Csak ő egyedül - a jelen szava /BNHA ff./

Szalagok és elmacskásodás #12

"...A LOVASHAAARC!"

- A szabályok a szokásosak. Négyen alkottok egy csapatot, a lovast tartja három ember. Minden csapatban a lovas gyűjti a szalagokat a nyakában. A fejeteken és a nyakatokon lévő szalagokat is bárki elveheti. A legtöbb pontot az akadálypályán első helyet elért ember szalagja éri, és így helyek szerint csökkenő sorrendben. - mondta, mire mindenki Izukura nézett. Nagyon ajnáltam szegény fiút, de ez egy verseny. - Most van negyed órátok csapatokat és stratégiákat kialakítani. Hajrá! - kiáltotta.

Mindenki elkezdett összevissza rohangálva keresgélni. Én odaléptem a pálya túloldalán ácsorgó Shoutohoz. Mikor odaértem szóra nyitotta száját, de megakadályoztam.

- Tudom mit akarsz mondani. De nem vagyok elfogult. Erős vagy. Én meg tovább akarok jutni. - mondtam neki, mire becsukta száját, és bólintott. Utána nagy meglepetésünkre Iida jött oda hozzánk.

- Szeretnék bekerülni a csapatotokba. - jelentette ki. Ekkor megjelent mögötte Uraraka és Izuku.

- Iida! Legyél velünk! - kiáltották neki. Na ennyi volt, velük lesz. Kivéve ha az eszére hallgat. Van neki.

- Nem! - mondta mire mindketten meglepődtek. Én csak önelégülten bólintottam. Szóval tényleg okos. - Todoroki-kunnek van igaza! Mi itt mind riválisok vagyunk! És te lettél az első, szóval te éred a legtöbb pontot. Most nem barátoknak kell lennünk Midoriya! Nem annak van itt az ideje! Hát én is kihívlak! - fejezte be szónoklatát. - Todoroki-kun! Kérlek hadd csatlakozzak a csapatodhoz! - fordult vissza felénk. Barátai csak meglepetten bámultak rá. Én mosolyogva intettem nekik. Izuku viszonozta, Uraraka viszont csak gyűlölködve nézett rám. Gonoszan rávigyorogtam, majd odafordultam Denkihez, aki abban a pillanatban lépett hozzám.

- Szia Satchi! - mondta teljesen zavarban.

- Igen, még van hely. De Shoutot kérdezd, ő a lovas. - tettem a vállára a kezem.

- Ó. Oké, köszi. De honnan tudtad? - nézett rám még zavartabban.

- Mi másért jönnél ide pont hozzám? - válaszoltam gúnyosan.

- Hehe... aha. Szóval tényleg utálsz. - vakarta meg a tarkóját csalódottan.

- Nem utállak. De nincs okom kedvesebbnek lenni veled mint a többiekkel. - mondtam neki. Az a baj megint túlzásba viszem az őszinteséget.

- És Todoroki mivel érdemelte ki? Midoriya? Kirishima? BAKUGOU? - kérdezte és a végén már szinte üvöltött.

- Először is. Nyugodj le. Másodszor. Shouto a testvérem. - kezdtem.

- Aha. Inkább a barátod. - mondta gúnyosan.

- Te teljesen hülye vagy! - fakadtam ki. - De vissza az eredeti témához. Midoriya azzal hogy olyan dolgokat tud rólam amit nagyon kevesen. Kirishima mindig kedves velem, és mindig támogat. Bakugou meg jókor volt jó helyen. - tártam szét a karom. - Plusz, ők a barátaim! Mit gondoltál? - emeltem meg a hangom. A fiú csak szó nélkül bámult rám.

- Nem tudtam hogy ilyen is tudsz lenni. - nyögte ki egy kis idő után.

- Most hogy ezt így megbeszéltétek, - lépett mellénk Iida - talán találjuk ki mit fog csinálni a csapaton belül.

- Jó. - vágtam rá azonnal még mindig Denki szemébe nézve. - Ha csak Kaminarinak nincs kifogása. - tettem hozzá. Láttam a fiú szemén hogy ekkor megtört benne valami.

- Nincs kifogásom, Katsumi. - mondta ridegen. Ez volt az a pont amikor teljesen elzártuk magunkat a másiktól.

- Szuper. Szóval. Arra gondoltam, hogy a képességem miatt nyilván én leszek a hajtómű. Todoroki lesz az elsődleges támadó, Katsumi a másodlagos támadó és védő, és Kaminari az elsődleges védő. Megfelel? - kérdezte. Mindannyian bólogattunk, hiszen ez volt a leglogikusabb amit tehettünk. Aztán kezdődött a harc.