Haikyuu X Reader

Nishinoya x reader 10. rész

Arra keltem fel, hogy a nyálam a szám szélén folyt lefele. - pfuj... mehetek mosakodni... Ahhhj, nem akarok!
Kikeltem az ágyból és csak azután eszméltem rá, hogy nem otthon vagyok miután a Nap kiégette a retinámat. - ÁÁHH! - hátráltam és takartam a szemem a vakító csillag elől. Hirtelen ínycsiklandó illatot éreztem. Odaosontam az ajtóhoz, kinyitottam lassan, és megláttam Nishinoyát aki póló nélkül készítette a reggelit.

Elgondolkodtam, hogy hogy kerültem ide? Mit csinálok én itt? És miért vagyok itt?
Annyira el voltam bambulva, hogy nem vettem észre Nishinoya közeledését.

- Jó reggelt édesem - zárt erős karjai közé, s elkezdte puszilgatni a nyakamat - hogy aludtál? - mosolygott.
Beszippantottam azt a megnyugtató illatát. Nagyon kellemes volt. - Jól, de amúgy... mit keresek én itt? - kérdeztem még mindig álmosan.

- Tegnap a vidámparkból hazafelé jövet elaludtál a hátamon, és mivel még nem tudom hogy hol laksz, így haza hoztalak magamhoz. Ugye nem baj? - nézett rám kiskutya tekintettel.

- Nem. - vetettem rá bíztató mosolyt.

- Akkor jó. Amúgy csináltam gofrit mert tudtam hogy szereted.

- Nyam nyam!! - rohantam oda a megterített asztalhoz, amely már csak rám várt. Noya nagy mosollyal hozta oda nekem a reggelit. - Jó étvágyat!! - nekiestem a falatozásnak.

- Aranyos vagy mikor eszel... De nem csak akkor... amikor eszel, röplabdázol vagy mikor zavarban vagy. - hajolt egyre közelebb hozzám.
Nyeltem egy nagyot. - N-noya... -szépen lassan lecsuktam a szemem, és ekkor... egy morzsa szaladt le a torkomon, így telibe köhögtem Nishinoyát.

- J-jól vagy [Név]?! - gyorsan elővett egy poharat öntött bele vizet és rohant felém villám sebességgel. - Tessék.
Lehúztam az egész pohárral. - ahh, köszönöm szépen.

- Biztos hogy nincs baj? - nézett rám aggódva.

- Biztos. - vigyorogtam mint a tejbe tök.

Reggeli után elsétáltunk hozzánk.
- Megjöttem. - nyitottam ki az ajtót, s engedtem be barna hajú fiúmat.

- [Becenév]! Azt hittem valami bajod esett. - rohant hozzám anyukám széttárt karjaival.

- Nem, ne aggódj. - öleltem vissza lelkesen. - ja és ő a fiúm. - mondtam ki büszkén.

- Jó napot. Nishinoya Yuu vagyok. - mutatkozott be.

- Tudom. Te vagy a Karasuno egyik fantasztikus játékosa, igaz? - mosolygott rá kellemesen anyukám. - nagyon örülök, hogy egy ilyen derék fiú vigyáz a lányomra.

- Oh, ugyan, - vakargatta tarkóját zavarodottan. - [Név]-vel-val elmehetnék az állatkertbe? Persze csak ha nem baj.

- Dehogy baj. Csak nyugodtan. Adok egy kis pénzt-

- Nem kell köszönjük. A mai napot én állom.

- Van pénzed? - nevettem el magam.

- P-persze hogy van!

- Hehe tudom. - pusziltam meg az arcát. Elpirult egyből amint eltávolodtam tőle. Azt az aranyos arcát úgy megzabálnám. Mint egy kis kölyök kutya. - Na átöltözök aztán indulhatunk.
Felrohantam gyorsan a szobámba, felvettem egy nyári virágos ruhát egy kis táskával. Ebben a tatyóban volt minden ami kellett.

Forogtam párat, hogy gyönyörködjek az öltözékemben. Ez az egyik kedvenc ruhám. A mamámtól kaptam még mielőtt eltávozott. Hirtelen ajtó nyitásra lettem figyelmes. - Bejövök. [Név] lassan indulnunk… kéne… - meglátott és a komoly tekintete pirultan cinkosra váltott. - gyönyörű vagy. - lépett közelebb hozzám.

- K-köszi… - mosolyogtam pirulva. Noya még sosem járt a szobámban. Megfogta a kezem. - Indulhatunk?

- Aha. - lesétáltunk anyukámhoz. - Elmentünk! - fogtam meg a kilincset.

- Várj! - fordultam hátra anyukámhoz. - nem tudod hol van a nővéred?
Tegnap óta nem tudok róla semmit sem és aggódok.
Fagytam le hirtelen. Azt gondoltam vajon hol lehet [N/n]. Próbáltam visszaemlékezni de nem sikerült.

- Nem akarok beleszólni, de azt hiszem Ushijima-nál van. Úgy értem, tegnap [N/n] elaludt Ushijima nyakában és beszélgettem egy kicsit Ushijima-val. Azt mondta, hogy nem tudja hol laktok, ezért elvitte magához.

- Ugye nem veszélyes az az ember?? - kérdezte aggódva anyukám.

- Egyáltalán nem. Ha el tudja viselni [N/n]-t akkor csakis rendes ember lehet. - mondtam komoly tekintettel, majd szépen lassan elnevettem magam.

- Azért próbálom hívni hátha felveszi. Te pedig legkésőbb este 10-re érj haza. Sziasztok. - integetett anya.

- Sziaa! - gyors puszit nyomtam az arcára.

- További szép napot! - köszönt el édesanyámtól a barátom.
Kiléptünk a házból, s Japán gyorsvonata felé vettük az irányt...

Ha vki nem értené mi történt, akkor elmagyarázom. Volt egy kis balesetünk és eltűnt ez a könyv. Ezért csináltunk egy másikat, csak hogy mire kiraktuk, visszatért ez is.😅
Reméljük tetszett❤❤❤