor egyszer Karinthy ment el egy lánnyal, Aranka azonnal mérget vett be. Utána Karinthy a kórházban ápolgatta, s majd meghalt a lelkiismeret-furdalástól. Így manipulálja a kis pszichológusnő az írót.

Karinthy az emelvényen áll, úgy tesz, mint aki nem veszi őket észre.

Laza kakaóbarna felöltőt visel, gomblyukában ibolya. Az este régi bohóckodásai hangulatát idézi, csak épp avassá poshasztja a jelen. Aranka folyton bekiabál, gúnyos megjegyzéseket tesz. Már az is megnézte őket maguknak, aki amúgy ügyet sem vetett volna rájuk.

Ilona mellettem harsányan nevetgél. Legdrágább ékszereit akasztotta magára, mutatóba. Térdét csapkodja, élénksége visszhangot ver.

Régen ámulatba ejtett fesztelensége. Aztán, ahogy fokozatosan rájöttem, sokkal inkább a hivalkodás vágyából ered ez, mint fesztelenségéből, elkezdtem figyelni, mennyit színészkedik. Miattam hagyta ott színésznői karrierjét, ezt veti folyton a szememre. Hát akkor játszik velem. Eljátssza, hogy dühös, s amint engem is felbosszantott, kacagni kezd. Eljátssza, hogy nagyszerűen érzi magát, és másnap hord le mindennek. Ha az áll érdekében, mosolyog, ha az áll érdekében, rimánkodik. Már évekkel ezelőtt elvesztettem őt a megannyi szerep álarca között. S ő ezzel elégedett. Akit megtévesztett, afölött hatalma van.