Jazmyne a sivatag gyöngye

21. fejezet

Dastan szemszöge:

Reggel, nyugodtan ébredtem. Mikor kinyitottam a szememet, megláttam az én, még mindig aló, kíváncsiskodó angyalkámat, mellettem szuszogni.
Elkezdtem puszilgatni az arcát, a nyakát, a vállát, szépen sorjában, de nem ébredt fel.
Elkezdtem simogatni, és szólongatni, de mind hiába.
Vagyis azt hittem.
Elkezdett kuncogni, mire én fölé kerekedtem.
- Drágaság! Ezt most visszakapod!
- mondtam és a derekára ültem.
Se szó, se beszéd, el kezdtem csikizni, mire, mint egy kisgyerek, felkacagott.
- Nee! Felséges Dastan király, kegyelmezz kedvesednek! - mondta még mindig nevetve.
- És mégis miért?
Erre hirtelen, közrefogta az arcom, és egy hosszú csókba voln. Ez alatt én is abbahagytam a "kínzását" és egyik kezemmel megtámaszkodtam, hogy rá ne essek, míg másikkal derekánál fogva húztam magamhoz.
Mikor elválunk, csak egy szót mondott.
- Ezért.
- Jól van. Meggyőztél. - mondtam. és vissza feküdtem mellé.
Kiskutya szemekkel nézett engem, hasra fordulva.
- Mit szeretnél? - kérdeztem kedvesen, az aranyos látvány miatt.
- Ma ide hozod te a reggelit?
Válaszul, csak tettem, amire kért, és hoztam a reggelit.
- Megint mézes kenyér. - nyújtottam a tányért, és levett róla, egy kisebb darabot.
Hamar megreggeliztünk, de Jazmyne folyamatosan faggatott a mai programról. Végül, fürdés közben, elmondtam neki.
- Ki szökünk. - mondtam egyszerűen.
- Tessék? - kérdezte vissza értetlenkedve.
- Jól hallottad, kiszökünk a palotából. Máma, egészen napnyugtáig, a városban leszünk.
Olyan csillogó szemekkel nézet, mint egy gyermek.
- Köszönöm!! - kiáltotta, és hirtelen átölelte a nyakam, aminek az lett a következménye, hogy belecsúsztunk, a vízbe.
Minél előbb felhúztam a víz felszinére, és azonnal visszaöleltem
- Meg ne halj itt nekem örömödben!
Miközben ki köhögte magát, szorosan kapaszkodott belém.
Amint befejeztük a fürdőzést, azonnal sietett ki, hogy egy nem annyira feltűnő ruhát válasszon, de megfogtam a kezét.
- Hova, hova? Szerinted nem gondoltam erre? Már itt vannak. - biccentettem, a széken várakozó két ruha felé.
- Kölcsön kértem neked, Seherezade-tól. Én meg egyszerűen szereztem.
Jazmyne a székhez sétált, és levette róla a ruhát.
A ruha eléggé tetszett neki "hibái" ellenére, hogy nem mutathatja meg milyen szép.
A majdnem földig érő sötét zöld ruha, és az ugyanilyen színű fejkendőt.
Én is egy hasonló színű öltözéket szereztem magamnak.
- Dastan? - szólított halkan szerelmem.
- Segítsek felöltözni? - kérdeztem, mire félénken bólintott.
Még mindig elpirult ha ruha nélkül láttam. Amilyen gyorsan csak tudott belebújt, de én végig csodálva figyeltem.
Egy halk kuncogás után eszméltem fel.
- M-mi az? - kérdeztem dadogva.
- Úgy nézel engem, mintha először láttál volna meztelenül. - mondta kuncogva, mire dereka után nyúltam, és hirtelen magamhoz rántottam. Halkan felsikkantott, de azonnal, ajkaira nyomtam az enyémeket.
Kis idővel elvált tőlem.
- Inkább öltözz fel.. Vagy, én is segítsek neked?
Megráztam a fejem, és hamar felvettem a ruhám. Megfogtam a kezét, és az ajtó felé siettünk.
- Gyorsnak kell lennünk. Körülbelül most van az őrségváltás. - magyaráztam neki.
Először csak én néztem ki, majd mikor minden renben volt, kijöttünk, és kicsi feltűnéssel, elindultunk kifelé.
Ahol a szolgák szoktak kijárni a piacra, azon a kapun mentünk ki.
Én régen jártam kinn, így a városban, de így is káprázatosnak taláktam. Nem a nagy gazdagság miatt, hanem az élettel teni utcák voltak érdekesek.
Mikor Jazmyne-ra néztem, csak mosolyogni tudtam.
Úgy nézett közül, minha életében nem látott volna ilyet.

Jazmyne szemszöge:

Életemben egyszer jártam kinn ebben a városban, és akkor csak a börtönömet láttam benne.
De mostmár, látom benne azt a szépséget, amit akkor nem.
Az élettel teli uccákat, a boldog embereket, a szaladgáló gyerekeket.
Dastan lágyan megfogta a kezem, mire rá néztem.
- Itt szeretnél ácsorogni,
vagy körbenéznél? - kérdezte mosolyogva.
- Induljunk! - mondtam lelkesen.
Lassan, kézenfogva sétáltunk végig az utcákon, és minden egyes árusnál, mindent jól megnéztünk.
Az őröket sikeresen mindig elkerültük, de késő délután összefutottunk valakikkel.
Éppen nagyban beszélgettünk arról, hogy holnapi nap, mikor már sajnos egyedül leszek, nyugodtan sétálgathatok a palotában, kíséret, és ilyenek nélkül, és csak akkor kell majd, ha én igénylem.
Épp felnézett Dastan, és boldogan köszönt.
- Tarek! Salim! Jó titeket látni itt, és nem csak a palotában! - erre én is felkaptam a fejem.
A két ismerős férfivel, két ismerős nő is volt. Felismertem őket. Seherezade, és Ester volt velük, csak még nem tudtam biztosra miért, csak sejtettem.
- Titeket se lehet sokszor így látni! - felelte a két férfi kórusban. - Hogy, hogy itt? Kiszöktetek, az utolsó szabad napotokon?
- Igen. De látom ti is kihasználjátok a szabadidőtöket.. - utalt Dastan egy kicsit a női társaságra utalva.
- Nemrég futottunk össze, és felajánlottuk nekik, hogy hazakísérjük őket, a palotába. - mondta Tarek, mire Salim csak helyeslően bólintott, de lácott rajtuk, hogy nem ez a teljes igazság.
Elkezdek beszélgetni, mire én is társultam a lányokhoz. Arra eszméltünk fel hogy elkezdett alkonyodni, ezért külön tőlük, visszaindultunk a palotába. Mi még egy kicsit sétálgattunk, de még az alkonyat vége előtt vissza értünk.
Egy egyszerűbb vacsora után, újra visszavonulhattunk a szobánkba.
Miközben a szobánk felé sétáltunk, kicsit lelassítottam. Dastan azonnal megállt.
- Baj van? Rosszul érzed magad? - kérdezte megrémülten.
Szembe fordultam vele, és megöleltem.
- Köszönöm ezt a mai napot. Annyira jó volt veled sétálgatni a városban. Bármilyen messzi nászútnál szebb volt ez a két nap. Ma este azt csináljuk, amit csak szeretném. Viszonozni szeretném a szívességeid.
- Dastan kicsi késéssel, de visszaölelt, és hajamba puszilt.
- Jazmyne... Ez természezes, hogy mindent megteszek a boldogságodért.
De azért igényelném az ajánlatodat.. - mosolygott sejtelmesen.
Hamar a szobában voltunk, és azonnal indultunk fürdeni.
Előre mentem, és végre megszabadultam a ruhámtól.
Alig egy perc múlva utánam jött. Hozott valamit, de nem igazán érdekel, abban a pillanatban.      Hosszú óráknak tűnő percekig fürdőztünk. Dastan előbb elindult, mire utána mentem. Dastan felém nyújtott, egy narancssárga ruhaanyagot.
- Felvennéd ezt, mielőtt kijössz? - kérdezte, mire mosolyogva bólintottam, és megpusziltam. - Sietek.
Mosolygott egyett, és kiindult. Mielőtt kilépett volna, még kedvesen visszaszólt:
- Várlak téged Angyalom. - és utána kiment.
   Jobban megnéztem a ruhát, és azonnal felvettem. Lassan kiindultam, és az ajtónak dőlve néztem őt, és ő engem.
- Gyönyörű vagy szerelmem. - erre csak elpirultam. - Kérlek táncolj nekem úgy, mintha el akarnál csábítani engem! Kérlek. - mondta, mire meglepődtem. De utána sejtelmesen elmosolyodtam, s ezzel belementem a Játékába.

Dastan szemszöge:

   Olyan gyönyörű volt abban a narancssárga ruhában.

  Olyan gyönyörű volt abban a ruhában, az én egyetlen vörös rózsa szálam, hogy szavakkal le se tudtam volna írni.
  Lassan közeledni kezdett felém.
Pár méterre előttem megállt. A kintről beszűrődő zenére, elkezdett táncolni úgy, mint még soha.
   Az elején csak lágyan ringatta a csípőjét, és lassan felemelte kezeit, és mozgatni kezdte. Lassan megfordult, és mikor újra szembe volt venem, jobb lábával kilépett, így rálátást nyertem hófehér lábára. Alig érezhetően gyorsult a ritmus, és lassan elkezdte simogatni magát, és elkezdett forogni. Így néha az anyag, nem mindig takarta őt.Hátra nézett, és közben sejtelmesen mosolygott. Nem tudtam megállni, hogy ne mennyek oda hozzá. Mikor már közel volam hozzá, elkezdett körbetáncolni engem. Pár perc múlva, már nem bírtam magammal, csak magamhoz rántottam, és menyasszony pózban cipeltem az ágy felé.
- Jazmyne...én nem bírom tovább... - mondtam, és letettem óvatosan az ágyra. - Kívánlak..
- Én is Dastan.. - mondta, és egy szenvedélyes csókba vontam, és nem álltunk meg ennyinél.

Remélem tetszett a rész!
  Bocsánatot kell kérnem, a késésért, de nem akarok mentegetőzni. Nem tudom tartani azt az ígéretem ebben az időszakban, hogy napi szinten tegyek ki részeket, de remélem megértitek.
Megpróbálom azt, hogy legalább minden szombaton tegyek ki részt.