Somebody that I used to Know |Miya Atsumu Fanfiction - Befejezett|

seven

Ahogy Atsumu odaért hozzám, szokásos kedves mosolyát villantotta meg számomra. Kezeit a pulcsija zsebébe csúsztatta, majd lenézett rám.

  - Milyen volt az első edzés? Milyen volt látni más iskolákat a te sulid ellen?

  - Kenmaék, Aone és Akaashiék játéka nem volt újdonság, mivel velük már volt a sulinknak edzőmeccse. De a többiek játéka lenyűgözött, de komolyan. Eszméletlen, hogy mennyi tehetséges játékos van,és sokukról még csak nem is hallottam. De aki nagyon meglepett, az Sakusa-san volt. Tényleg annyira jól játszik, ahogy Tobio is mondta! - lelkesedtem.

  - Sakusa-san? - pislogott - Szóval tetszik neked a játéka?

  - Tetszik, de csak azért, mert ilyet még nem láttam. Tényleg tehetséges ász.

  - Értem. És mondd. Az én játékomról mit gondolsz?

  - Rólad? - mértem őt végig, és éreztem, hogy hirtelen hevesebben ver a szívem a kelleténél - Jobb lettél. Sokkal ügyesebben játszol - dicsértem meg - Sokkal jobb a fizikumod, és sokkal jobban helytállsz a pályán.

  - Mi? - szeppent meg - Nyolcadikosként is jó voltam! - vágott durcás arcot.

  - Igen, persze, hogy jó voltál. De azóta még jobb lettél, hiszen fejlődtél. Mindenki fejlődik, Atsumu, és te határozottan jó felé fejlődtél a röplabdában. 

  - Tényleg így látod? - magasodott fölém, mire a pillagók megindultak a gyomromban. Éreztem azt a kellemes illatát, ami nem ugyanaz volt, mint anno két éve, mégis tudtam, hogy az egész világon csak neki van ilyen illata - És mondd. Lenne kedved, egy sokat fejlődött feladóval elmenni valahova a városban valamelyik nap?

  - Mi? - szeppentem meg ezúttal én.

  - Lehet kérni egy szabadnapot, amikor a városba mész. Vagy ez, vagy az, hogy pár órára mész ki. De őszintén megmondva én egy egész napot feláldoznék, ha eljönnél ki velem - vakarta zavartan a tarkóját.

A szívem őrületes tempóban dübörgött a mellkasomban. Atsumu elszeretne velem menni valahova a városban? Komolyan?

  - És mi lenne ha csak egy délelőttöt áldoznánk be? Mivel a menedzser nem tudott eljönni, ezért én töltöm be most ezt a szerepet, és vigyáznom kell a fiúkra - magyaráztam.

  - Oh, valóban? Azt hittem, hogy te vagy a csapat menedzsere - lepődött meg - De jól van. Ez egy igen lenne akkor? - mosolygott rám.

  - Ha csak egy délelőttről van szó, akkor igen - bólintottam.

  - Ez komoly? - sétált el előttem Tetsu, majd megállt Atsumu előtt - Nem voltam világos?

  - [Név] döntése, hogy mit tesz, és csinál. Nem gondolod? - kérdezte Tetsutól Atsumu.

  - Nem bízom benned. Megint összefogod törni őt - húzta össze Tetsu a szemét.

  - Honnan veszed ezt olyan biztosra?

  - Mert egy utolsó kis patkány vagy - röhögte ki őt Tetsu. 

  - [Név], pontosan miket is meséltél rólam nekik? - mutatott Atsumu Tetsura.

  - Pont ez az, hogy egy rossz szót se szólt rólad, csak elmondta, hogy mit csináltál - magyarázta Tetsu - És tudod ezek után nem tudok veled együtt mosolyogni.

  - Fontos neked? - biccentett felém a barna hajú fiú.

  - Igen - válaszolt Tetsu.

  - Akkor légy oly szíves és kérdezd meg, hogy ő mit szeretne, és utána állj le veszekedni velem. Nem te irányítod, ne dönts helyette.