Ahogy végignéztem az előttünk álló férfin, úgy jöttem rá, hogy mennyire is hasonlít Kuroo Tetsurou az apukájára.
- Köszönjük, hogy itt lehetünk! - rázott kezet Ukai-san Kuroo-sannal.
Vajon Tetsurouék itt vannak már?
- Örülök, hogy ilyen hamar itt vagytok. Rajtatok kívül az Aoba Johsai, a Dateko, valamint a Nekoma ért eddig ide. A többi négy csapat, majd érkezik még, de addig körbevezetlek titeket, és elmagyarázom a szabályokat - intett maga felé, ezzel jelezve, hogy tartsunk vele. A többiekkel illedelmesen mögé álltunk, és felé néztünk kíváncsi tekintetekkel - Az első hely, amit beszeretnék nektek mutatni, az a szállás, ahol aludni, valamint élni fogtok az elkövetkező 1 hétben. A csomagjaitokat majd a körbevezetés után betudjátok pakolni, de addig felesleges magatokkal hozni.
Az igazgató elindult a szállás felé, mi pedig szépen követtük őt, miközben Tobioval az oldalamon nézelődtem, és ámultam el a hely varázslatosságán. Hamar a szállás előterébe értünk, ahol Kuroo-san megállt.
- Minden szinten 10 szoba helyezkedik el, valamint minden szint egy csapaté. 10 szintes az épület, de a két legfelső szintet nem adjuk ki.
- Melyik szintek foglaltak eddig? Vagy önök választották ki, hogy ki hol van? - kérdezte elsőként Daichi.
- Teljes mértékben rátok bízzuk a választást a szinteknél. Az Aoba Johsai az első szinten van, a Dateko a nyolcadik szinten, a Nekoma pedig a harmadikon.
- Nem ér! Én akartam a legtetején lenni! - dacoskodott Hinata.
- Mi pedig az elsőn! - kiabálta egyszerre Tanaka és Noya.
- Sajnálom, ők gyorsabbak voltak - vont vállat a férfi - Nyugodtan találjátok ki még, és majd a végén elmondjátok, hogy melyik szintet szeretnétek.
- Rendben, köszönjük - bólintottam.
- A szabályok a következők a szállásnál. Lámpaoltás 12 órakor, utána pedig ha mászkáltok is egymáshoz, akkor azt csendben tegyétek meg. Kérem, hogy mindenki vigyázzon az itt lévő tárgyakra, és ne tegyétek őket tönkre - nézett a szemünkbe, mire mi bólintottunk egyet - A következő helyszín az ebédlő - szólt, majd kiindult.
A fiúk persze egyszerre kezdtek el beszélni arról, hogy melyik szinten legyünk, és melyik szint lenne a legalkalmasabb arra, hogy lakjunk rajta. Nekem igazából teljesen mindegy volt.
Hamar az ebédlőbe értünk, ahol csak a konyháról kiszűrődő hangokat hallottuk.- A reggeli reggel 7-8-ig tart, az ebéd 12-13:30-ig, a vacsora pedig 18-19:30-ig. Kérlek titeket, hogy csak ezekben az időkben gyertek enni, se előbb, se később.
Úgy látszik nem volt több mondanivalója itt, hiszen kiindult, mi pedig követtük őt.
- Itt találhatjátok a kiülős padokat, ahol cseverészhettek, beszélgethettek. A három sportcsarnok mögött pedig egy focipályát, valamint egy medencét is találhattok. Akit érdekel, nézze meg bátran. Most nem mutatom meg őket nektek, inkább a számotokra fontos helyet szeretném bemutatni. A csarnokokat - fordult a három nagy épület felé - Mint láthatjátok 3 csarnok van. A, B, és C jelzésűek. Nem véletlenül van ez. Az edzések során nagyon sokszor szét lesztek bontva évfolyamokra. Az A csarnok az elsőéveseké lesz, a B csarnok a másodéveseké, és a C csarnok a harmadéveseké. Tudnotok kell a csapatotok nélkül küzdeni, és épp ezért vannak így elosztva a csarnokok. Az edzések a következőek lesznek. Reggel 9-től, egészen 11-ig. Délután 15 órától pedig este 17 óráig. Ezt követően az utolsó edzés este 20-tól, 20:30-ig lesz. Az évfolyamonkénti edzés reggel lesz, a csapatos pedig napközben. Este szintén csapatos. Aki azért jött ide, hogy szórakozzon, akár haza is mehet, mert nem lesz könnyű az edzésterv. A szabadidőtökben bármit csinálhattok, viszont a tábort nem hagyhatjátok el. Arra külön engedélyt kell kérni tőlem. Futni bármikor szabadon elmehettek, de ha a városba szeretnétek menni lazítani, vagy szórakozni, akkor engedélyt kell kérnetek. Ha futtok, akkor pedig csak értesítsetek róla.
YOU ARE READING
Somebody that I used to Know |Miya Atsumu Fanfiction - Befejezett|
Fanfiction...now you're just somebody that I used to know... ...egy múlt, mely nem ereszt téged. Egy nyári szünet, melyet sose feledsz. Egy edzőtábor, mely mindent megváltoztat. És egy fiú, kit valaha ismertél, a sors mégis újra lapot osztott számotokra... ...