7. rész (Nishinoya x reader)

784 49 26
                                    

Reggel mikor felkeltem megcsináltam az ebédem, és a nővérem ebédjét is.

- Kelj fel álomszuszék! - ajtót kicsapva rohantam be oltári nagy hangon tapsolva - ideje felkeni.

- Hagyj már… békén… - a végét már suttogta testvérem.

- [N/n]… 7 óra elmúlt.
Amint ezt meghallotta tágra nyíltak szemei, kiugrott az ágyból, s rohant készülődni.
Futott ki reggelizni. Én már korábban megettem a sajátomat.
El kéne indulnom, mert még mire [N/n] bepakol én 100-szor elérek a sulihoz.
Így is tettem. Kiléptem a házból, s egy ismerős alakot láttam meg.

- Noyaa!! - széttártam a karjaimat, és a mellkasához ugrottam.

- Haha! Jó reggelt [Név]! - belepuszilt a [h/sz] hajamba. Ott álltunk egymás karjaiban.
Olyan mint egy tündérmesében. Hahh, de jó.
Tesóm kivágta az ajtót a helyéről - [NÉV]!! - meglátott minket és lefagyott.
- Édes istenem a hugomnak fiúja van! - ugrándozott mellettünk örömében.
Elindultunk a suliba. Én és Noya kézenfogva mentünk, [N/n] mellettünk baktatott.

- Olyan aranyosak vagytok együtt!

- Shh! Halkabban. Túl hangos vagy. - mérgelődtem.

- Csak örülök a hugom boldogságának…

- Ha ő boldog akkor én is az vagyok. - megpuszilt a fiú a halántékomnál.

- Wííh!!! - közénk ugrott és a karját a nyakunkba akasztotta.

Elértünk a sulihoz. Nishinoya adott egy puszit az arcomra majd ment a terméhez.

Ohh de jó ez az érzés. - pirultan álltam ott , s hirtelen valaki megfogta a vállamat.

- [Név], nem akar elkésni az óráról ugye? - nézett rám gyilkos tekintettel a tanár.
Megrezzentem - Nem… sietek is. - elfutottam a termemhez én is.

- huhh ez ijesztő volt.
Elkezdődött az osztályfőnöki. - de uncsi ez az óra… inkább rajzolgatok.

- Gyerekek! Az utolsó órán tesin a fiú röplabda csapattal fogunk játszani.
Fölkaptam a fejem - TÉNYLEG?!

- Igen, de ha megkérhetlek ne kiabálj az órán.

- Öhm… bocsánat. - ez az Nishinoyáékkal fogunk játszani!!!
Vége volt az órának, és mentünk az öltözőbe átöltözni.
Siettem is be a terembe ahol már mindeki ott volt.
- Hol a csudában van? - lépteket hallottam magam mögül. Azt hittem Noya az és mosolyogva fordultam meg, de amint megláttam Tsukishima arcát lefagyott a mosoly rólam.

- Mit művelsz? - kérdezte flegmán.

- Keresem Noyát.

- Pár lánnyal beszélgetett az öltözőknél.

- Oh… rendben. Köszi. - Kikkel beszél? Mit akarhatnak az én cukorbombámtól?

Vártam egy kicsit míg megérkeztek. Amint megpillantott megindult felém mosolyogva. - Hiányoztál - karolt át a derekamnál.

- N-noya… - pirultam el.

- Mi az nyuszikám?

- Ne a tesiterem közepén hozz zavarba kérlek.

- Olyan rideg vagy [Név]. - nézett oldalra lebiggyesztve az ajkát.

- Ne! Most most megbántottam volna? - megfogtam a vállát és gyorsan csókot nyomtam az arcára. Felém kapta a fejét.

- [NÉV]! - ölelt meg jó szorosan - szeretlek. - adott egy puszit.

- Hehe, én is.
A tanár mindenkit hívott. A feladat az volt hogy körbe kellett állni, és minél tovább a levegőben tartani a labdát.
Huhh de jó lesz.
Elkezdtük dobálgatni, és majdnem minden nagy ütést vissza tudtam adni. Osztálytársam egy jó nagyot dobott, de én nem akartam hogy vége legyen a játéknak. Ezért rohantam, ökölbe szorítottam a kezem és úgy ütöttem vissza a földön csúszva. El lehetett képzelni hogy mennyire vérzett a térdem. - most már értem Noyán miért van térdvédő.

- Úristen [Név] jól vagy?! - kérdezte Yachi felém futva. A többiek is aggódva néztek rám. Hirtelen két erős kart éreztem ahogy felemel engem. Mogyoróbarna hajú szerelmem vitt a a karjaiban a védőnőhöz. Beléptünk de ne volt ott. - Végre, csak mi ketten egyedül. - nézett rám mosolyogva.



Ezt a képet csak azért tettem be mert nagyon aranyos volt😂 reméljük tetszett❤❤

К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.

Ezt a képet csak azért tettem be mert nagyon aranyos volt😂 reméljük tetszett❤❤

Haikyuu X ReaderМесто, где живут истории. Откройте их для себя