Másnap reggel arra ébredtem, hogy ráz a hideg, és hiába keresem a takarómat, nem találom. Forgolódni kezdtem, és éreztem, hogy a lábam beleakadt egy másik lábba, ami nem az enyém. Álmosan ültem fel, majd néztem magam mellé. Tetsu ott feküdt, teljesen ellopva tőlem a takarót, míg Koutaro a másik ágyon aludt mélyen. Tegnap este bealudtunk volna? A telefonom segítségével megnéztem az időt, ami 07:07-et mutatott.
Miközben álmosan nézelődtem, kopogtak az ajtón, és pár másodperc múlva Tobio dugta be a fejét.
- Jó reggelt - köszönt halkan.
- Hallo - integettem neki.
- Hát ők? - nézett a két fiúra.
Koutaro úgy feküdt, hogy a takaró félig lent volt, ahogy a feje is az ágyról, Tetsu pedig maga alá gyűrte a takarót, és azt ölelgette, mint egy plüss macit.
- Nem csoda, hogy egész este fáztam - sóhajtottam halkan.
- Keltsük fel őket - szólt Tobio, majd Koutarohoz lépett - Bokuto-san - kezdte el böködni a fiú tarkóját, mire ő csak motyogott valamit, majd aludt tovább.
- Tetsu - kezdtem el kedvesen simogatni az arcát, miközben halkan beszéltem hozzá.
Tetsu mozgatni kezdte az ajkát, majd felemelte az egyik kezét, és visszasimogatott.
- Jézusom - nevettem el magam halkan.
- Minek keltesz fel? - motyogta halkan.
- Reggeli idő van.
- Mennyi az idő? - nyomta a fejét a párnába.
- 07:10 - válaszoltam.
- Jézusom, és te ilyenkor kelsz? - hőbörgött, majd jobban maga alá szorította a takarót.
- [Név], Bokuto-sant biztost keltsem fel? A lába miatt lehet jobb lenne, ha pihenne.
- Ez igaz. Mindegy, hagyd, had aludjon. Majd szólok Akaashinak, hogy itt pihenget.
- Ez nem ér - nézett fel rám Tetsu álmos fejjel - Nekem is vannak ám fájdalmaim.
- Oh, tényleg. És milyen? - fontam össze a karomat - Fejben?
- Gonosz vagy, [Név] - vágott morcos arcot, majd visszafúrta a fejét a párnába.
- Mennyire lenne baj, ha nem mennének reggelizni? - néztem Tobiora.
- Inkább mennyire lenne vicces, ha a Fukurodani és a Nekoma csapatkapitánya itt heverészne, ahelyett, hogy a csapatukkal lennének - mosolygott a fiú.
- Hagyjuk őket - sóhajtottam - Átöltözök és mehetünk. Reggeli után meg majd lefürdők.
Tobio bólintott, én pedig a fürdőbe siettem néhány ruhadarabbal, majd miután átöltöztem vele és Hinataval leindultunk enni.
Az ebédlőbe érve beálltunk a sorba, ahol kiadták nekünk a rántottánkat és a teánkat, majd leültünk Sugahoz, Ennoshitahoz, Yamaguchihoz, Tsukishimahoz és Tanakahoz.- Jó reggelt - köszöntem, majd leültem - A többiek? Nem szoktunk ilyen kevesen lenni.
- Hol van Sawamura-san? - pislogott Tobio.
- Noya-sant se látom - forgolódott Hinata.
- Noya zselézi a haját, de majd jön - ásított Tanaka.
- A többieket pedig Daichi szedi össze - szólt Suga.
- Áh, értem - néztem a szürke hajú fiúra - Akkor jó étvágyat!
YOU ARE READING
Somebody that I used to Know |Miya Atsumu Fanfiction - Befejezett|
Fanfiction...now you're just somebody that I used to know... ...egy múlt, mely nem ereszt téged. Egy nyári szünet, melyet sose feledsz. Egy edzőtábor, mely mindent megváltoztat. És egy fiú, kit valaha ismertél, a sors mégis újra lapot osztott számotokra... ...