✓ A 711-es széf (Harry Potter ff.)

Hetedik fejezet: Az igazság - háromszor

A következő egy óra olyan volt, mint egy gyorsan pergő, szűnni nem akaró rémálom. A Roxfortot hermetikusan elzárták a külvilág elől, és Dumbledore Fricsen, a tanárokon és a prefektusokon kívül a kastély teljes népét szobafogságra ítélte a nagyteremben kialakított ideiglenes hálókörletben – ami pedig Lucyt illeti, őt Remus egyetlen szó nélkül felvonszolta a saját szobájába, és rázárta az ajtót. Amikor a nő magyarázatot követelt tőle, csak annyit felelt kurtán: „Majd megbeszéljük, most itt kell maradnod."

Lucy, akiben egyre nagyobb késztetés támadt, hogy kirobbantsa az ajtót, végül Félig Fej Nélküli Nicktől szerzett tudomást a lehetetlennek tűnő igazságról: arról, hogy Sirius Black, a halálfaló és tömeggyilkos betört a Roxfortba, és egy késsel szétszabdalta a Kövér Dáma vásznát, amiért az nem akarta beengedni a Griffendél-toronyba.

– De miért, Sir Nick? – kérdezte Lucy értetlenül, tekintetét az ablakot ostromló esőn tartva. – Mi oka lehetett idejönni, és miért pont a Kövér Dámának esett neki...? Értem én, hogy a mardekárosok utálják a griffendéleseket, de azért mindennek van egy határa...

– Ó – mondta a szellem –, Black griffendéles volt. Pontosan tudta, hová kell mennie; és alighanem azt is, hogy a Dáma nem fogja beengedni. A Dáma senkit sem enged be jelszó nélkül. – Nick színpadiasan felsóhajtott. – Ez lett most a veszte.

– Griffendéles volt? – Lucy összevonta a szemöldökét. – Komolyan? Pedig általában...

– Én sem tudom, hogy történt – jelentette ki hűvösen Nick. – Ám a Süveg döntésével lehetetlen vitatkozni, még ha az utólag elhamarkodottnak tűnhet is. Több ízben elgondolkodtam rajta...

Elharapta a mondatot, a folyosón ugyanis zaj kelt. Lucy felpattant, és a fülét az ajtóhoz tapasztva hallgatózott; ezen a ponton gyakorlatilag bármire késznek érezte magát, hogy friss hírekhez jusson.

– Nem értelek, Perselus – hallotta Remus hangját, szinte közvetlen közelről. – Mégis hogy vádolhatsz ilyesmivel?! Hiszen... bár te talán nem is tudod...

– Pontosan tudom, hogy mit tett – felelte Piton halk, vészjósló hangon. – Mindent.

– És mégis azt gondolod, hogy segítettem neki?

– Mindig is egy húron pendültetek – sziszegte Piton. Lucy szinte hátrahőkölt a hangjából sütő indulattól. – Csak kifogásokat keresel. Fogadjunk, hogy nem tudnád végignézni, ahogy a dementorok...

– De igen – vágott a szavába Remus. – És tudod mit, Perselus? Még élvezném is... Most pedig, ha megbocsátasz, dolgom van.

Lucynak egyetlen szívdobbanásnyi ideje volt hátrébb lépni az ajtóból, Remus ugyanis a következő pillanatban berontott rajta, és lendületből bevágta maga mögött. Feldúltnak tűnt, és a halódó gyertyák fényében a szeme alatti sötét karikák árkokká mélyültek. Az arca egy pillanatra idegen volt és ijesztő... aztán a boszorkányra nézett, és a vonásai megszelídültek kissé.

– Mi történt? – esett neki rögtön Lucy. – Elkaptátok?

Remus csak megrázta a fejét, és Félig Fej Nélküli Nickhez fordult.

– Sir Nicholas, megtenné, hogy átad egy üzenetet az igazgató úrnak?

– Ezer örömmel – felelte kifürkészhetetlen arccal a szellem.

– Remek, akkor mondja meg neki, hogy átkutattam az egész harmadik emeletet... a bagolyházat... a pincét... de Blacknek nyomát sem találtam. Bizonyára rég elhagyta a kastélyt.

Nick csak bólintott, és a falon keresztül távozott. Lucy egy darabig csak nézett utána, aztán türelmetlenül dobolni kezdett összefont karjain.