A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mindenkinek leesik az álla.
— A miniszter... de hát, miért? — hebegi Mrs. Weasley. — Nem értem...
Nem telik bele sok idő, felbukkan Mr. Weasley — s ahogy ígérte, oldalán ott biceg a szikár, sörényszerű hajkoronát viselő Rufus Scrimgeour.
— Elnézést kérek az alkalmatlankodásért — udvariaskodik a mágiaügyi miniszter. — Annál is inkább, mivel úgy látom, ünnepi eseményt zavarok meg — pillant a tortára. — Isten éltessen, Harry.
— Köszönöm — biccent kimérten az unokabátyám.
— Szeretnék szót váltani veled — közli Scrimgeour. — Szintúgy Ronald Weasley úrral, valamint Hermione Granger és Diana Dursley kisasszonyokkal.
— Közölni fogom, amint magunkban leszünk. — A miniszer Mr. Weasley-hez fordul. — Akad itt olyan hely, ahol beszélhetek velük?
— Hogyne, természetesen — habogja Mr. Weasley. — A... a nappali, gondolom, megfelel.
— Mutasd az utat! — parancsol rá Ronra Scrimgeour. — Magának nem kell elkísérnie bennünket, Arthur.
Mr. Weasley aggódva összenéz a feleségével, Sirius pedig kis híján felpattan a székéből — gyanítom, csak Remus figyelmeztető pillantása tartja vissza. Chloéra is rá kell parancsolnom, hogy maradjon (még jó, hogy a miniszter nem érti, miféle szitokszavakat vág hozzá a szarvas viperám).
Scrimgeour egy szót sem szól, amíg a nappaliba nem érünk. A házban már sötét van, így Harry egy pálcaintéssel meggyújtja az olajlámpákat. A miniszter elhelyezkedik a karosszékben, mi, négyen pedig összezsúfolódunk a kanapén — nekem már csak a karfáján jut hely.
— Kérdéseim vannak hozzátok — fog bele a mondókájába Scrimgeour —, és legjobb lesz, ha ezeket kinek-kinek négyszemközt teszem fel. Ti hárman — mutat Hermionére, Harryre és rám — várjatok odakint. Ronalddal kezdem.
— Biztos, hogy nem — pattanok fel a karfáról, és fenyegetően tornyosulok a miniszter fölé. — Mindnyájan itt maradunk és végighallgatjuk.
— Így van — helyesel Ron, és Hermione is bőszen bólogat.
— Nem megyünk sehova — jelenti ki Harry. — Vagy együtt beszél velünk, vagy sehogy.
Scrimgeour hűvösen mér végig minket, végül beletörődik, hogy lehet ő akárki, nem sok esélye van négy dacos tizenévessel szemben.
— Akkor hát, maradunk ötösben — adja be a derekát. — Ülj vissza, Diana Dursley — vet rám metsző pillantást, mire karba tett kézzel visszahuppanok a karfára. Azonnal meg is bánom a hirtelen tett mozdulatot, ugyanis belesajdul a hátsóm.
