Somebody that I used to Know |Miya Atsumu Fanfiction - Befejezett|

twelve

A padon ülve vártam ahogy a fiúk is beérjenek a tornaterembe, és addig Kenmaval beszélgettem. A fiú mutatott nekem egy nagyon jó játékot, és azt próbáltam ki a konzolján.

  - Ez az! - ugrottam fel hirtelen.

  - Ügyes vagy - mosolygott rám a fiú.

  - Oh, mit csináltok? - ért oda Tanaka, miközben keze a zsebébe volt található.

  - Kenma mutatott nekem egy új játékot - mosolyogtam.

  - Oh, ez az, ami most jött ki? - vigyorgott Noya.

  - Igen - szólt Kenma. 

  - Majd később játszhatok vele? - lépett közelebb Noya Kenmahoz.

  - Ha szeretnél, akkor igen - bólintott Kenma, majd felállt a padról.

Felnyújtottam neki a játékot, ő pedig elvette tőlem.

  - Majd beszélünk akkor - intett nekünk, majd visszament a saját csapához. 

  - Most, hogy elment, lehetek veletek őszinte - kezdte Tanaka - Halálosan be vagyok szarva a mostani edzés miatt! Ha veszítünk, akkor futni kell, és vetődni! A vetődéssel még nem is lenne probléma, de futással igen! - drámázott a fiú.

  - Csak nyernünk kell - tette le a kulacsát Tobio mellém, és mellette ott volt Hinata is.

  - A Fukurodani és azok ellen? - mutatott Noya a többi emberre.

  - Szia [Név] - haladt el előttem Koutaru - Remélem nem baj, hogy leverjük a sulidat! - mosolygott rám édesen, miközben integetett.

  - Majd meglátjuk, hogy ki is fog veszíteni - érkeztek meg Daichiék is végre.

  - Ezt vegye kihívásnak? - vigyorgott Daichira Koutaro.

  - Majd meglátjátok - jött be Ukai-san és Takeda-sensei is - A Karasuno fejlődött. Sokat - nézett a fiúkra mosolyogva a szőke hajú edzőjük. 

  - Mivel a napokban keveset játszottunk együtt, most kíváncsi vagyok arra, hogy mit is tudtok - mosolygott ránk Koutaro, majd felém nézett - Minden oké?

  - Aha - bólintottam.

  - Nincs harag a medence miatt?

  - Nincs - nevettem el magam, majd megsimogattam a karját.

  - Akkor jó - sóhajtott egy hatalmasat, majd közelebb lépett - És vele is minden oké? Nem kell megverni?

  - Nem, nem kell - ráztam meg a fejemet.

  - De ha bármi van, akkor szólj - adott puszit a homlokomra, majd megpaskolta a vállamat.

Koutaro visszament a csapatához, a bíró pedig lassan megérkezett. Az első játékot mi és Atsumuék játszottuk. Hinata, Kageyama, Daichi, Tanaka, Asahi és  Noya voltak azok, akik tőlünk felálltak. A másik csapatból egyedül Osamut és Atsumut ismertem, de ők fent voltak. 
  A bíró sípja megszólalt, a meccs pedig elkezdődött. Addig, amíg folyt a meccs, Koutaro leült mellém Akaashi társaságában, és úgy néztük a játékot.

  - Lefogja ejteni - szólt Akaashi, a következő pillanatban pedig Atsumu leejtette a labdát.

  - Wow, ezt honnan tudtad Akaashi? - nézett rá Koutaro.

  - Egyértelmű volt - ráncolta a szemöldökét.

  - Komolyan? - nézett rám a szürke hajú fiú, mire csak zavartan megsimogattam a karját.