Csak ő egyedül - a jelen szava /BNHA ff./

Nem jó ez így, Midoriya! #3

Kint az udvaron sorba állított minket.

- Jól van osztály! Huszan vagytok. A legrosszabbul teljesítőt kicsapatom. - mondta. Egy csomóan megint elkezdtek hisztizni. Csak néhányan álltunk nyugodtan. Én, Todoroki, és Bakugou. Bár, utóbbi egy enyhe őrült vicsorral. - Bakugou fiam! Te voltál a legjobb a felvételin. Eddig képességhasználat nélkül mértek fel, igaz? Most dobd el ezt a kislabdát a képességed használatával, olyan messzire amennyire tudod. - utasította a fiút Aizawa. Ő odalépett, átvette a labdát, aztán csinált pár karkörzést, és eldobta a labdát. A végébe robbantott egyet. Szóval ez az ő képessége. Robbantás. Elismerően bólintottam mikor rám nézett. Ezután Aizawa a fejéhez kapott. - El ne felejtsem! Todoroki, Katsumi, ti nekem segítetek. - mutatott ránk. Összenéztünk, és mind ketten ugyan arra gondoltunk.

- Mi is szeretnénk részt venni a felmérésen, Aizawa tanár úr. Persze csak ha lehet. - mondta kimért hangon Todoroki.

- Nem lehet. Szükségem van a segítségetekre. - mondta a sensei. A többiek persze nekiálltak hisztizni, megint.

- De ha ők részt akarnak venni, akkor nem segíthet más? - üvöltötte egy szőke hajú srác.

- Kaminari, te csendben kussolsz. - intette le Aizawa. - Ti meg gyertek már ide! - nézett ránk. - Szóval. A te dolgod, Katsumi, hogy senki se tudja akadályozni a többieket. Bár nem hiszem hogy sok dolgod lesz. Te pedig, Todoroki, nézed és diktálod az eredményeket. - osztotta ki a feladatainkat.

- Igenis, sensei! - bólintottunk mindketten. (Nagyon sokat bólintgatnak ebben a történetben xD - szerk.) Én elindultam a dobókörhöz, és odaálltam a következőnek jövő Kirishima mellé.

- Katsumi! Neked mi a képességed egész pontosan? - kérdezte.

- Boszorkány. - válaszoltam. Erre elkerekedett szemekkel nézett rám. Közénk hajolt a mögötte álló Kaminari.

- Aztaaaa! De ez nagyon ritka képesség nem? - kérdezte.

- De. Elég ritka. - kaptam a tarkómhoz zavartan. Mi történik velem? Forróságot érzek az arcomon. Ez... én zavarba jöttem? Megráztam magam egy picit.

- Ne szerénykedj. Csak neked van. Az egész világon. - szólalt meg mögöttem valaki.

- Todoroki! Nem az eredményeket kéne nézned? - néztem rá meglepve.

- Sajnos feltartottad akinek az eredményét kéne néznem. - nézett a szemembe. A tekintete azt üzente hogy viccel, de a hangja komoly volt. Ügyeeeees. Úgy szarkasztikus hogy egy átlagember észre sem veszi.

- Ne legyél ilyen bunkó egy hölggyel! - szólt rá Kaminari.

- Nem bunkó! Csak viccelt. - néztem meglepve a fiúra. Ő szintén meglepve visszanézett rám, aztán villant a szeme, és elvigyorodott.

- Szóval, a két ajánlott jár. - fonta keresztbe kezeit.

- Mi? Nem. - válaszoltam.

- Igen, járunk. És? - mondta velem egyszerre Todoroki. Ránéztem, de a tekintetéből csak annyit tudtam kiolvasni, hogy tudja mit csinál, majd később elmondja. Aztán otthagyott minket. Kaminari onnantól nem szólt hozzám. Ez még oké is lett volna, de hogy ettől szarul érezzem magam, na az már fura volt. Innentől viszonylag unalmasan telt a "felügyeletem". Néha váltottam pár szót valakivel. Aztán az utolsó előtti embernél, a mérges srác, Bakugou odajött hozzám.

- Szóval ajánlással kerültél be, mi? - kezdte.

- Igen. - vágtam közbe mosolyogva. Csak vicsorogva morgott egy sort, aztán otthagyott. Az utolsó előtti egy lány volt. Ha jól emlékszem - ami nyilvánvaló - Uraraka. Az ő labdájánál végtelent jezett ki a gép. Szóval levitáció, mi? Ügyes kis képesség.

- Levitáció. - néztem mélyen a lány szemébe. Úgy döntöttem kicsit világoltatom a szemeim és csekkolom hogy mit gondol rólam. Amint beléptem az aurájába, tömény utálatba ütköztem, és ez nagyon meglepett. Hátra is tántorodtam kissé.

- Rám ne világítsd a fényszóróiddal, Katsumi. Talán mindenki másnak el tudtad csavarni a fejét, de engem nem versz át! - mondta az arcomba, majd otthagyott. Értetlenül néztem utána. Aztán láttam hogy az utolsó ember jön. A Midoriya fiú. Túltettem magam Urarakán mert erre figyelni akartam. Eddig egyszer sem mutatta a képességét. Odaállt. Ahogy lendítette a labdát fényleni kezdett. Mindenki félrenézett, csak én és Aizawa sensei nem. Láttam ahogy fénylik a keze, és az erei vörösen kezdenek csillámlani. Nagyon meglepődtem. Aztán megszűnt a ragyogás. Ő ezt nem vette észre. Elhajította a labdát, és az leesett... tőle negyven méterre.

- Miiii?! - nézett meglepve a kezére. Körülnéztem. Senki nem értette mi történt. A sensei pislogás nélkül nézte Midoriyát. Talán ő lett volna? Ránéztem Todorokira hogy mit gondol, de ő Midoriyát bámulta. Lehet hogy... mindegy is.

- Nem fogom hagyni hogy használd a képességed ha mindig szétesel a használata után. - mondta a göndörhajú fiúnak a sensei. Én pedig elhatároztam hogy a felmérés után felkeresem Midoriyát. Ha kell, napokat is várok, de beszélnem kellett vele.