Jazmyne a sivatag gyöngye

12. fejezet

Dastan meséje:

Régi mese ez. Lehet megtörtént, és az is lehet, hogy nem.
Élt egyszer egy nagy király. Volt egy gyönyörű felesége. A világon nem volt párja szépségének.
A királyné várandós volt.
Kilenc hónap végén két gyermeknek adott életet. Amint felsírt két gyermek, egy élet örökre kialudt. A királyné két erős kisfiút hozott világra, az életéért cserébe.
A király mivel nem ment be, nem tudta melyik fia jött előbb világra. Az orvos nem tudta, mert a királynét próbálta megmenteni. A két szobalány aki bent volt mást mondott.
Mindegyikük azt állította, hogy az az idősebb amit ő tart. A király végülis választott közülük.
Annak a szolgálójának hitt aki titokban a szeretője volt.
Nőttek a fiúk. Elbizonytalanodott már döntésében.
Kívülről hasonlítottak, de belsőjük teljesen más volt.
Akit idősebbnek mondtak herceg, makacs, kárörvendő, nemtörődöm, és hatalom vágyó volt. De volt egy jó tulajdonsága. Kitartó volt. Vívás közben addig nem adta fel, ameddig az ellenfele nem könyörgött, hogy legyen vége.
A kisebb herceg sok mindenben különbözött tőle. Ő is jól harcolt, de inkább a könyveivel foglalkozott. Kedves, segítőkész, becsületes, de néha engedetlen volt.
Eljött az a nap, hogy a királynak át kellett volna adnia a koronát az idősebb fiúnak, de nem tette.
Összehívta tanácsadóit, hogy valamilyen kiskaput találjanak arra, hogy a fiatalabb herceg lehessen a király. Féltette népét az idősebb hercegtől, mert ő vágyott a háborúra, és féltette ettől a gondolkodási módtól a népét.
Végül egy tanácsosa felszólalt. Emlékeztette arra, hogy hiába tartották az herceget idősebbnek, nem volt rá bizonyíték, hogy nem a másik herceg az idősebb.
Elgondolkodott ezen a király. A törvények csak azt írták, hogy az elsőszülött. Azt nem írta, hogy annak is kellett hívni a trónörököst.
Elküldte tanácsosait, és hívatta "idősebb" fiát. A fiú örömmel sietett apjához. Azt hitte, hogy már most a koronázásról akart vele beszélni.
Mikor elmondta a király fiának mi nyomja a szívét, a herceg olyat tett amit sehogy se lehetett ép ésszel felfogni.
Előkapta tőrét és apja gyomrába szúrta. A király összerogyot, és értetlenül nézte fiát. A herceg olyat árult el, amit sose kellett volna elmondania.
Ő nem a királyné fia, és nem is a másik herceg ikertestvére. Ő annak a szolgálójának a fia aki a szeretője volt. Az orvossal eltitkolták ezt.
A király ezek után a földre esett, és kilehelte a lelkét. A herceg kivette apja gyomrából a tőrt, és csak nézte "művét". Tudtam, hogy mostmár semmi sincs közte, és a trón között.
Ezt az egész beszélgetést kihallgatta a másik herceg. Majdnem lebukott, amikor oda akart rohanni haldokló apjához. Könnybe lábadt szemmel néze a jelenetet.
Az idősebb herceg kisietett és hívta az őrséget. Hamar visszajöttek az orvossal együt.
Két őr elvitte a halott királyt, az orvos kíséretével, a herceg a másik katonával küldetett a tanácsosokért, és ő is ment vele.
Mikor kimentek, a fiatal herceg is kisietett. Képes lett volna a "bátyja" ráfogni az egészet. Ő is résztvett a tanácskozáson. Miután meg halgatta a herceget a történtekről, és végig hallgatta azt is, hogy úgy gondolja, hogy át kell vennie apja helyét, azonnal felszólalt az igazi trónörököst.
"Ez nem igaz! Te ölted meg! Láttam ahogy beleszúrtad a tőrödet! Ha nem hisznek nekem ott a bizonyíték, a tőrön!"
Ezekre a szavakra csend lett. A herceg felnevetett.
"Ki hisz neked öcsém. Senki. Hazudsz mint a vízfolyás. És miért öltem volna meg? Ígyis, úgyis én lettem volna a trónörököst."
A herceg szavára bólogatni kezdtek a tanácsosok.
"De nem te vagy a trónörököst, hanem én! Te magad vallottad be apánknak ezt. Te nem a királynő fia vagy. Hanem egy szolgálólány fia."
A tanácsosok döbbenten nézték a hét herceget.
"Mostmár elég öcsém! Nem tűröm tovább, hogy sértegess! Kihívlak egy párbajra! A győztes lesz a király. A vesztes meghal. Beleegyezel, vagy gyáva vagy?"
A fiatalabb herceg beleegyezett.
Aznap délután került sor a párbajra.
A gyakorlópályán került sok. Itt mindketten egyenlő előnnyel indultak.
A szabályok szerint csak karddal lehetett vívni. Hosszú ideig tartott a párbaj. Egyik fél se adta föl. Már a tanácsosok beakarták fejezni ezt az egészet, mikor hirtelen egy óvatlan pillanatban nem figyelt az kisebb herceg. Az idősebb herceg kihasználta ezt az alkalmat, és előrántotta tőrét. Szíven próbálta szúrni, de nem sikerült. Csak a vállát találta el. A kisseb herceg kihasználta a meglepettségét. Kikapta a kezéből a tőrt és elhajította. Innentől már könnyedén legyőzte, de megkegyelmezett neki.
"Csak azért nem öllek meg, mert még régen, a bátyán ként szerettelek. Száműzlek a sivatagba. Ott talán egy jobb életet kezdhetsz." A herceg megígérte, hogy egy nap vissza fog térni. Ezzel ment el, pár hívével, és soha többé nem látták őket.
Még aznap királlyá kiáltották ki az igazi herceget.
Míg ő uralkodott, a népe boldogan élt.