Csak Ő Örök

3. Rég volt már

EMMA

Mikor másnap reggel felébredtem, nem fértem a bőrömbe az izgatottságtól. Alig mertem elhinni, hogy az előző este nem csak egy álom volt, s valóban láthattam őt. Annyi év után végre ismét találkoztam Szilveszterrel. Szinte nem is tűnt valóságosnak.

Felidéztem magamban a találkozásunkat. Nem is értettem, miért féltem attól, hogy Szilveszter esetleg nem fog felismerni. Abban a pillanatban, amikor a szemébe néztem, ismét azt éreztem, hogy tizenéves vagyok, s csak az imént váltunk el egymástól.

Valahogyan mintha Szilveszter felbukkanásával az aznapi bizonytalan érzéseim is elpárologtak volna. Szilveszter jelenléte valamilyen megmagyarázhatatlan módon maga volt a biztonság. Minden mozdulata a múltat idézte bennem, s ez segített elfogadni a tényt: most otthon vagyok.

A gond csak az volt, hogy a Szilveszter nyújtotta biztonság az egykori, szerelem nyújtotta biztonságot idézte bennem, s ezt egyértelműen nem éreztem sem helyénvalónak, sem pedig normálisnak. Volt nekem barátom, ahogy apukám fogalmazott: Jenő. Corbyn továbbra is ott várt engem Londonban, s éppen ezért bele sem mertem gondolni, hogy esetleg túl közel engedjem magamhoz Szilvesztert. Abban bíztam, a korai szerelmünk maradványai hamar elpárolognak majd, s igaz barátra lelhetek az időközben felnőtté várt férfiban.

Miután elhessegettem a Szilveszterrel kapcsolatos ilyesfajta gondolatokat, a lakáson végigtekintve azonnal találtam magamnak újabb problémákat. Nevén nevezve a nappali közepén díszelgő óriási kupacot. Eleve már mikor felstócoltuk sem volt túl dekoratív, de mostanra, hogy jónéhányszor áttúrtam, már főleg nem lehetett annak mondani. Az én szépérzékemet még pár napig biztosan nem zavarta volna, de nem akartam Szilvesztert ilyen kuplerájjal fogadni, mert biztos voltam benne, hogy mint mindig, most is megjegyzést tenne a rendetlenségemre.

Így hát nekiláttam az őskáosz felszámolásának. Bútorok híján még mindig nem tudtam hova pakolni, ezért nem tehettem mást, mint hogy mindent visszagyömöszöltem, hogy becsukhassam a dobozokat. Egyedül a konyhai eszközök dobozait hagytam elöl, a többit mind behordtam az üresen álló, leendő hálószobámba.

Vacsorát ígértem Szilveszternek, ám arra egyáltalán nem gondoltam, hogy mégis mi a fenét kéne készítenem. Végül arra jutottam, hogy a palacsintával járok a legjobban. Nem igényelt túl nagy bevásárlást, ami pont jól jött, mert ahogy kinyitottam a hűtőt, csak üres polcok néztek vissza rám. Még kora délután elindultam bevásárolni. Megvettem mindent, ami kellett a palacsintához, meg még néhány dolgot, hogy legalább legyen valami ennivalóm otthon, mert a reggeli után már nem igazán maradt semmi.

Mikor hazaértem, és a szatyrokat lerakva az órámra pillantottam, egy kisebb szívrohamot kapva állapítottam meg, hogy máris négy óra, vagyis az előadás már elkezdődött. Szilveszter egyre közelgő érkezésén felbuzdulva gyorsan bepakoltam a hűtőbe, elővettem néhány tányért, egy palacsintasütőt, és nagy büszkeségemre még faspatulát is találtam egy kupac alátét alatt. Mire mindezzel végeztem, és meggyőződtem arról, hogy a körülményekhez mérten rend van, már csak fél óra volt az előadás végéig. Biztos voltam benne, hogy Szilveszter még lezuhanyozik, vagy esetleg még haza is ugrik, mielőtt átjönne, ezért úgy döntöttem, muszáj egy kicsit a munkával is törődnöm. Megválaszoltam néhány e-mailt, aztán az egyik megtervezendő honlap kinézetén kezdtem el dolgozni. Észre sem vettem, hogy hogyan telik az idő, úgy belemélyedtem a tervezgetésbe. A csengő váratlan hangjára rezzentem össze.

SZILVESZTER

Az előadás után nem szándékoztam hazamenni. Egész nap a késő délutánt vártam, hogy láthassam Emmát. Még a színházban lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam, és frissen indultam el kifelé. A művészbejárón kilépve senkivel nem találkoztam, így zavartalanul folytattam az utam az autómig. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy azt ígértem Emmának, felhívom mikor indulok, erre pedig csak a ház ajtajához érve jöttem rá. Arra gondoltam, most már úgyis teljesen felesleges lenne, ezért inkább felcsengettem. Kis várakozás után Emma hangját hallottam a kaputelefonból – Nyitom, gyere!