Jazmyne a sivatag gyöngye

8. fejezet

  Ott voltam egyedül a szobámban.  Olyan rossz volt így. Még pár perce Dastan karjaiban voltam, most meg állok az ajtó előtt. Várva hátha benyit és újra a karjaiban lehetek.
  Nem tudtam mi ez az érzés.
Visszamentem az ágyamhoz. Alig, hogy leültem, Seherezade lépett be az ajtón. Odasietett hozzám, és azonnal elkezdett ostromolni a kérdéseivel.
  - Jazmyne, ugye jól vagy? Nem tett veled semmi rosszat a király? - kérdezte félve, mintha most szabadultam volna a halál karmai közül.
- Dehogy is bántott. Inkább megmentett Dastan. - mondta, és amikor ránéztem egy értetlen szempárral találtam szembe magamat.
- Megengette, hogy a nevén szólítsd? -kérdezte, mire én csak bólintottam.
- Jazmyne, te szerintem szerelmes beléd a király. - mondta mire megfogtam egy párnát és "fejbevágtam". Ő csak erre nevetni kezdett.
- Ezt badarság. Miért pont én tetszenék a királynak? Biztos több száz ágyasa van, és biztos az is, hogy van köztük szebb nálam. - mondtam lehajtott fejjel.
- Ez a badarság Jazmyne! Tudod, hogy hány lány szólíthatta eddig a királyt a nevén? Egy se! Te vagy az első. Olyanokat tesz veled a király amiket eddig egy lánnyal se tett! Most csak az a kérdés, hogy te szerelmes vagy e a királyba. - mondta mire elvörösödtem.
- Szóval szerelmes vagy belé? - kérdezte, mire bólintottam.
- Csak nem merem bevallani. Lehet, hogy amit én látok olyan tettének az igazából nem is az. - mondtam.
- Jazmyne, te eddig figyeltél rám?! - kérdezte. - Most mondtam, hogy szeret. - mondta.
- És ez biztos? - kérdeztem.
- Olyan biztos mint, hogy az egész palotában csak neked van vörös hajad. - monta.

  Egészen délelőtt beszélgettünk. Dél körül kopogást hallottunk.
- Szabad! - kiáltottam, mire egy szolgálólány lépett be egy rózsaszín ruhával a kezében.
- A király küldött? - kérdeztem meg tőle mier bólintott.
- Azt parancsolta, hogy jelenj meg ebben a ruhában, délben. - mondta, letette a ruhát, és kiment.
- Máris hiányol. Látod? - kérdezte mosolyogva, mire felsóhajtottam.
- Inkább segíts felöltözni. - mondtam, és indultam a rózsaszín anyaghoz.
Pár kiegészítő tartozott még hozzá. Karperecek, bokaláncok, és egy halvány rózsaszín fátylat az arcom elé.
   Miután felvettem mindent, elindultam. Hamar elértem a trón teremhez, és azonnal nyitották az ajtót. Amint beléptem, szembe láttam, hogy pár lány táncol a királynak.

Dastan szemszöge:

  Unalmasnak találtam a táncot. Semmi érzelmet nem sugárzott egyetlen mozdulatuk sem. Unottan meredtem magam elé, egészen addig ameddig meg láttam újra őt.
Abba a ruhába volt, amit küldtem neki.
  Tapsoltam, mire a zene abba maratt. A táncosok értetlenül néztek rám. Intettem nekik, hohy menjenek ki, és azonnal kisiettek.
  Intettem Jazmyne-nak, hogy jöjjön közelebb hozzám. Engedelmesen közelebb jött.
Tapsoltam kettőt, mire belekezdtek egy szép dalba. Amint meghallotta a zenét táncolni kezdett.
  
  Ámulatba ejtett, mert tudtam, hogy csak improvizál. Míg az előző lányok hosszas gyakorlás után tudnak összehozni egy táncot, ő neki előttem kell kitalálnia a lépéseit.
  Kecsesen táncolt a dal ritmusát követve. Lágy mégis élettel teli táncot mutatott be nekem. Egy pillanatra sem vettem le róla a szememet.
  Mikor véget ért a dal, intettem a zenészeknek, hogy menjenek ki.
Kis tétovázás után kimentek, így csak ketten maradtunk bent.
  Odasétáltam hozzá. Mikor elég közel értem, magamhoz húztam Jazmyne-t, mire elpirult. Erre csak felnevettem.
- Ne legyél ennyire szégyenlős. Csodálatos voltál. És ez a ruha csak kiemeli a szépségedet.Habár... ruha nélkül szebb vagy. - suttogtam a fülébe, mire mégjobban elvörösödött.
- Dastan... - mondta halkan de nem figyeltem rá, és elkezdtem csókolgatni, mire próbált ellépni. - Ne itt... - kérte.
Abbahagytam.
- Jó. Akkor este megyek hozzád, ha elszabadulok. - mondtam.
- Nem akarok várni estig. - mondta, mire elmosolyodtam.
- Ígérem sietek. - mondtam, és megpusziltam a homlokát. - Most menj. Vagy talán szívesen hallgatnád a politizálásunkat? - kérdeztem meg tőle mier megrázta a fejét. - Akkor menj. Sietek hozzád. - mondtam és el engedtem.
  Lassan kisétált, és mielőtt kiment volna még visszafordult.
- Megvárjalak a fürdéssel? - kérdezte mire elkezdtem vigyorogni. - Szóval igen. - mondta és kiment.
  Egész délutánt a tanácsosaimmal töltöttem, de nem figyeltem rájuk. Már képzeletben Jazmyne szobájában voltam vele, és már a karjaimban tartottam őt.