Jazmyne a sivatag gyöngye

22. fejezet

Jazmyne szemszöge:

   Körülbelül egy hónap telt el, az esküvő óta. Azóta történtek számunkra fontos dolgok. Ester Salim- mal összeházasodott, Seherezade kezét meg megkérte Tarek. Nagyon örültünk a barátaink boldogságának.
   De nálunk is voltak változások.
Dastan-t csak reggel láttam, és késő este. Elég magányossá váltam, az miatt, hogy Seherezade az esküvőjét szervezte.
De más is volt.
Többször voltam rosszul, nyűgös, fáradékony voltam, és valahogy máshogy éreztem magam.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki lágyan megsimogatta a fejem búbját, és megpuszilt.
- Jó reggelt~ - suttogta fülembe Dastan, és újra megpuszilt. - Nem akartalak felébreszteni. Annyira aranyosan aludtál.. - mondta mosolyogva, miközben felültem, és végignézem, a már felöltözött férfin.
- Akkor csak este láthatlak? - kérdeztem meg, lebiggyesztett szájjal.
- Ígérem sietek. Nyugodtan megvárhatsz a fürdéssel.
- Rendben. - mondtam kicsit csalódottan, és megöleltem.
Nehezen, de elengedtem, és miután kiment, elkezdtem kikászálódni, és kezdetét vette, a reggeli hullám.
Nagy nehezen felöltöztem, egy kék egyszerűbb ruhába.

Úgy döntöttem elmegyek a gyógyítóhoz, hogy megmondja, mi bajom lehet.
Alig léptem ki a folyosón, az összes őr meghajlással köszöntött engem.
Próbáltam sietni, de émelygő gyomorral nehéz volt.
Nehezen, de eljutottam a gyógyítóhoz.
Azonnal ahogy megláttak, egy külön szobába kísért Amira, aki a kezdetektől vizsgált engem.
Elkezdett kérdezgetni.
- Miért jött felség? Látom nem érzi jól magát.
- Hányinger gyötör, fáradékony vagyok, és sokszor nyűgös.
- Mióta?
- Körülbelül, két - három hete kezdődött ez.
- Ebben a hónapban már megjött?
Itt hasított fejembe a tudat.
- Nem. És késik is, pedig nem szokott. Négy napja meg kellett volna jönnie.
Terhes vagyok? - kérdeztem tőle.
- Nagy rá az esély. A tünetek szerint igen, de azért megvizsgálom önt.
Bólintottam.
A vizsgálat után már bisztos volt. Gyermeket vártam. Körülbelül, egy hónapja már.
Boldog voltam, hisz minden álmom volt, édesanyává válni. Másrészről féltem. Nem tudtam, készen állunk e rá.
Amira láthatta arcomon a kételyeim, ezért bíztatóan hozzátette.
- Személy szerint, ha én lennék ilyen állapotban, én nem félnék. Készen állonék rá már most is. És még támasznak, ott az apja. A gyerek, egy csodálatos dolog, ami sokaknak nem adatik meg. És az egekben járnék a boldogságtól.
Miután ezt elmondta, elszálltak a rossz gondolataim. Hirtelen felindulásból megöleltem, mire ő egy pillanatig megilletődött, de visszaölelt.
- Köszönöm a biztatást.
- Szívesen. - mondta.
Van ötleted már, mikor mondod el neki?
- Lehet. Holnap, a születésnapján.
- A legszebb ajándékot adod neki. - mondta mosolyogva.
Elköszöntem tőle, és visszamentem a szobámba, de hamar meguntam, és a könyvtárba mentem.
Az egész napomat, a könyvtárban töltöttem, olvasgatással.
Estefelé visszamentem a szobámba, és nagy meglepettségemre, Dastan már a fürdőben volt.
Halkan beosontam, és úgy, ahogy pár hónapja ő. Halkan, hogy meg ne hallja levetkőztem, és halkan mögé osontam.
Lágyan hátulról átöleltem, és hátába fúrtam, az arcom.
- Azt hittem, hogy elloptak. Ha nem mondja Salim, hogy a könyvtárban olvasgatsz, már az egész őrség téged keresne.
- Bocsánat. Csak nagyon unatkoztam. Meg.. A másikat megtudod holnap.
- Naa~ - kezdett kérlelni, és megfordult karjaim közt.
- Holnap~ álltam lábujjhegyre, és lágyan suttogta neki, és újra megöleltem.
Erre felkapott, a medence széléhez cipelt, és a szélére ültetett.
- Ne faggas, mert akkor nem lesz meglepetés.
- Kérleek~ - próbálkozott utoljáta, mire nem volt más ötletem.
- Jolvan. Elmondom. Holnap, a születésnapodra táncal készültem. Ez lett volna a meglepi ajándékod. Most örülsz - kérdeztem, és próbáltam minél jobban, mégis élethűen sértődöttséget szimulálni.
- Bocsánat.. Nem akartam.. Haragszol?
- Kicsit.. Már két hete tervezem.
Dastan megpuszil, és megint. Addig adott puszikat, az arcomra, míg el nem kezdtem mosolyogni.
- Na. Ezt az arcodat szeretem én. Megyünk aludni?
Válaszul, csak bólintottam. Felkapott menyasszony pózban, és elcipelt, az ágyunk ig.
Óvatosan letett, és mellém feküdt.
Magához húzott, és megcsókolt.
- Jó éjszakát.. - mondtam, közel bújtam hozzá, átöleltem, és vállába fúrtam a fejem.
- Neked is Angyalom.. - mondta, és egy lágy puszit nyomott homlokomra, mielőtt vállamba fúrva aludt el.