Csak ő egyedül - a jelen szava /BNHA ff./

Prológus

- Satchiko Katsumi. - hallottam meg a nevem.

- Igen, Sechaki-sensei? - álltam fel a helyemről.

- Ajánlom hogy élj a lehetőségeddel. Beajánlottalak a U.A.-ba. - jelentette ki. És ez a mondat örökre megváltoztatta az életem.

12 évvel ezelőtt.

- Anya! - üvöltötte egy kislány.

- Igen kicsim? - válaszolt az anyja.

- Te... te nem is az igazi anyukám vagy? - kérdezte a lány könnyeit nyeldekelve.

- Látom megtaláltad az örökbefogadási papírokat. - sóhajtotta. - Kellett nekem egy háromévest megtanítani olvasni. - dünnyögte.

- Szóval? - kérdezte a kislány.

- Nem, tényleg nem.

3 hónappal később

- Sajnálom kispajtás, de úgy tűnik nem less képességed. - mondta az orvos. Az anyuka sírva fakadt, a kislány pedig leájult a székből.

1 hét múlva

- Anya! Lehet belőlem hős? - kérdezte a kislány. 

- Hagyjál Satchi! - lökte el anyja. a kislány sírva fakadt.

3 év múlva

- Anya! A többiek bántottak mert nincs erőm! De ugye lesz? - futott oda anyjához a hatéves Satchi.

- Én... ezt... nem bírom... tovább... - nyögte az anyja. Szembefordult a lánnyal. A szemeiben őrült tűz égett. Egy véres kést tartott a kezében.

- Anya? Hol van Apa? - kérdezte félve a kislány. És ekkor meglátta az anyja mögötti földön heverő testet. Anyja hirtelen felé csapott a késsel. Megvágta a lány hasát, de abból hirtelen kitört valami. Beborította a házat a fény. A következő pillanatban a lány nem volt sehol. Anyja pedig Holtan esett össze.

A U.A. Akadémián

- Recovery Girl! Találtunk egy kislányt! - futott két fiú Satchi-t cipelve.

- Gyorsan hozzátok! - mondta nekik a néni.

Pár perc múlva már csak egy heg maradt.

- Vigyétek fel az igazgató úrhoz! Ő eldönti mi legyen vele! - utasította a fiúkat, akik felcipelték a lányt az igazgatóhoz. Ez a lány voltam én. Satchiko Katsumi.