A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Nem tudom, az unokatestvérem meg én meddig ácsorgunk a Malfoy-kúria kertjében Dobby holttestével, de mintha gyökeret eresztene a lábunk. Egyszer csak arra eszmélek, hogy valaki lágyan megérinti a vállamat. Narcissa Malfoy fekete, bundás téli köpönyeget visel, acélkék szemeiben könnyek csillognak.
— Harry, Diana... — szól hozzánk fojtott hangon. — Gyertek be, még mielőtt megfagytok.
Csak most tűnik fel, hogy Ron, Hermione és a kobold már nincsenek itt — feltehetően mostanra a ház melegét élvezik. Eddig nem is éreztem, hogy fázok, pedig egy szál hálóingben indultam el a Szükség Szobájából, és Harry sincs éppen a legvastagabb öltözékben — ami tekintve, hogy február vége van, nem a legelőnyösebb.
— Az egész az én hibám... — suttogom könnyes szemmel. — Ha nem rángatom őt magammal, ha viszek varázspálcát...
— Nem — vág a szavamba Harry, halkan, de határozottan. — Te csak segíteni akartál, és nem csoda, hogy össze voltál zavarodva, hiszen olyan hirtelen történt... Csakis én vagyok felelős a történtekért. Ha nem mondom ki a nevet, mindez meg sem történik. Az én lelkemen szárad Dobby halála...
— Ez nem igaz — rázom a fejem.
— De igen.
Narcissa nagyot sóhajt.
— Kár ezen rágódni, gyerekek. Ami történt, megtörtént. Ne érezzétek magatokat bűnösnek... azt ő sem akarná. Tudom, Dobbynak nem a legjobb sorsa volt a családunknál, de mindennek ellenére én kedveltem őt. És hála neked, Harry, a sorsa álomszerűre fordult — simítja meg az unokatestvérem karját. — Felbecsülhetetlen értéket adtál neki, ami még emberek közül sem adatik meg mindenkinek: szabadságot. Kihasználhatta a lehetőségeit, és úgy ment el, hogy teljes életet élhetett, érted? Ez fontosabb bármi másnál.
Harry könnyezve bólint, és ruhája ujjával nehézkesen megtörli a szemét.
— Köszönöm, Cissy.
Zokogva átölelem a boszorkányt, aki szelíden csitítgat, és a hajamat simogatja.
— Nehéz éjszakán vagytok túl — sandít a horizontra, ahol kezd feljönni a nap. — Jobb lesz, ha most velem jöttök és kipihenitek magatokat.
— Nem — feleli szárazon az unokabátyám. — Előbb el kell temetni. Rendesen akarom csinálni. Varázslat nélkül. Van a házban egy ásó?
Cissy némán tátogva néz rá.
— Merlin szerelmére, legalább valami meleg ruhát vegyél fel, ha már ilyesmibe vágsz bele!
— Veled tartok — biccentek elszántan az unokatestvéremnek. — De nem itt fogjuk eltemetni...
— Hogyan? — Narcissa megragadja a vállam és szembefordít magával. — Diana, eszedbe ne jusson elhagyni a Fidelius hatókörét, odakint hatalmas veszély leselkedik rátok! Itt kell maradnotok a birtokon, amíg...
