Csak ő egyedül - a jelen szava /BNHA ff./

Hősnevek #15

- Jól van gyerekek! - lépett be Aizawa a terembe. - Rendhagyó ofőóránk lesz. - mondta mire megintcsak kitört a hiszti.

- Ugye nem egy újabb felmérés sensei? - kérdezte valaki mire a sensei megrázta a fejét.

- Nem, de ha nem maradtok csendbe akkor szólok Midnight tanárnőnek hogy ez ma nem fog működni. - mondta.

- Akkor maradjatok csendbe légyszi! - üvöltött Mineta, mire mindenki elkezdett röhögni. Mikor elcsendesedtünk Aizawa behívta Midnightot.

- Ifjúság! Ma hősnevet választotok! - jelentette ki, mire üdvrivalgásban törtünk ki. Én csak tanácstalanul néztem magam elé, mert bár tudtam milyen nevet kéne választanom, még nem éreztem magam késznek rá hogy felvegyem. Elsőnek Uraraka ment ki.

- Én az Uravity nevet választom. - olvasta fel büszkén a papírjára írt nevet. Nem mondom, jó ötlet. Az Uraraka és a levitáció összevonása. Ki kell találnom valami nagyon jót amíg nem leszek kész az eredeti ötletemhez. Amit még nevelőanyám talált ki nekem. Nem vagyok még készen hogy újra szembesüljek mindazzal amit sikeresen elnyomtam magamban. Ha ez meglesz, majd nevet váltok. Mikor Bakugout már harmadszor küldte vissza Midnight, feltettem a kezem.

- Áh! Katsumi! Kérlek fáradj ki! - mondta Midnight megkönnyebbülten. Feszült csend kísérte lépteimet.

- Az én választásom a Shapeswitcher-re esett. - mutattam fel a táblát.

- Tetszik. De egész pontosan miért? - kérdezte Aizawa.

- Először is, alakváltó vagyok. Másodszor, két féle képpen lehet kettészedni, shape-switcher mint alakzat-váltó, valamint shapes-witcher, amit igaz csak kiejtés szerint, de formák-boszorkányára lehet fordítani. Harmadszor, bárki felvehetné akinek ilyen természetű a képessége. - magyaráztam.

- Értem. - mondta komoly arccal a sensei. - Nem tökéletes a fordítás, de ott van a lényege. Összességében nyugodtan ki merem jelenteni hogy eddig ez az egyik legjobb név. - csapta össze a tenyerét. Visszamentem a helyemre. Utánam Izukut hívták ki.

- Biztos vagy ebben? Egész életedre rád ragadhat. - mondta neki Midnight mikor meglátta a nevét.

- Teljesen. - bólintott. - Egy olyan ember adta aki nagyon fontos barátom, még ha ezt ő nem is látja be. - mosolygott rá az előttem a székén hintázó Bakugoura.

- Rohadj meg. - bólintott az. Azt hiszem ez egy "kedves tőled" vagy hasonló akart lenni. Csak szegénynek nem terjed odáig a szókincse.

- Már csak Todoroki és Iida van hátra. Melyikőtök kezdi? - kérdezte Aizawa, de Shouto már a tábla felé lépkedett.

- De ez a neved. - mondta zavartan Midnight. A fiú azzal a tipikus "hánanemmondod!" tekintettel nézett rá.

- Még nem döntöttem. - válaszolt végül. Lassan a helyére ment.

- Én egyelőre nem vagyok méltó arra a névre amit majd fel akarok venni. Addig a nevemet használom. Tenya. - mondta Iida, majd visszaült a helyére.

- Nagyszerű. Biztos kíváncsiak vagytok miért most került sor a névválasztásra. - mondta Aizawa, mire mindenki bólintott. - A Fesztiválon megfigyeltek titeket, és jelentkeztek értetek Hősirodák. Mindenki kijön amikor hallja a nevét, és én odaadom a listát. - mutatott fel egy köteg papírt. - Ezen azok az irodák vannak felsorolva akik jelentkeztek értetek. Vagy tudjátok mit? Gyertek ide érte. - rakta le hanyagul a papírkupacot. - Amelyik lapok össze vannak tűzve, egy emberhez tartoznak. - huppant le a hálózsákjára, majd mindenki megrohamozta az asztalt. Én a helyemen ülve vártam hogy eljöjjenek a többiek és odaférjek, Iida próbált rendet csinálni, Mineta annyi lányt tapizott le a forgatag közbe amennyit tudott, Baku aludt, Izuku a karjával a padon támaszkodva tartotta magát a szék felett - jó hasizom gyakorlat - Shouto pedig maga elé meredt.

- Tessék Deku! - nyomott a göndör kezébe, na ki? Hát nyilván Uraraka egy papírt.

- Ezen egy név sincs! - nézett rá meglepetten a fiú.

- Valószínűleg megrémítetted a hősöket az önpusztító harcmodoroddal. - simította meg a vállát szomorúan a lány. Már két napja szakítottak, de a lány még mindig olyan mintha járnának. Izuku most is elhúzódott az érintése elől. Erre vette az adást és elment.

- Satchi! Te kiktől kaptál? - kérdezte a fiú. Felmutattam üres kezeimet.

- Még nem tudom. - mondtam, azzal felálltam és kimentem az asztalhoz. Megláttam a nevem a sok összetűzött lap tetején.

- Úgy tűnik minden létező Hősiroda küldött neked kérelmet. - csapott a vállamra Kirishima.

- Ja. - nyeltem egy hatalmasat. Nem azért mert nem örültem. Hanem mert megláttam egy világoskékkel írt irodanevet. Naaaaa? Hallottam meg az őrült hangját a fejemben. Jössz? Kérdezte kaján hangon. Összeszedtem magam. Tudtam hogy ezen a döntésen kábé az életem múlik, úgyhogy még egyszer átgondoltam. De nem változtattam meg az előző döntésem...

A/N: Bocsánat a rövid részért csak ott akartam abbahagyni ahol feszíti az ideget a történet. Bocsánat! Holnap találkozunk!