A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
November második szombatjára tűzik ki a Griffendél-Mardekár kviddicsmeccset. Mindenki izgatottan várja már a mérkőzést. A meccs előtti napokban szerencsére jóval barátságosabb hangulat uralkodik, mint az én diákkoromban, amikor a házak közti ellentét még akkora volt, hogy nem egy diák került ilyenkor gyengélkedőre. Daeron nagy szerencséjére most nincs példa ilyesmire — ennek ellenére a Davis-fiú el van foglalva a Kalapkúra-bájitalok adagolásával, ugyanis ez a hónap tipikusan a megfázások időszaka. Az időjárás hűlni kezd, lassacskán előkerülnek a téli köpönyegek.
Izgatottan várom a meccset, hisz' úgy tudom, jelenleg nagyjából egyenlőek az esélyek, a Griffendél és a Mardekár csapata ugyanannyira erős. Előbbinek a tagjai közé tartozik Dominique, James és Fred, utóbbiba pedig most vették be terelőnek a másodéves Ethant. Mivel látom, hogy nagyon izgul az első meccse miatt, egyik átváltoztatástan-óra után rákérdezek a mardekáros csapatkapitánynál, Caleb Forsternél, hogy mit gondol az unokaöcsém teljesítményéről. Mivel a hatodéves fiú azt állítja, ígéretes tehetség, bízom benne, hogy minden rendben lesz vele.
A meccs előestéjét otthon töltöm Dracóval, így másnap reggel az első utam a tanáriba vezet. A korai időpont és a hétvége ellenére néhányan már a helyiségben tartózkodnak. Madam Hooch láttán grimaszba torzul az arcom, a hosszú asztalnál ülő Neville-nek ellenben vidáman intek, és leterítem vastag köpönyegem a mellette lévő székre. Nem messze tőlünk Birdwhister körmöl valamit elmélyülten, így nem zavarom.
— Jó reggelt! Mi újság? — fordulok Neville-hez.
A férfi álmosan pislog rám.
— Mázlid, hogy nem voltál járőrözni — ásít. — Már alig várom, hogy igyak egy kávét.
— Kitartást, lassan kezdődik a reggeli — pillantok a karórámra. — Nemsokára mehetünk is.
— Draco hogy van? — érdeklődik.
— Minden rendben vele — mosolyodok el. — És Hannah?
— Kicsit fáradt, mert Alice hisztizett neki, hogy miért nem jöhet föl a kastélyba megnézni a meccset... nem akarja elfogadni, hogy az anyja a múltkori merénylet után nem szívesen engedi utcára.
Neville az iskola után egy hugrabugos évfolyamtársát, Hannah Abottot vette feleségül — igazán kedves nő. A lányuk, Alice Augusta Longbottom most tízéves, akárcsak kicsi Mad, és minden vágya, hogy végre felvegyék a Roxfortba. A család Roxmortsban lakik, így hát meg tudom érteni Hannah aggályait — tekintve, hogy halálfalótámadás történt, én se szívesen venném, ha a gyerekeim egyedül bóklásznának Roxmortsban (de még azt se, ha más gyerekei).
Mélázásomból arra eszmélek, hogy Piton is megjelenik a tanáriban. Miután leül, hogy elolvassa a magifonján a Reggeli Próféta legfrissebb híreit, pakolászik egy kicsit, majd hozzánk sétál.
