Jazmyne a sivatag gyöngye

16. fejezet.

  Jazmyne szemszöge:

   Reggel arra ébredtem, hogy valaki lágyan simogatja a hátamat. Lassan kinyitottam a szememet, és rámosolyogtam, az engem simogató, álmos tekintetű fiúra.
- Jó reggelt. - mondta és megpuszilt. - Hogy aludtál?
- Mint a tej.
- Annyira fáradt voltál, hogy amikor magamhoz öleltelek, már félig aludtál.
Tekintete megakadt a vállamon.
- Tegnap mit csinált veled Szinbád?
Erre hirtelen nem tudtam mit mondjak. Hozzá bújtam, és belekezdtem, a mondanivalómba.
- Az elején csak kedves volt velem.
Beszélgetett velem, és egyszercsak magához húzott.
Én mondtam neki, hogy engedjen el, de helyette megcsókolt. Aztán a szobájába vitt. Rádobott az ágyra, és elkezdett vetkőzni... - mondtam már sírva, mire újra elkezdett simogatni.
- Ezeket... - mutattam a vállamat, és oldalra fordítottam a fejemet. - Akaratom ellenére csinálta.
Ugye meg tudsz bocsátani a gyenge..- nem tudtam befejezni, mert megcsókolt.
- Jazmyne.. Ne mondj ilyen nagy hülyeséget. Te nem tehettél róla.
Ha már erről beszélünk, akkor ennyiből én vagyok ezért a hibás. - mondta, hajamat eltűrte a vállamról, és megpuszilta.
- Szinbád sokszor hülyéskedett azzal, hogy nagyon szívesen töltene veled egy éjszakát. Akkor nem sejtettem, hogy komolyan gondolja.
Tegnap este mikor elmentem, az az ügyet elintézni, arról a levélről, kiderült, hogy hamis.
Kettő dologról vettem észre. Az egyik az volt, hogy a pecsét hamis volt. Nem volt könnyű felismerni, és a kézírás se stimmelt.
Azonnal a szobádhoz siettem, de te nem voltál ott. Kettő őr sietett hozzám, hogy láttak téged Szinbáddal, aki be lökött téged akkor a szobájába. Azonnal indultam érted, és megmondtam, az őröknek, hogy fogják el Szinbádot, és vessék tömlöcbe.
A többit már tudod.
Egyszóval, ez is az én rovásomra meg.
- Nem tudhattad, hogy tényleg képes erre.
Mit fogysz vele tenni? Ugye nem ölöd meg? - kérdeztem mire megrázta a fejét.
- A tömlöcben fogja tölteni, élete maradék részét. Csak azért nem ölöm meg, mert a legjobb barátom volt kiskorom óta.
Újra megpuszilt.
- Ma veled fogom tölteni, a nap nagy részét. Maradjunk még, vagy elmenjünk fürdeni?
- Menjünk fürdeni. Amúgy is megnézném a szobádat.
Eddig csak téged és ugyan azta a fajta ágyat láttam, amit megszoktam.
Erre elmosolyodott, és felült.
- Akkor gyere. - mondta, és felkapott.
Azonnal belé kapaszkodtam, és bevitt a fürdőbe.
Nem igazán néztem körül, csak a fürdőben.
Kétszer akkora volt, mint az enyém, és nem csak egy medence volt.
Letett a medence előtt.
- Miért három medence van?
- Mert mindegyiket másra használon.
  A legnagyobbat használom legtöbbször, a kisebbiket néha, ha inkább mélyebb vízre vágyok.
- És a harmadik medence?
- Abba forró víz szokott lenni.
Régen órákat töltöttem benn, de mostanában már nincs időm rá.
Ki szeretnéd próbálni?
Erre csak bólintottam. Ezt csak egy mosollyal nyugtázta.
Lágyan megfogta a kezemet, és elkezdett húzni oda.
Gyorsan odaértünk, és hamar bele is ereszkedtünk.
Magához húzott, és az ölében élveztem a jó meleg fürdőt.
Hosszú idő után, kiszálltunk, és vissza indultunk.

  Amikor visszaértünk alaposan körbenéztem.
Nem csodálkoztam hogy nagyobb a szobája, de ennyivel?
Háromszor akkora volt, mint az én szobám, erkéllyel együtt.
A szoba közepén volt az ágy, mellette egy asztallal.
A bal oldalon könyvespolcok sorakoztal, a jobb oldalon pedig ruhás szekrények. Az erkély előtt, egy vékony fehér függöny volt.
A jobb oldalon, a szekrénysor erkélyhez közelebbi végén, semmi nem vol, nem úgy mint a jobb oldalon.
Ott két íróasztal volt, az egyiken papír kupacok, szépen elrendezve, gyertya, és minden ami az íráshoz kell, a másikon gyertya, és pár könyv.
Mellettük, meg egy különös dolog lógott a plafontór, és félig el volt takarva.
- Mit nézel ennyire? - lépett oda hozzám.
- Azt a furcsa dolgot az erkélynél. - erre elmosolyodott.
- Reggeli után megmutatom, és ha szeretnéd ki is próbálhatod majd.
De most gyere reggelizni.
Bólintottam, és mentem reggelizni.
Hús, sajt, zöldségek, voltak a reggeli részei.
- Tudom, hogy nem ezt szoktál reggelizni, de most az egyszer a kedvemért.
- Jó. - mosolyogtam.
Reggeli után az egyik ruhás szerkrényből, elővett egy női ruhát.
Egy halvány rózsaszín ruhát nyújtott nekem át, aminek a derekán, és a  szélein, arany színű volt.
- Felvennéd ezt? Édesanyám egyetlen ruhája ami megmaradt. Szeretném ha felvennéd.
- Ezer örömmel. - mondtam, és átvettem, a ruhát.
- Mindjárt jövök. - siettem be a fürdőbe, és gyorsan felvettem.
Mikor kimentem, a fürdőből, Dastan tekintetét kutattam.
A szemeim összeakadtak, egy csillogó szempárral.
- Gyönyörű vagy.
- Csak a ruha.
- Nem. A ruha szép. Te meg gyönyörű vagy benne. - erre elpirultam.
- Akkor megmutatod azt? - biccentettem, az erkély felé.
- Gyere. - mondta, miközben hozzám lépett, és odahúzott. Amint oda értünk, elhúzta a függönyt, és elém tárult teljesen az a furcsa dolog.
- Ez egy hintaágy. Vagyis valami hasonló. Az a lényege, hogy amíg nem voltam király, sokat olvastam. Ebben töltöttem a legtöbb időm. Órákig tudtam benne olvasni. - egy kicsit el kuncogta magát. - Néha még el is aludtam benne, mert elég hely volt benne.
Két személyre tervezték.
Ki szeretnéd próbálni. - kérdezte, mire lelkesen bólogattam.
Erre megfogta a derekam, és beültetett, és betornázta magát mellém, és az ölébe volt.
- Kényelmes. - kérdezte, és a fejét, a vállamra hajtotta. Én csak beleegyezően hümmögtem.
Olyan volt, mintha egy virág belsejében lettem volna, és a szirmai körül öleltek volna minket.
Most már értem, hogy tudott itt aludni.
- És ha szeretnéd, akkor - nyúlt előre, megfogta az anyag szélét, és elhúzta. - Akkor be is zárhatod, és a fényviszonyok nem váloznak.
Szeretnél még maradni itt benn, vagy má...
- Maradnék. Itt minden olyan nyugott.
És most kényelmesen elhelyezkedtem az öledben.
- Jó. - mondta és megpuszilta a nyakam.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Órákig ott voltunk.
Igaz idő közben bevittübk két könyvet, de végül ki kellet szálnunk, mert Dastannak el kellett mennie.
Én meg visszamentem a szobámba, és ott voltam délig.
  Délben szokás szerint táncoltam Dastannak, és mikor mentem volna, megállított, és azt mondta.
- Ma velem vacsorázol, a kedvenc kertemben, és készülj egy kis meglepetésre is.
Amikor kimentem, akkor még nem igazán értettem, egészen addig.
A vacsora, egy olyan kertben volt, ami ugyan úgy a városra nézett.
A vacsora után, egy kicsit a kertben sétálgattunk. Egyszer csak megszólalt.
- Két nap múlva lesz az esküvő.
Holnap a királyokat fogjuk fogatni együtt, de most nem erről van szó.
Tudom, hogy egyáltalán nem számítottál arra, hogy ott fogom megkérni a keved, de jó alkalomnak tűnt.
  Tudom romantikusabbra számítottál, ezért. - letélrdelt elém, és egy gyűrű nyújtott nekem. - Jazmyne, megtisztelnél azzal, hogy a királynőm leszel?  Tudom ez se a leg romantikusabb de mm.. - nem hagytam, hogy befejezze, csak egy "igent" kiáltottam, és megcsókoltam.
Ő mosolyogva átölelt, és még egy kis ideig, egymárt átölelve álltunk még a holdfényben.