A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ha valaki látott az elmúlt napokban, joggal gyaníthatja, hogy pozitív változás következett be az életemben. Elég feltűnő, hogy majd' kicsattanok a boldogságtól, és a föld fölött pár méterrel lebegek — képletesen persze, nem úgy, mint a kísértetek.
— Di! Di! Diana Dursley! — szólongat dühösen mardekáros barátnőm, Madison Turner. — Figyelsz te rám egyáltalán?
— Hogy!? Mi...? Micsoda? — ocsúdok fel az ábrándjaimból.
Éppen azon elmélkedtem, hogy mára randit beszéltünk meg Dracóval. Az éj leple alatt kiszökünk majd a Szükség Szobájába, ahol senki nem láthat minket.
Tudjuk, hogy a kapcsolatunk híre bombaként robbanna a Roxfortban, így egyelőre nem szeretnénk nyilvánosságra hozni. Hisz' alighogy összejöttünk, jár nekünk, hogy békében élvezzük kicsit egymás társaságát, mindenféle feszültség nélkül, mielőtt meg kellene küzdenünk a környezetünk reakciójával — mert hogy ehhez mindenkinek lesz hozzáfűznivalója, az biztos.
A legjobban az unokabátyám véleményétől tartok. Nagyon szeretem Harryt és Dracót is, de a tény, hogy a két fiú finoman szólva sem kedveli egymást, nem valami biztató.
Másrészről viszont legszívesebben az egész univerzumot a karjaimba zárnám, és világgá üvölteném, hogy Draco Malfoy barátnője vagyok.
— Ez hihetetlen! Még mindig nem figyelsz! — bosszankodik fekete hajú szobatársam.
— Jaj, bocsáss meg, Mad! Nem akartalak megbántani. Csak kicsit elkalandoztam.
— Azt látom! — teszi csípőre a kezét. — A roxmortsi hétvége óta ilyen vagy. Csak nem pasi van a dologban? — fürkész összehúzott szemmel.
— Hová gondolsz? — nevetgélek kínosan. Nem lehetek valami meggyőző. — Végig Lunával lógtam Roxmortsban.
— Aha... — hagyja rám. — Szóval, éppen azt ecseteltem neked, hogy szerintem plusz edzéseket kellene tartanod a következő két hétben, ha nem akarjuk, hogy a Hugrabug szégyenszemre földbe döngöljön minket. Ellie biztos forrásból tudja, hogy Zacharias Smith minden szabadidejét a meccsre való készülésnek szenteli. Egész erős csapatot állított össze, és állítólag új taktikát tervez. Nagyon hajtja őket, amikor csak tudnak, edzenek.
— Ó, tényleg! — csapok a homlokomra. — Két hét múlva játszunk a Hugrabug ellen!
— Ne mondd, hogy elfelejtetted! — méltatlankodik Mad. — A csapat számít rád!
— Tudom, tudom, és eddig rendesen edzettünk is. Ne aggódj, Mad, kézben tartom a dolgokat.
— Biztos? — néz rám gyanakodva. — Ne vedd sértésnek, de nem nagyon hiszek neked azok után, hogy elfelejtetted a meccset.
— Nézd, Mad, sok a nyomás az utóbbi időben. Az a rengeteg házi, amit a tanárok adnak, és egyre közeledik az RBF... egyszerűen kiment a fejemből. Ne haragudj, kérlek — meresztek rá bociszemeket.
