Somebody that I used to Know |Miya Atsumu Fanfiction - Befejezett|

eleven

Atsumival ahogy beértünk a társalgóba, ő helyet foglalt az egyik kanapén. Jómagam leültem mellé, majd a vállára hajtottam a fejemet.

  - Olyan furcsa belegondolni, hogy annyi év eltelt, és mi mégis itt vagyunk. Nem hittem volna, hogy látlak még téged valaha - szólt halkabban a fiú.

  - Én sem - kezdtem el piszkálni a kezét - Sose hittem volna, hogy valaha még itt lehetek veled. Együtt lehetek veled, és mégis megtörtént. 

  - Nem akarok hazamenni - döntötte hátra a fejét a kanapénak.

  - Én sem - fúrtam az arcomat a vállába.

  - Te biztos nem amiatt, amiért én.. - szólt alig hallhatóan.

  - Miért? Ezt, hogy érted? - emeltem fel rá a tekintetem, majd a tekintetemet az övébe fúrtam.

  - Mindegy, nem lényeges - sóhajtott egyet kicsit frusztráltan, majd óvatosan elmosolyodott - Most az a fontos, hogy használjuk ki az itt töltött időt.

Ezt követően Atsumu közelebb hajolt, majd az ajkait az enyémekre nyomta. Lassan csókolt, miközben kezével az oldalamra simított. Kellemes bizsergés járta át a testemet, és azt szerettem volna, hogy ha örökre így maradunk. 
  Percekig tartó csókunkban sokszor fogyott el a levegő, de ahogy elhajoltunk, egyből vissza. Ez ment percekig. Hosszú percekig. Egészen addig, amíg valaki be nem nyitott az ajtón, mire Atsumu elhajolt tőlem, és az ajtó irányába nézett. 

  - Áh, végre megvagytok! - mosolygott ránk Hinata - Kageyamaval lemegyünk a medencéhez csobbanni egyet. Jöttök ti is? - szólt fülig érő mosollyal.

  - Én szeretnék! - emeltem fel hirtelen a kezemet - Te jössz? - néztem Atsumura.

  - Aha - tápászkodott fel, majd én is felálltam - Tobio-kunnak nem baj, ha én is megyek?

  - Nem hiszem - pislogott Hinata.

  - Akkor jó - ropogtatta ki a nyakát Atsumu.

Mind a hárman visszaigyekeztünk a szállásra, és elmentünk átöltözni. Amikor én kész lettem, átmentem Tobioék szobájába. De bár ne tettem volna.

  - Itt meg mi az isten történt? - döbbentem le a rendetlenségen teljesen.

  - Hinata cucca - védte egyből be magát Tobio. A nyakában egy törölköző lógott, miközben fürdőnadrágban állt a hűtő előtt.

  - Tessék? Nem igaz, a te cuccod is köztük van Kageyama! - fújta fel Hinata az arcát - Mondtad is, hogy nem találod az egyik pólód!

  - Azért nem találom, mert a cuccaid szanaszét vannak - ivott bele a vizébe Tobio.

  - Oké, elég - szóltam rájuk - Visszajöttünk, és akkor majd rendet teszünk itt. Jó?

  - Én benne vagyok - sóhajtott Tobio.

  - Nekem is muszáj? - húzta a száját Hinata.

  - Itt laksz, csesszelek meg! - morrantam rá.

  - Jó, jó - sóhajtott búsan, majd kifelé indult.

Már én is indultam volna, amikor Tobio elkapta a csuklómat.

  - Tobio? - néztem rá hátra.

  - Egy picit tudnánk beszélni? - szólt zavartan.

  - Atsumu? - tértem egyből a lényegre.

  - Én nem ismerem úgy Miya-sant, mint te de mivel barátok vagyunk mesélnél arról, hogy mi van köztetek?

  - Igen. Akartam veled mindenképpen erről beszélni - néztem rá zavartan - Igazából nem tudom. Nem vagyunk együtt, inkább csak olyan alakulóban van. Azt hiszem...