Csak ő egyedül - a jelen szava /BNHA ff./

Új család #6

~Három hónappal korábban~
- Zuri! Baj ha most Satchikoval kerültem párba? - futott oda Soma a lányhoz.

- Dehogy! Csak én most kivel leszek? - kérdezte tanácstalanul.

- Nem tudom édesem. - nyomott puszit a lány arcára Soma. Neki ebben a pillanatban zavaros lett a tekintete, és összeesett. Soma elfordult, és otthagyta, hogy segítségért fusson. Én ekkor léptem be a terembe. Azonnal a lányhoz rohantam, farkassá alakultam, felkaptam, és futottam Harutohoz. Neki éppen Soma magyarázta mi történt.

- Véletlen beindult a képességem, és túl erősen hatott rá! - mondta megjátszott kétségbeeséssel. - És Katsumi, ne turkálj a lelkemben! - szólt rám mérgesen. Érezte. Én viszont tudtam az igazat.

A lány még aznap éjjel meghalt. Én úgy döntöttem, adok még egy esélyt Somának. Barátok lettünk.

- Szóval ezért lettél mérges rá. - értette meg Todoroki miután elmeséltem a történetet.

- Mérges? Ugyan. Csak elvesztettem az összes hitemet benne. - válaszoltam, miközben arrébb rúgtam egy kavicsot az útról. - Elküldték a szülei pszihológushoz, de sosem derült ki miért csinálta.

- Van még valami... - nézett rám bizonytalanul. - Amiket mondott... azok alapján arra kellett asszociálnom, hogy te... többet érzel mint barátság... irántam. - mondta lassan a szavakat közben az arcomat fürkészve.

- Igaz. Nem tudom ezzel elveszítelek-e, de nem abban az értelemben mint gondolod. - mondtam mire láthatóan megnyugodott. - Inkább olyan érzés van bennem, mintha a bátyám lennél, vagy hasonló. Nem tudom hogy ez ilyen rövid idő alatt lehetséges-e, de ez az igazság.- tártam szét a karom.

- Nem foglak itthagyni csupán azért mert testvérként tekintesz rám. - mosolyodott el. - Egyébként már meg akartam kérdezni. Miért nem hívsz Shoutonak? - karolta át a vállamat.

- Szeretnéd hogy Shoutonak hívjalak? - kérdeztem felnézve rá. Jhahj de magas ez a gyerek!

- Mm-hmm. - bólintott.

- Rendben van, Shouto. - mondtam.

- Amúgy... már meg akartam kérdezni, apám napok óta nyaggat ezzel. Nagyra becsüli az erődet, és hát... szeretnél egy új családot? - nézett rám. Könnyek szöktek a szemembe.

- Apád... örökbe akar fogadni? - motyogtam teljesen meghatva. Az a lehetőség, hogy új családom lehet...

- Igen, de figyelmeztetlek: ne értelmezd félre. Nem kedvel téged, csak szemet vetett a képességedre, és mivel az iskola lakójaként vagy számontartva, utánadkérdezett, és most örökbe akar fogadni. Nem tud róla hogy barátok vagyunk. - magyarázott hevesen, de egy mozdulattal elcsitítottam.

- Igen. Szeretnék új családot. - öleltem meg a leendő testvéremet.

Pár nap múlva.

- Minden cuccodat elpakoltuk? - kérdezte Shouto.

- Szerintem igen. Ha nem, max visszajövök érte. - vontam vállat. Mindössze egy hónapig volt ez a szobám, de megszerettem. És most új szobám lesz...

Az elmúlt néhány napon a Todoroki családnál töltöttem a délutánjaim. Shouto tesói szana-széjjel élnek Kínában, csak ő és az apja laknak otthon. Az apja, Endeavor, a második számú hős, valóban érdekes ember. Nagyon sokat kérdezett a képességemről, harcoltatott Todorokival és még a U.A.-es eredményeimet is elkérte. Nagyon komolyan veszi ezt a képesség dolgot. De alapvetően örültem, hogy végre ténylegesen a bátyám lett Shouto. Tegnap az összes papírmunkát elvégezték, így ma együtt indultunk haza. Volt egy kisebb hátulütője a dolognak. Hát persze! A pletykák.