Reggel mikor felkeltem megcsináltam az ebédem, és a nővérem ebédjét is.
- Kelj fel álomszuszék! - ajtót kicsapva rohantam be oltári nagy hangon tapsolva - ideje felkeni.
- Hagyj már… békén… - a végét már suttogta testvérem.
- [N/n]… 7 óra elmúlt. Amint ezt meghallotta tágra nyíltak szemei, kiugrott az ágyból, s rohant készülődni. Futott ki reggelizni. Én már korábban megettem a sajátomat. El kéne indulnom, mert még mire [N/n] bepakol én 100-szor elérek a sulihoz. Így is tettem. Kiléptem a házból, s egy ismerős alakot láttam meg.
- Noyaa!! - széttártam a karjaimat, és a mellkasához ugrottam.
- Haha! Jó reggelt [Név]! - belepuszilt a [h/sz] hajamba. Ott álltunk egymás karjaiban. Olyan mint egy tündérmesében. Hahh, de jó. Tesóm kivágta az ajtót a helyéről - [NÉV]!! - meglátott minket és lefagyott. - Édes istenem a hugomnak fiúja van! - ugrándozott mellettünk örömében. Elindultunk a suliba. Én és Noya kézenfogva mentünk, [N/n] mellettünk baktatott.
- Olyan aranyosak vagytok együtt!
- Shh! Halkabban. Túl hangos vagy. - mérgelődtem.
- Csak örülök a hugom boldogságának…
- Ha ő boldog akkor én is az vagyok. - megpuszilt a fiú a halántékomnál.
- Wííh!!! - közénk ugrott és a karját a nyakunkba akasztotta.
Elértünk a sulihoz. Nishinoya adott egy puszit az arcomra majd ment a terméhez.
Ohh de jó ez az érzés. - pirultan álltam ott , s hirtelen valaki megfogta a vállamat.
- [Név], nem akar elkésni az óráról ugye? - nézett rám gyilkos tekintettel a tanár. Megrezzentem - Nem… sietek is. - elfutottam a termemhez én is.
- huhh ez ijesztő volt. Elkezdődött az osztályfőnöki. - de uncsi ez az óra… inkább rajzolgatok.
- Gyerekek! Az utolsó órán tesin a fiú röplabda csapattal fogunk játszani. Fölkaptam a fejem - TÉNYLEG?!
- Igen, de ha megkérhetlek ne kiabálj az órán.
- Öhm… bocsánat. - ez az Nishinoyáékkal fogunk játszani!!! Vége volt az órának, és mentünk az öltözőbe átöltözni. Siettem is be a terembe ahol már mindeki ott volt. - Hol a csudában van? - lépteket hallottam magam mögül. Azt hittem Noya az és mosolyogva fordultam meg, de amint megláttam Tsukishima arcát lefagyott a mosoly rólam.
- Mit művelsz? - kérdezte flegmán.
- Keresem Noyát.
- Pár lánnyal beszélgetett az öltözőknél.
- Oh… rendben. Köszi. - Kikkel beszél? Mit akarhatnak az én cukorbombámtól?
Vártam egy kicsit míg megérkeztek. Amint megpillantott megindult felém mosolyogva. - Hiányoztál - karolt át a derekamnál.
- N-noya… - pirultam el.
- Mi az nyuszikám?
- Ne a tesiterem közepén hozz zavarba kérlek.
- Olyan rideg vagy [Név]. - nézett oldalra lebiggyesztve az ajkát.
- Ne! Most most megbántottam volna? - megfogtam a vállát és gyorsan csókot nyomtam az arcára. Felém kapta a fejét.
- [NÉV]! - ölelt meg jó szorosan - szeretlek. - adott egy puszit.
- Hehe, én is. A tanár mindenkit hívott. A feladat az volt hogy körbe kellett állni, és minél tovább a levegőben tartani a labdát. Huhh de jó lesz. Elkezdtük dobálgatni, és majdnem minden nagy ütést vissza tudtam adni. Osztálytársam egy jó nagyot dobott, de én nem akartam hogy vége legyen a játéknak. Ezért rohantam, ökölbe szorítottam a kezem és úgy ütöttem vissza a földön csúszva. El lehetett képzelni hogy mennyire vérzett a térdem. - most már értem Noyán miért van térdvédő.
- Úristen [Név] jól vagy?! - kérdezte Yachi felém futva. A többiek is aggódva néztek rám. Hirtelen két erős kart éreztem ahogy felemel engem. Mogyoróbarna hajú szerelmem vitt a a karjaiban a védőnőhöz. Beléptünk de ne volt ott. - Végre, csak mi ketten egyedül. - nézett rám mosolyogva.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ezt a képet csak azért tettem be mert nagyon aranyos volt😂 reméljük tetszett❤❤
