Végre elérkezik a Hugrabug-Mardekár meccs. A csapatunk reggelinél már tűkön ül, én magam is alig bírok megmaradni a helyemen.
— Minden rendben lesz — teszi a vállamra a kezét Draco —, rengeteget gyakoroltunk.
— Ne aggódj — pillant végig a csapaton a mellettem pihenő Chloe —, készen állnak.
A srácok ugyan izgulnak, de elszántnak és bizakodónak tűnnek.
— Tudom — mosolygok hálásan két támaszomra.
— És az se hátrány, hogy nekünk van a legjobb kapitányunk — halkítja le a hangját Draco. — Letöröljük a magabiztosságot Zachariasék képéről.
— Úgy legyen — nézek derűsen a szemébe.
— Khm, khm... — köszörüli meg a torkát mögöttünk valaki. Ijedten távolabb húzódunk egymástól, és a hang forrása felé kapjuk a fejünket. Mad seprűvel a kezében áll, és várakozóan néz ránk. — Bocsi a zavarást, de ha befejeztétek a reggelit, akár mehetnénk is a pályára. Tudjátok, felmérni a körülményeket, meg minden — vigyorog izgatottan.
— Jó ötlet — pattanok fel, és belekarolok a barátnőmbe. — Gyertek, csapat, kövessük az őrzőkirálynőnket!
— Ne mondj ilyet! — pirul el Mad.
— Miért ne? Fél kézzel is lepipálod a hugrabugos Adamst — kacsintok.
A pályát felmérve megállapítjuk, hogy az időjárási körülmények ugyan ideálisak, de a mi térfelünkön a nap pont a szemünkbe fog sütni, így ez a hugrabugosoknak kedvez.
— A francba! — káromkodja el magát Blaise. — Nem elég a sárga ruhás bohóccsapat, de még a nap is ellenünk van!
— Nyugi, haver — teszi a vállára a kezét Draco. — Kitalálunk valamit.
— Így van. Di-nak mindig van ötlete — néz rám várakozóan Adrian Pucey.
— Hogyne, csak nem mindig jó... — dünnyögi a szarvas viperám.
— Jaj, dugulj már el! — szólok rá párszaszóul. — Bűbájt erre sajnos nem ismerek — fordulok a többiekhez. — A legjobb lenne baseballsapkát vagy napszemüveget húzni, de nem tudom, szabályos-e... — töprengek.
Az aranyvérűek értetlenül pislognak rám.
— Mi az a „mézmoll"? — ráncolja a homlokát Millicent Bulstrode.
— Biztos valami bájital, amit ha megiszol, immunis leszel a napra — von vállat Adrian Pucey.
— Idióta! Szerinted hogy lenne már bájital, ha Di utána mondta, hogy „sapka"? — szól be a haverjának Miles. — Engem jobban foglalkoztat az a nap-izé.
YOU ARE READING
A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction
FanfictionA Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...