Csak ő egyedül - a jelen szava /BNHA ff./

Sportfesztivál és hősruhák #9

- Szóval. Mint gondolom tudjátok ez egy fontos mérföldkő az életetekben. Évente egy, összesen három lehetőségetek van megmutatni magatokat a profiknak. A USJ-ben történt incidens miatt mindenki rátok lesz kíváncsi. - magyarázta. - Készüljetek fel rendesen ha jót akartok magatoknak. Ennyi. - mondta, majd felvette a hálózsákját és lefeküdt aludni.

Mindenki egyszerre kezdett beszélni. Én összenéztem Shoutoval, aki hasonlóan hozzám csendben volt, aztán Kaminarira tévedt a tekintetem... egész véletlenül... épp Jiroval beszélgetett. Valamiért szorító érzés volt a mellkasomban. Annyira összeillettek hogy még a Kiribaku (ezt a shipnevet találták ki a fiúk Kirishimának és Bakugounak) sem verte le őket. Aztán megfagyott bennem a vér. Ugyanis Jiro odahajolt Kaminarihoz, és puszit nyomott a szájára. Egy egészen új érzés született bennem. Elkezdtem arról gondolkodni, hogy Jironak milyen hosszú a bele, és hogy szívesen megnézném... gyorsan elhessegettem a képet. Kaminari elvörösödve nézett barátnőjére, rámosolygott, majd felém sandított, mire én gyorsan elkaptam a fejem. Ezután nem nagyon érdekelt semmi. A pillanat beleégett az agyamba és nem hagyott nyugodni. Mikor kicsöngettek, még mindig a helyemen ültem.

- Katsumi-chan! Beszélhetnénk? - lépett elém Kaminari.

- Persze. - mondtam hidegen. Kimentünk a folyosóra.

- Miért néztél órán? - kérdezte kissé reménykedve, paradicsomszínű arccal.

- Mikor? - kérdeztem meglepettséget játszva. Ki kell játszanom magam valahogy, mert hazudni nagyon nagyon nem akarok.

- Ó. Akkor rosszul láttam. - nézett félre kínosan.

- Egyébként... Jiro és te...? - érdeklődtem miután lenyeltem a gombócot a torkomban.

- Együtt vagyunk. - hunyta le pink arccal a szemét.

- Gratulálok. - próbáltam rámosolyogni, de csak egy fanyar grimasz sikerült.

- Minden oké? - döntötte oldalra a fejét.

- Nem. - mondtam egyszerűen, majd otthagytam.

- Katsumi! - futott utánam.

- Hmm? - néztem rá.

- Hívj Denkinek kérlek! - mosolygott rám.

- Rendben. Te pedig ha gondolod hívj Satchinak. Úgyis az összes barátom úgy hív. - mondtam a szemébe nézve. Erre kicsit mintha elszomorodott volna. De csak egy pillanatra suhant át rajta, utána boldogan bólintott, majd megölelt.

- Holnap találkozunk Satchi! - integetett. Visszaintegettem, aztán rájöttem hogy holnap szombat. Baszki. Most akkor mi?

________________________________________________________________________________

 - És akkor mondta, hogy együtt vannak. - mondtam végig a mondatot, aztán még egy kanál fagyit bekaptam. Shoutoval ültünk a kanapén, egy egy nagy doboz fagyival, és mindketten a sérelmeinket soroltuk.

- Most akkor tetszik neked? - kérdezte.

- Nem! Vagyis... mittudomén! - nyomtam bele mérgesen a kanalat a dobozom tartalmába.

- Úgy tűnik én jobban haladok mint te... - gondolkodott el.

- Mit szólsz ha elmegyünk hárman moziba? Van okunk is, hiszen csak ő lakik a környékünkön. - néztem rá féloldalasan.

- Nem tudom mennyire kéne piszkálni most őt. Elvégre barátnője van. - mondta keserű éllel a hangjában a bátyám.

- Én fogom elhívni, mivel Uraraka engem alapjáraton gyűlöl mindt a szart. - mondtam.