Jazmyne a sivatag gyöngye

14. fejezet

Jazmyne szemszöge:

Az az egy nap hamar eltelt. Már reggel mindenki készülődött Dastan barátjának érkezésére. Dastan kérésére, én csak este találkoztam vele. Egészen addig gyakoroltam, mert fel kellett lépnem, az ünnepi vacsorán. Izgultam, és már alig vártam az estét.

Dastan szemszöge:

Délelőtt érkezett meg a barátom.
Én magam mentem ki a palota elé elsőként fogadni. Már messziről látszott, hogy közel van. Porfelhő jelezte közelettét, és üdvrivalgások.
Nem sokkal a palota elé ért két lovas kiséretében.
Leugrott lova nyergéből és elém sietett.
- Felség. - hajolt meg előttem, mire én azonnal felsegítettem, és megöleltem.
- Szinbád! Drága barátom! Ne hajlong előttem. Inkább mesélj, hogy telt ez az egy év! - mondta, és bementem vele.
- Jól! Egyiptom csodálatosan szép, csak úgy mint Hellász. De a legszebb dolgok akkor is a lányok voltak. - mondta nevetve, és én is elnevettem magam.
- Hát te nem változtál öregem! Se kívülről, se belülről. - mondtam még mindig nevetve.
- És itt? Történt valami változás? - kérdezte.
- Háát.. - vakartam meg a tarkóm.
- Csak nem nő van a dologban, Dastan te vén csirkefogó? - kérdezte.
- De.
- Végre! Na és! Milyen? Biztos gyönyörű! Hercegnő, vagy...
- Nem. Egy táncos. Vagyis több mint táncos...
- A szertőd? - bólintottam. - És elvetted a..
- Azért az összes részletbe nem akarlak beavatni, de igen megtettem.
- Mikor találkozhatok vele? - kérdezte.
- Ma este fellép, a vacsorán.
- És a többi vendég mikor jön?
- Délután. Ha megbocsátasz, teendőim elszólítanak. A szobád ott van ahol régen, minden a helyén és kitakarítva.
- Milyen választékosan fogalmazol. Megártott ez az egy év nélkülem, igaz?
Újra nevetni kezdett, és ment a szodája felé.
Én meg csak egy mosollyal nyugtáztam ezt.

Délután elment azzal, hogy a vendégeket fogattam. Az este hamar eljött, és már alig vártam, hogy Jazmyne-t újra láthassam.
A vacsora egy erre kialakított kinti helyen volt.
Egy szép kertben volt amely a városra nézett. Fákjákkal volt bevilágítva, a teret. Mellettem ült Szinbád, és a mi két oldalukon ültek a királyok, és követeik. Előttük lévő asztalon, mindenféle ételek voltak. Az asztalok keskenyek voltak, mert úgy volt kialakítva, hogy ott lehessenek a táncosok.
Vacsora közben, mindenki a táncosokat figyelte. Csak én nem. Tudtam, hogy Jazmyne tánca ezerszer szebb lesz.
- Miért nem nézed a táncosokat? Szépen táncolnak. - mondta, mire én csak kétkedve néztem rá.
- Látni fogsz szebbet is.
A táncnak vége lett. Mindenki tapsolni kezdett, csak én nem. Én már az ajtót bámultam. Amint elmentek a táncosok, ő lépett elő.
Egy gyönyörű sárga ruhát választott
(a fenti), és ez mellé már csak egy ékszer. Azt a fejdíszt amit neki adtam. A vizslató tekintetek közt középre sétált, és meghajolt felém. Szinbád kikerekedett szemekkel bámulta az én vörös angyalomat.
Jazmyne egy pillanatra elfordult, és bólintott a zenészeknek, hogy kezdhetik.

Belekezdett. Minden mozdulata lángy és kecses volt. Senki se vette le róla a tekintetét. Csodálatos tánca mindenkit lenyűgözött. Mindenki azokat a smaragd zöld szemeket fürkészte, de ő csak egy valakit nézett. Engem. Amikor vége lett a zenének, egy pillanatra csend lett. Én kezdtem el először tapsolni Szinbáddal. Erre megkönnyebbült, és mosolyogva meghajolt. Taps viharral jutalmazták csodálatos táncát. Már egy jó ideje tapsoltak, és még egyet követeltek.
Felálltam és intettem nekik, hogy hagyják abba. Jazmyne-ra tekintettem, mire ő értette mit kérek. Újra a zenészek felé forbult, és bólintott, hogy kezdhetik az újjabb zenét.

Ez a tánc már merészebb volt. Nem csak kecses, hanem szenvedélyes volt. Mindenki úgy csodálta, minha tényleg egy földre szállt angyal lett volna.
Merészségét az bizonyította, hogy amikor egy kis ideig elhalkult, és lassult a zene, közeledni kezdett felém. Előttük kezdett táncolni pár méterre. Egy pillanatra Szinbádra néztem. Úgy nézte őt, mintha élete szerelme táncolna neki. A tánc kis idő múlva véget ért. Már fáradt volt a tekintete.
Bólintottam, hogy mehet. Tudtam, hogy mindjárt vissza jön, hisz hivatalos a vacsorára. Meghajol, és elsietett átöltözni.
Szinbád tekintetét kerestem. Meglepett, hogy még mindig az ajtót bámulta, az után is, hogy már elment.
- Szóval ez a véleményed róla? - kérdeztem meg tőle.
- Gyönyörű. Nem értem, miért csak táncos ez a lány.
Ha ennél is szebb a szerelmed, akkor a kereskedőknek egy vagyont kellett fizetned érte.
Erre halkan elnevettem magam. Ő csak értetlenül nézett engem.
- Ő volt. Tudtam, hogy le fog esni az állad, ha meglátod. Még láthatod őt, mindjárt visszajön.
Alig, hogy kimondtam ezt, újra bejött
Jazmyne.
Ugyanúgy egy sárga, egyszerűbb ruha volt rajta. Egy egyszerűbb nyaklánc, és ugyanaz a fejdísz volt rajta. Elénk sétált, és meghajolt.
Odasétáltam hozzá, és felvezettem a helyéhez, mellém. Szinbád még mindig nem tudott megszólalni a meglepettségtől.

Jazmyne szemszöge:

   Mosolyognom kellett erre a tettére. Éreztem magamon az emberek tekintetét, de nem törődtem velük.
  Fennt megállt, és az eddig mellette ülő férfi felállt. Biztos voltam benne, hogy ő miatta volt ez az egész vacsora.
- Színbád, szeretném bemutatni neked Jazmyne-t! Ő az a lány aki nekem mindennél fontosabb ezen a világon! - mondta, mire elpirultam.
- Jazmyne, ő itt Szinbád, a legjobb barátom!
- Örülök, hogy végre személyesen is megismerhetlek. - mondtam mosolyogva.
- Én is szint úgy, hölgyem! - mondta.

Láttam a tekintetében valamit. Valamit, amit csak Dastannál tapasztaltam eddig.  Vágyat.
A gondolatmenetemet Dastan szakította meg.
- Jazmyne! Ülj le mellém.
Mosolyogva hozzáfordultam, és leültem mellé.
- Dastan! Miért hívl meg erre a vacsorára? - kérdeztem tőle halkan.
- Vacsora végén megtudod. - mondta.
Vacsora végéig, nem igazán beszéltünk. Inkább csak hallgattam.

  Vacsora végén Dastan feállt, mire mindenki elcsendesedett.
- Ezen az estén, nem csak egy barátom hazatértét ünnepeljük.
Be szeretnék jelenteni egy számomra nagyon fontos dolgot.
Itt megfogta a kezemet, és én is felálltam mellé.
- Nőül szeretném venni ezt a lányt. Tudom, hogy törvényeink szerint nem vehetem el, de megteszem, mert mindennél jobban szeretem. Ezért itt bejelentem, hogy egy hónap múlva megtartjuk az esküvőt.
Erről én semmit se tudtam. Tudtam, hogy szerelmes belém, de arra sosem gondoltam volna, hogy ezt akarta tenni értem.
A királyok csendesen hallgatták végig Dastant, én meg nem tudtam mit tegyek.
Meglepetésemre, a királyok éljenezni ketzdtek. Dastan tekintetén láttam a megkönnyebbülést.

Szinbád szemszöge:

   Már az első látásra beleszerettem Jazmyne-ba. Ilyen érzés még egy nőnél se fogott el ő előtte.
Tudtam, hogy enélkül a nő nélkül, nem akarok élni. Elhazároztam, hogy mindent elkövetek annak érdekében, hogy elhagyja Dastan-t, hisz ő bárkit megkaphat, mert ő király. De én sohasem találhatok mégegy ilyen lányt.
Ő az enyém lesz bármi áron. Még akkor is, ha arra kényszerülök, hogy megöljem a barátomat.

Bocsánatot kérek!
A telefonom begőzölt, és még rá ez a tanulási mód se a legjobb számomra.
Remélem tetszettek az új részek.