Csak ő egyedül - a jelen szava /BNHA ff./

Kezdetek #2

Napjainkban

Miután ajánlással bejutottam a U.A. hőstagozatának A osztályába teljesen megnyugodtam a közeli jövőmet illetően. Egész napokat töltöttem edzéssel, fejlesztettem a szellemi képességeim, és persze sokat gyakoroltam az erőmmel. A napi tejadagom 1 literről lecsökkent fél literre. (Most biztosan hülyének néztek, hadd magyarázzam meg! Naponta meg kell innom bizonyos mennyiségű tejet hogy ne égessen széjjel a képességem. Így érthető?) Most már nem szárad ki a szemem ha érzéseket olvasok, (ilyenkor ugyanis világít a szemem és ez felettébb káros tud lenni) valamint messzebbre el tudom teleportálni magam. És mostmár nem cask emberek, hanem állatok hangját is le tudom másolni. Összesítve: büszke vagyok magamra.

Ma van az első nap. Ma találkozom először jövendőbeli riválisaimmal. Taktikám: mindenkivel összebarátkozom. Jó, ez hülyeség. Barátokat akarok. Már átnéztem a listát. Rajtam kívül egy ajánlott van. Vele vigyáznom kell. Todoroki Shotu. Amúgy szimpatikus, csak el kell nyernem a bizalmát. Viszont amikor átfutottam a névsort egy fiún megakadt a szemem. Midoriya Izuku. Érdekes energiák áradtak a nevéből. Meg kell majd vizsgálnom.

Amikor beértem a terembe, láttam hogy én vagyok az első. Nem sokkal utánam egy felettébb fegyelmezett magas fiú érkezett. Vetett az asztalon pihenő lábamra egy pillantást, és láttam hogy szólni akar érte. Ránéztem és megráztam a fejem. Becsukta a száját és leült a tőlem legtávolabbi padba. Utána a Todoroki fiú érkezett. Azonnal odamentem hozzá.

- Todoroki Shouto! - szólítottam meg. Meglepetten nézett rám, aztán bólintott.

- Katsumi Satchiko! - hajolt meg.

- Szóval te is átnézted a névsort. - jegyeztem meg miután én is meghajoltam.

- Amatőr hiba lett volna nem átnézni. - válaszolta meg. És itt megéreztem hogy mi jóban leszünk.

- Igaz, te is ajánlással jutottál be. Ezt vártam tőled. - mondtam. Ő megint csak bólintott.

- Tudom ki vagy. Ismerem a képességed. Kivételes. Csak neked van eddig, nemde? - kérdezte.

- Valóban. Mondjuk a tied sem egy gyakori párosítás. - fűztem hozzá.

- Igen. De most jönnek a többiek. Menj, beszélj velük is. És remélem jóban leszünk, Katsumi! - bökött fejével az ajtó felé.

- Köszönöm. És neked csak Satchi. - intettem neki, majd elindultam az ajtón ekkor belépő, ha jól emlékszem, Kirishima felé.

Miután a piros hajú fiúval is beszéltem, leültem hogy előszedjem a cuccaim. Hirtelen egy kéz csattant mellettem a falon, és láttam hogy egy mérges srác hajol az arcomba.

- Takarodj arrább, ribanc! - üvöltötte az arcomba. Ekkor sikerült felmérnem hogy ki ez. Bakugou Katsuki. Úgy döntöttem, nem leszek bunkó. Annak ellenére hogy az első hozzám fűzött megszólalásában ribancnak hív, még lehetünk jóban.

- Bakugou, igaz? - mosolyogtam rá. Először meglepődött, aztán rájött hogy én vagyok az egyik ajánlott. Még idegesebb lett.

- Te meg a banya, mi? Takarodj innen, itt én fogok ülni. - mondta.

- Nem. - hallottam meg egy hangot mögüle. Aztán valaki rátette a kezét a vállára. Tikkelő szemmel fordult hátra. Todoroki volt az.

- HoGy MoNdTaD?! - üvöltötte az arcába Bakugou.

- Nem fog elülni. - mondta higgadtan. Ekkor belépett egy fekete hajú ember.

- Jól van gyerekek, üljetek a popsitokra. - tapsolt. - Én Aizawa tanár úr vagyok. Viselkedjen már, Bakugou! - nézett rá a fejét padjába verő előttem ülő srácra. Ő erre abbahagyta. - Köszönöm! Akkor, felmérő! - jelentette ki. Erre egy csomóan nekiálltak hisztizni. Én ránéztem a jobboldalamon ülő Todorokira. Mi mindketten csendben és nyugodtan vártuk hogy a tanár szóhoz jusson. Közben csevegtünk egyet telepatikusan.

- Vicces egy év lesz. - gondolta.

- Az biztos. De egyből három. - válaszoltam gondolatban. Lezártam a gondolatkaput. Fura, meg se lepődött azon hogy tudok ilyet. Végül Aizawa mellém sétált, és rám nézett.

- Tudnál kérlek kiabálni a hangomon? Nekem nem igazán megy. - mondta. Bólintottam.

- Kussoljon mindenki! - üvöltöttem el magam a tanár hangján. És tényleg csend lett.

- Akkor irány az udvar! - intett Aizawa.