A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Újra és újra felteszem magamnak a kérdést, hogy hogy lehetünk mi a bátyámmal ennyire különbözőek? Kezdve azzal, hogy ő mugli, én boszorkány. Ő agresszívabb természetű, én többnyire barátságos. Ő rossz tanuló, míg én — a mágiatörténetet leszámítva — jól teljesítek a Roxfortban. Én sovány vagyok, míg ő kihízza az iskolai egyenruhakészlet legnagyobb méretét is. De most komolyan... hogy hízhat meg valaki ennyire?
Mikor nyáron hazajövök, alig ismerek rá. Tényleg ő volna az a Dudley, akit múlt nyáron láttam utoljára? Az én idióta testvérem, akit a sok hibája ellenére mégis szeretek? Pedig ő az...
Testének kóros, az egészségre káros elváltozásait az iskolája védőnője is észreveszi, és szigorú diétát rendel el neki. Anyám persze ragaszkodik hozzá, hogy szolidaritásból mi is együk azt, amit ő, így a családban kezdetét veszi a vegetálás. Talán mondanom sem kell, hogy ennek köszönhetően nem valami jó a hangulat.
Júniusban még nem is akkora baj, hogy diétáznom kell, mert egész hónapban egy mandragóralevelet tartok a nyelvemen — ez is részét képzi annak, hogy egyszer animágussá válhassak. De azért áldom kedves szobatársam és barátosném, Madison Turner nevét, aki a vakáció egy részére meghív magukhoz. Alig telik el a június, máris érkezik tőle a levél, hogy lenne-e kedvem átmenni hozzájuk, mint tavaly.
Naná, hogy lenne! Imádom Madet, és a szülei, Mr. és Mrs. Turner is rendkívül kedvesek. Tehetős aranyvérű család, de egyáltalán nem hordják fenn az orrukat — ellentétben például Malfoyékkal. Utóbbiak vérárulónak tartják az olyan famíliákat, mint a Weasley vagy a Turner.
A megbeszéltek szerint Mr. Turner jön értem — persze Mad se marad el mellőle —, és egy félreeső helyről a kúriájuk elé hoppanálunk. Amint az előszobába lépünk, Mrs. Turner siet elénk.
— Szervusztok! — üdvözöl széles mosollyal, és puszit nyom a férje arcára. — Mi újság, Diana? Minden rendben volt a hoppanálással? — néz rám aggódva, mert jól tudja, hogy érzékenyen viselem az utazás ezen formáját.
— Túléltem, Mrs. Turner — mosolygok rá kedvesen.
— Ugyan már, tök király volt! — lelkendezik mellettem Chloe, a szarvas viperám. — Alig várom, hogy egyedül is menjen.
— Talán egy kis étel jót tenne neked — pillant rám Mrs. Turner. — Nemsokára kész a vacsora. Ugye éhes vagy már?
— Nagyon — vallom be.
— Remek! — örvendezik az asszony.
A konyhából isteni illatok szállnak felém.
— Hetek után végre ehetek egy jót — sóhajtok.
— Hetek után?! — hökken meg Mad. — Miért?
— Ne is kérdezd — legyintek. — A dagadt bátyám hibája...
