Csak ő egyedül - a jelen szava /BNHA ff./

Hogy nem tűnt fel előbb? #5

Mikor visszaértem, már mindenki hazament, illetve Uraraka és Iida a gyengélkedőre mentek Midoriyához. Csak Todoroki várt türelmesen.

- Mi van vele? - kérdezte mikor felkaptam a táskám.

- Hmm? Ja Izukuval? - kérdeztem vissza. Ő csak bólintott. - Jól van. Beszélgettünk kicsit a képességeinkről.

- Örülök. Mit derítettél ki? - folytatta a kérdezést. Az első mondata kissé meglepett. Ez nem vall rá. Ezt megjegyzem.

- Nem tudja irányítani. Ha arra kerülne a sor, vigyázz vele. - mondtam neki miközben kisétáltunk a teremből. És ekkor egy lány ütközött nekem.

- Mit csináltál te Dekunál? - kérdezte könnyes szemmel üvöltve Uraraka.

- Megnéztem hogy van. És beszélgettem vele. - mondtam sokat sejtető vigyorral. Nem tudom miért, de jó érzés volt Urarakával szórakozni.

- Miről? - könnyezett tovább. És ekkor megvilágosodtam.

- Te szerelmes vagy Midoriyába! - lepődtem meg teljesen. Hát persze! Ez megmagyarázza miért lóg mindig szegény fiún. Uraraka nem válaszolt. - Egyébként meg, semmi olyanról amihez közöd lenne. - mondtam neki, egyébként igazat, majd Todorokival a nyomomban kiléptem az utcára.

- Mi volt ez az előbb? - kérdezte összevont szemöldökkel.

- Lányos beszélgetés. Kicsit féltékennyé tettem Urarakát, ennyi az egész. - vontam vállat.

- És amúgy, szerinted van esélye Midoriyánál? - nézett rám őszinte érdeklődéssel. Ezt is megjegyzem.

- Hát... sok időt töltenek együtt. De ha esetleg Midoriya azt is hiszi hogy szereti, valójában biztos vagyok benne hogy nem érez többet a lány iránt barátságnál és birtoklási vágynál. - válaszoltam kimérten. Ezt mindet a képességemmel állapítottam meg, és tekintve hogy nem tudok hazudni, hiánytalan választ adtam a kérdésére. Közben a reakcióját figyeltem. Mintha... megnyugodott volna. Ezt is úgy tettem, mintha nem láttam volna, aztán csendben folytattuk utunkat. -Egyébként... van azon kívül hogy meg akarsz védeni attól hogy rossz legyen nekem, volt más oka annak, hogy azt mondtad Kaminarinak hogy járunk? - tettem fel a kérdést ami régóta mardosott belülről.

- Van. - jelentette ki egyszerűen. Ezután csendben ballagtunk tovább.

- Egyébként feltűnt, hogy már rég túlmentünk a házatokon? - kérdeztem végül.

- Igen. Élek a múltkori ajánlatoddal, és beiratkozom táncra. - mondta. Ez meglepett. Oké, de most komolyan balettozni akar? Ez nálunk nem fura, sokkal több fiú van a csoportban mint lány, de Todoroki nem olyannak tűnt eddig akit érdekelne a tánc.

- Akkor viszont jobb ha beugrunk előtte a szomszédos boltba venni egy pár cipőt... - gondolkodtam hangosan. - Itt is vagyunk! - mutattam a hatalmas balettkellék boltra.

Odabent sokáig nézelődtünk, aztán öt perccel az edzés kezdete előtt leemelt a polcról egy párt abból a fajta fekete cipőből ami nekem is van.

- Jó választás! - kacsintott ránk az eladó mikor fizettünk. - Igaz, nem a legcsicsásabb darab, de gyakorláshoz tökéletes. Nem igaz, Satchiko? - kérdezte.

- De Victor, igazad van. - mondtam elővéve a táskámból az én darabomat. Már egy éve használtam, de még mindig tökéletes volt.

- Nem is tudtam hogy neked is ilyen cipőd van. - nézett meglepetten Todoroki.

- Sosem mondtam. - vontam vállat.

Bent Haruto megkérte Todorokit hogy mutassa meg mennyit tud, ahhoz igazítva fog párt adni neki. Én valószínüleg Somával kerülök össze, hiszen én a lányok közül, ő pedig a fiúk közül a legjobb. Gyorsan átöltöztem, aztán rohantam megnézni hogy ment Todorokinak. Sugárzó arccal lépett ki a próbateremből Haruto. Todoroki csak rámmosolygott, majd elment mellettem öltözni. Ergo, felvette.

- Ez a fiú fantasztikus! Hol szedted össze? - lelkendezett Haruto. Válaszomat meg sem várva fecsegett tovább. De ő már csak ilyen. - Nagyon szép pár vagytok! Ennek fényében veled lesz összerakva! - ugrált mint egy kislány. Hiába harminc éves férfi, olyan mint egy 13 éves fangirl.

- Ehm, mi nem vagyunk egy pár... Todoroki a legjobb barátom inkább... - mondtam kissé zavartan. Magam sem tudom miért jöttem zavarba, de ennek a tanárnak a közelében mindenki zavarba jön. Talán a kisugárzása miatt.

- Itt vagyok. - állt meg mellettem Todoroki, és a vállamra támaszkodott. Ránéztem hogy mégis mit művel, aztán rájöttem hogy csak vádlit nyújt. Mikor beléptünk a terembe, a többi lány azonnal körberajongta Todorokit. Nagyon zavart a jelenlétük, főleg mert gyilkos pillantásokat vetettek rám ha megpróbáltam hozzászólni barátomhoz. Végül egy hatalmas lemondó sóhaj közepette lehuppantam Soma mellé.

- Ki az új srác? - kérdezte.

- Az osztálytársam. - válaszoltam fáradtan.

- Semmi több? - vonta fel a szemöldökét. Utálom hogy az emberek kihasználják hogy nem hazudok.

- De. Ő a legjobb barátom. - mosolyodtam el. Hogy miért? Todoroki otthagyta a lányokat, akiket addig is próbált lerázni, és lehuppant velünk szembe.

- Todoroki Shotu. - hajolt meg Somának.

- Ittaku Soma. - viszonozta a gesztust az említett. - Élvezed hogy körberajongnak? - kérdezte gúnyos éllel a hangjában, mire mindketten meglepve néztünk rá.

- Egyeltalán nem. - rázta meg a fejét Todoroki.

- Persze. De a barátnődnek nekem kell panaszkodnia miattad. - bólintott gúnyos vigyorral az arcán Soma.

- Mivan? - esett le az állam. - Ezt ugye most nem mondod komolyan? - pattantam fel a fiú mellől.

- Katsumi, - szólított meg a vezetéknevemen Todoroki - igaz ez? Fájdalmat okoztam neked? - kérdezte.

- Todoroki, ezt te sem gondolod komolyan. Várjunk csak... - néztem Somára, aki rendületlenül szugerálta osztálytársamat. Ekkor eszembe jutott hogy mi is a képessége. Hát persze! - Todoroki Shotu! - mondtam ki a nevét, és ezzel feloldottam Soma agykontroll hullámai alól.

- Rájöttél? - nézett rám meglepve a szugeráló.

- Persze. Egész nyáron fejlesztettem magam. - mondtam kissé távolságtartóan. - Todoroki, menjünk ennek az embernek a közeléből kérlek. - néztem rá az említettre, majd mikor felállt elindultam a terem másik felébe. Sosem hittem volna hogy azután ami Zurival történt még egyszer használni fogja a képességét ártatlan emberen. De hogy én nem vagyok hajlandó beszélni vele amíg nem változik, az biztos.

Három hónappal korábban.