Haikyuu X Reader

8. rész (Nishinoya x reader)

- Végre csak ketten egyedül. - nézett rám mosolyogva.

- És egy fájó térddel. - emeltem fel a lábamat.

- Várj csak - odarohant a szekrényhez és elővett egy kis fertőtlenítő szert és kötszert. - add a lábad.
Odaadtam, és ellátta a sebet. A legvégén nyomott rá egy puszit. - jobb már?

- Ühüm... - elpirultam.

- Rendben, örülök. - mosolygott, s a vállaimnál fogva az ágyhoz nyomott.

- Mit művelsz? - kérdeztem vörösen.

- Meggyógyítalak. - hajolt közelebb, s elkezdte puszilgatni a nyakam.
-woah de kellemes... és csikiz is. - felnevettem jó hangosan.

- Van itt valaki? - kérdezte a védőnő besietve a szobába.
Hirtelen mind a ketten felugrottunk. - i-igen - válaszolta Noya kicsit pirulva. - tesin megsérült és elláttam a sebét.

- Ügyes vagy. Ne haragudjatok hogy nem voltam itt, csak az igazgató hívott.

- Semmi baj, de nekünk mennünk kéne. - néztem Noyára.

- Ja, igen. - felemelt mint egy hercegnőt - elnézést a zavarásért.

- Sziasztok. - a védőnő bezárta utánunk az ajtót.
Visszamentünk a tesiterembe és a tanár mondta hogy pihenjek, de én játszani akartam volna és mivel tudta hogy nem adom fel olyan könnyen, megengedte.
Vége volt a tesinek, átöltöztem és mentem ki. Nishinoya ott állt és engem várt. - hahh, de édes. - odasétáltam hozzá, összekulcsolta kezünket és haza sétáltunk. Út közben sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és viccelődtünk.
Hazaérve elköszöntünk egymástól. Mikor beléptem egy isteni illatot éreztem. - tényleg... na gyros lesz a vacsi.
Amint ez eszemebe jutott össze futott a nyál a számban.
Rohantam a konyhába hogy vegyek egy kis húsdarabot, de anyukám ott termett és rámszólt.

- Kislányom... moss már kezet miután belépsz a házba! És öltözz át az itthoni ruhádba mert a sulis piszkos... és vacsi előtt ne egyél.
Miután ezt elmondta elment a kedvem a szaftos husitól. - Jólvaan... - bevánszorogtam a szobámba, teljesítettem a parancsokat és rohantam az asztalhoz tesómmal, aki hamarabb jött haza mert rövidített órái voltak. - jajj de jó neki.
Anyukám kihozta az asztalhoz az esti fogást.
- Jó étvágyat. - és elkezdtünk neki látni az evésnek.
10 perc múlva befejeztük az evést, és mentem is a szobámba tanulni.

- Unatkozooo..... - elővettem az elrejtett csokijaimat és mohón befaltam azokat. - nem kéne mert nagyon el fogok hízni... egye fene.

Megágyaztam, letusoltam bár ez a lábam miatt kész szenvedés volt, egy kicsit még telóztam és elaludtam.

Másnap

Reggel fáradtan keltem, bár ez nálam megszokott. - mi ez a zaj? - kisétáltam hogy megnézzem, de csak a felöltözött nővéremet láttam aki éppen lépett volna ki a házból. - Várj! Hova sietsz ennyire? - kérdeztem tőle.

- [Név], hogy végre felkeltél! Már vagy 5-ször ébresztettelek de nem keltél ki az ágyból. Aztán azt hittem hogy meghaltál szóval hagytalak. Viszont én rohanok mert csak pár perc maradt csengőig. Ha sietsz vagy nem akkor így is úgy is elkésel. Na pá! - ezzek bezárta az ajtót.

- Heee?!?! - ránéztem az órára 7:56. - atya ég!!
Rohantam a házban fel és alá.
Mire odaértem a sulihoz mar 8:10 volt. Életemben először késtem el. Odafutottam a tesiöltözőhöz, mert péntek van és az első órám testnevelés. Szóval bementem, próbáltam kinyitni, csak hogy az öltöző zárva volt. - na szuper. - átöltöztem a folyosón, odaléptem a tesiterem ajtajához és sunyiban be akartam osonni. Éreztem, hogy valaki erősen figyel. Megfordultam és a tesitanár volt az.