Jazmyne a sivatag gyöngye

13. fejezet

Dastan szemszöge:

Mikor befejezem a történetet, azonnal Jazmyne tekintetét kutattam. Még mindig a mellkasomon pihent. Már nem voltak pirosak a szemei.
Felnézett rám mosolyogva.
- Köszönöm... - mondta halkan, és megpuszilt. Erre csak elmosolyodtam.
- Most már jobb? - kérdeztem mire bólintott.
- Jazmyne. El kéne mennem egy kis időre. Maximum délig. Elengednél? - kérdeztem, az engem szorosan ölelő szépségtől.
- Be kell pótolnod a mai délelőttöt, igaz. De így most több a teendőd mintha nem marasztaltalak vo.. - nem hagyta, hogy befejezze. Hirtelen fordítottam a helyzetünkön és lecsaptam az ajkaira. Már hiányoltam ezt. Alig, hogy elváltunk belekezdtem a mondanivalómba.
- Nem azért megyek el. Azokat majd holnap intézem az helyett, hogy azokat a táncosokat "nézném" akik előtted szoktak lenni.
Ez most egy másik ügy. Egy barátom tér vissza. Hosszú ideje elment már, és most végre hazajön. Ezt szeretném megünnepelni. Pár dolgot még el kell intéznem ezzel kapcsolatban, aztán sietek vissza hozzád, és vörös rózsa szálam. - mondtam, és megpusziltam homlokát.
Jazmyne a következő pillanatban átkarolta a nyakamat, és egy szenvedélyes csókba vont.
- Siess vissza, kérlek... - suttogta fülembe, én csak egy mosollyal válaszoltam.

Nehéz szívvel másztam ki az ágyból, és felkaptam a ruhámat. Még mielőtt léphettem volna egyet, két kar fonódott derekamra. Megfordultam a két vékony kar közt, és az engem ölelő angyalra tekintettem.
- Mégse engedsz el? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Adj még egy percet. - suttogta mellkasomba, és belefúrta arcát.
Mikor elengedett, még egyszer megcsókolt.
- De most siess ki, vagy újra elkaplak. - mondta mosolyogva.
- Amilyen hamar elszabadulok, azonnal jövök hozzád. - mondtam és kimentem, a szobából.

Amint kiléptem, azonnal vissza is akartam menni. Az egész hátralévő napomat, a tanácsosaimmal kellett töltenem, és még annyi időm se volt, hogy Jazmyne-t be hívassam táncolni.
Csak reménykedni tudtam, hogy legalább estére elszabadulok.
Már késő este volt, mikor végre elszabadultam.
Azonnal Jazmyne szobája felé indultam.

Halkan nyitottam be. Jazmyne már a fürdőben volt. Biztos fáradt volt már. Beosontam a fürdőbe, hogy megviccelhessem. Háttal állt, és nem figyelt hátra.
Gyorsan ledobtam a ruháim, lassan bele ereszkedtem a vízbe, és hangtalanul hozzá úsztam.
Amikor már elég közel volt, felálltam, és hirtelen megöleltem.
Jazmyne erre csak felsikított, megfordult, s mielőtt megnézhette volna, hogy ki áll mögötte, pofonvágott.
Amint meglátta, hogy engem vágott pofon, azonnal megbánta.
Rémülten nézett engem.

Jazmyne szemszöge:

   Féltem. Azt hittem pofon fog vágni, és megbüntet.
Kis idővel elkezdett nevetni.
- Hát téged tényleg nem lehet megviccelni. - mondta, miközben az arcát dörzsölgette.
- S-sajnálom... Megijesztettél.. - mondta halkan. Remegtem.
Dastan lágyan elmosolyodott, majd magához húzott.
- Ne félj. Nem tudnálak bántani semmiért. - mondta, és megpuszilt.  Megkönnyebbültem.
- Menjünk aludni. Fáradt vagyok.
- Jó. - mondtam mosolyogva. - Ki-kiv... - kérdeztem meg tőle, de be se tudtam fejezni, felkapott, és vitt engem.
  Letett az ágyra, és bebújt mellém. Magához húzott, és már aludt is volna.
- Dastan? Kérdezhetnék valamit?- kérdeztem, és elkezdtem simogatni az arcát.
- Mond gyorsan.. - ásított - Aludni szeretnék.
- Az első: Mikor jön haza a barátod?
- Holnap után.. Más még?...
- Milyen a barátod?
- Olyan mintha a testvérem lenne. Mindenben számíthattam rá. Igazi nőcsábász volt, de jó ember. Kedvelni fog téde. De mostmár aludj.
  Arcát vállamba fúrta, és már aludt is. Én is nemsokkal követtem őt, az álmon világába.