A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az energialöket, amit a varázslatom okozott, földre döntötte a körülöttem lévő halálfalókat, most azonban mocorogni kezdenek, így gyorsan visszafekszem a földre. Mivel az események forgatagában elhagytam a pálcámat, jobbnak látom, ha halottnak tettetem magam, és kivárom a fejleményeket.
A halálfalók összeszedik magukat. Lépteket hallok a közelből.
— Ez meg mi...!? — hördül fel valaki. Gondolom, észrevették az öregasszony holttestét.
— Nagini? — Voldemort egyszerre tűnik meglepettnek és bosszúsnak.
— Halott — hallok meg egy ismerős hangot.
— És a lány?
Valaki odalép hozzám, és kitapintja a szívdobogásom. Visszafojtott lélegzettel várok.
— Ő is — közli Lucius Malfoy.
A halálfalók diadalmasan hurrognak és nevetnek.
— Ostoba volt — zengi elégedetten Voldemort. — A saját vesztét okozta.
A túlélők mind kiáltozni kezdenek, és válogatott szidalmakat zúdítanak a feketemágusra és embereire.
— Csendet! — harsogja Voldemort. Durranást hallok, a szemhéjamon keresztül pedig érzékelem a hozzá tartozó fényvillanást is. A varázslat elnémítja a Roxfort-belieket.
— Vége! — szónokol Voldemort. — Hozd őket, Hagrid, ide, a lábam elé, ahová valók!
Egy gyengéd kar megemel, és érzem, ahogy a fű egy másik részére helyez.
— Ím, lássátok — hallom meg a közvetlen közelemből a sötét varázsló hangját —, a Kis Túlélőtök és a Szarvas Kígyótok halott. A csatát elvesztettétek, Voldemort nagyúr győzedelmeskedett. Hajtsatok térdet, és megkönyörülök rajtatok.
— Tévedsz! — A szívem kihagy egy ütemet, amikor meghallom Draco hangját. — Harry és Diana győztek le téged! Nincs több mentsvárad!
A varázslat valahogy megszűnik, és a roxfortiak ismét kiáltozni kezdenek. Valaki kitör a védők közül és ráront Voldemortra. Résnyire nyitom a szemem, és Neville-t látom, ahogy lefegyverezve a földre bukik.
A feketemágus nevetve félredobja a fiú pálcáját.
— Ez meg kicsoda? Ki ez az önkéntes, aki be akarja mutatni, mi lesz azoknak a sorsa, akik a vesztett csata után is harcolni akarnak?
Bellatrix felkacag.
— Ez Neville Longbottom, nagyúr! A kölyök, aki annyit bosszantotta Carrowékat! Az ő szülei voltak az aurorok, biztosan emlékszel rájuk.
— Ó, igen, emlékszem. — Voldemort végigméri Neville-t, aki feltápászkodik, és most fegyvertelenül áll vele szemben.
Megfeszülök. Készen kell állnom, hogyha kell, bármikor közbeléphessek.
