Csak ő egyedül - a jelen szava /BNHA ff./

Beszéd és a verseny #11

A/N: "Fontos" kérdés: kivel shippelitek Satchit? Kérlek írjátok le! Nagyon érdekel:)

- Miről folyik a szó? - kérdezte halványan mosolyogva.

- Rólad. - mondtam halkan és vigyorogva.

- Semmiről! - mondta velem egyszerre vörös arccal Izuku. Aztán meglepve nézett rám. És végül még vörösebb lett. Ezután nem esett több szó köztünk. Reggel mikor felkeltünk, Shoutot rugdostuk ki először zuhanyozni. Mind a ketten tudtuk Izukuval hogy még beszélni akarunk.

- Szóval. Mit csináljak? Ma délután találkozom Urarakával. - nézett rám kétségbeesve a fiú.

- Most egy rohadt nyálas, romantikus filmbe vagy regénybe illő beszédet fogok tartani. Khmm. - köszörültem meg a torkom. - Szóval. Az eszed Uraraka felé hajt, a szíved viszont máshoz húz. Jól sejtem? - kérdeztem. Ő csak bólintott. - Oké. Huhh. Mint tudod, én érzelmeket olvasok, nem gondolatokat. És ha valaki a gondolataidat kontrollálja, az érzelmeid segítségével tudsz kitörni. Viszont ugyan ez igaz fordítva. El tudom képzelni milyen nehéz helyzetben vagy most. És most, amikor azt mondom hogy hallgass a szívedre, nem az beszél belőlem hogy nem kedvelem Urarakát, vagy ne gondold hogy én is csak mondogatom itt a tömegsorozatok "Maria! Kövesd a szíved!" mondatait. Én komolyan gondolom. Én sem vagyok biztos benne, hogy ez a jó módszer, de ez a legtöbb amit tehetek. Nem elfogult vagyok. Hanem brutálisan őszinte. Ha együtt maradsz vele, lehet hogy egy idő után megszereted, vagy beletörődsz, de örökké ott lesz a "mi lett volna ha", és a kétségeid felőrölnek. Ha szakítasz vele, még mindig ott lesz a "mi lett volna ha", de nem lesz annyi kétséged. Viszont ha a mostani biztos pontot otthagyod, lehet hogy összetörik a szíved. El kell döntened, hogy a kényelmes, vagy a rizikósabb utat választod. Nehéz, de remélem hogy ez lesz életed nagy választása és nem lesz ennél durvább dolog soha. - zártam le végül ezzel a mondattal. Nem mondtam volna ezt, de eszembe jutott Tomura ajánlata. Ahogy Izukunak mosolyt csaltak az arcára a szavaim, úgy az enyémre aggodalmat. Mit fogok csinálni? Komolyan felmerült bennem hogy elfogadom az ajánlatot, de nem merem. Mit gondolnának rólam ha kiderülne? Bele se merek gondolni...

Két hét múlva.

Gondolom mondanom sem kell hogy Izuku a kényelmes utat választotta. Majd rájön. De ez most nem is fontos annyira. Ma van a Sportfesztivál. Mindenki feszült volt, de csak kevesen fogták fel az igazi lényegét a dolognak. Csendben ültünk az öltözőben, csak néhányan beszélgettek. Shouto hirtelen felállt mellőlem, és odalépett Izukuhoz.

- Midoriya. Kihívlak. - mondta komoly arccal. A másik csak meglepetten nézett rá. Shouto folytatta. - Ez a nagy verseny, ahol megmutathatjuk magunkat a profiknak. Te veszélyt jelentesz arra hogy első legyek. Hát megfogadom. Le foglak győzni. - jelentette ki.

- Rendben Todoroki-kun! Igazad van. Ez egy verseny. Szóval én sem fogom hagyni magam! - állt elé bátran a másik. Majd megfulladtam a visszatartott nevetéstől, olyan vicces volt, hogy Izuku még úgy hogy teljesen kihúzta magát is két fejjel alacsonyabb volt Shoutonál. Mikor sikerült normalizálni a légzésemet, én is felálltam.

- Jó hogy ezt felismertétek. De nem ti fogtok nyerni. - mosolyodtam el. "Nem is én" gondoltam. De hadd gondolják azt hogy magam miatt mondtam. Mindketten komolyan bólintottak.

- Hah! Egy lány kihívott titeket. - mondta vigyorogva Bakugou.

- Nem csak őket. - néztem rá a fiúra. Erre összeszűkült a szeme.

- Meglátjuk ki a jobb. - vicsorgott.

Így indultunk neki az első feladatnak. Akadálypálya. Sebességfokozósok előnyben. Vagyis azt hittem. Amint elindultunk hatalmas robotok állták utunkat. Amíg a többi osztály megtorpant, mi egyből tovább indultunk. Shouto lefagyasztotta robotokat, néhányan fölöttük, néhányan alattuk jutottak át.

- Lefagyasztotta! Jussunk át alattuk! - kiáltott valaki.

- Én nem tenném. Elég instabilak. - kiáltott hátra Shouto, és ebben a pillanatban összedőltek. De már jött is az utánpótlás. Mi akik átjutottunk csak rohantunk tovább. Hirtelen megtorpantunk, mert szakadékokhoz értünk. A többiek nem tétlenkedtek, és nekiálltak átmenni a köteleken. Én viszont olyan hülye vagyok hogy annyi IQ-m nincs mint egy darab kőnek. Fájdalom mart a gyomromba, és összeestem. Senki nem foglalkozott velem. Ekkor jöttem rá hogy elfelejtettem a tejet. A maró fájdalom nem akart szűnni. Gyorsan csinálnom kellett valamit. Az elsők már a szakadék felénél voltak. Ha átteleportálom magam a túloldalra nagyon kevés erőm marad, de meg kell próbálnom. Összeszedtem magam, és megjelentem a túloldalt. Valaki nekem ütközött és én elestem.

- Satchi! Állj fel, verseny van. - kiáltott rám Shouto.

- Elfelejtettem a tejet. - néztem rá, aztán ismét összeestem.

- Basszus. Át tudsz alakulni valami picivé? - kérdezte. Átváltoztam hörcsöggé. - Más nem jutott eszedbe? - nézett rám elképedve.

- Csak menj. - böktem a fejemmel mögénk, ahol Bakugou közeledett. Futva indult tovább, velem a vállán.

- Úgy látszik az ifjú Todoroki és fogadott húga Katsumi összedolgoznak! De mintha a lány nem lett volna valami jól. Vajon tudja majd folytatni a versenyt? - hallottuk meg a hangszórókból.

- MIVAN? TI CSALTOK? - üvöltött utánunk Bakugou. Nem foglalkoztunk vele. Odaértünk az utolsó akadályhoz.

- Olyan...mint egy aknamező. - mondtam ki hangosan az első gondolatom.

- Mert valószínűleg az is. - válaszolt Shouto. Voltak ilyen fura körök a földön, azokat kerülgetve kezdett futni. Ahogy egyre beljebb jutott egyre több volt.

- Tegyél le. - mondtam neki határozottan.

- Miért? - kérdezte, miközben átugrott egy nagyobb foltot.

- Lassítalak. Lehet nem érzed, de én igen. Innen megoldom. - jelentettem ki. Lerakott a földre, még utoljára rámnézett mikor visszaváltoztam, aztán futott tovább. Gyorsan átváltoztam varjúvá (ezt elég sok ideig tudom tartani, még szar állapotban is) és lassan összevissza sodródva repültem a cél felé. Hirtelen üvöltést hallottam fölülem. Felnéztem, és Izukut láttam ahogy átrepül fölöttem.

- Azta! Hajrá Izuku! - üvöltöttem utána.

- Köszi Satchi! Neked is! - kiáltott vissza. Ahogy utolérte Shoutoékat akik Bakugouval fej-fej mellett haladtak, lecsapta közéjük a földre a fémdarabot amin addig utazott, ezzel robbanást generálva, és a hátukról elrugaszkodva átugrotta a pálya hátralevő részét. Végül ő ért be elsőnek, Shouto másodiknak, Baku harmadiknak, és én repültem be negyediknek. Amint földet értem és visszaváltoztam nekiálltam ismét vért köhögni. Izuku fogta a vállam hogy ne essek pofára, Shouto meg elrohant hogy tejet hozzon. Ezt a hülye gyengeséget baszki! Miután megittam a kezembe adott pohár tartalmát egyből jobban lettem.

- Huhh! Köszi! - néztem barátaimra mosolyogva. Mindketten mosolyogva bólintottak, majd ismét mindhárman elkomolyodtunk és visszafordultunk a pódium felé.

- Jól van! Látjátok a képernyőn hogy ki az a 40 aki bent maradt. A következő feladat pediiiiiiiiiiig... - üvöltötte Midnight. - A LOVASHAAAARC!