✓ A 711-es széf (Harry Potter ff.)

Tizennegyedik fejezet: Harag és hűtlenség

 – Meghalt? Biztos benne?

Albus Dumbledore sápadtan, megtörten nézett Lucyra a Hop-hálózat túlsó oldalán felderengő igazgatói szobából. Ismét hosszú, ősz haja és szakálla volt, mint rendesen, ám kissé hunyorgott, mert elfelejtette feltenni a szemüvegét.

– Nem vert a szíve – felelte tárgyilagosan Lucy. – Egyébként is, Rakepicknek sikerült a bűbáj, ahhoz pedig meg kellett halnia...

– Mellettem kellett volna maradnia! – sóhajtott Dumbledore. – Elkaphattuk volna...

– Hogyhogy, hát meglógott?! – szisszent fel Lucy.

– Túl későn ébredtem rá, valójában kicsoda, akit Miss Snyde-nak hiszek. A legrosszabb, hogy Rakepick még hallhatta is, amit Borgin Mundungus Fletcherről mondott nekem...

Lucyt pillanatnyilag a legkevésbé sem érdekelte az eltűnt széfkulcs kérdése. – Azt akarja mondani, hogy egy pszichopata ki akar nyírni, és maga elveszítette a nyomát?!

– Nos, a pillanatnyi helyzet valóban így foglalható össze – felelte óvatosan Dumbledore. – Nem tudom, pontosan mely célok vezérlik Rakepicket, vajon megsejtette-e, hogy maga mindent tud róla... ám ígérem, hogy kézre kerítem, legyen az bármily körülményes. Később majd megérti, mire gondolok.

– És addig én mihez kezdjek?! – vágott vissza kissé hisztérikusan Lucy.

– Először is kérem, nyugodjon meg! – Dumbledore szelíden elmosolyodott. – Javasolnék némi szíverősítőt, illetve azt ajánlom, maradjon... hol is van éppen?

– Billnél. Még nem ért haza, pedig mindjárt éjfél. Te jó ég, gondolja, hogy őt is...?

– Semmi esetre – felelte határozottan Dumbledore. – Az Invultus komoly varázslat, talán még Voldemort sem kockáztatná meg, hogy ilyen gyors egymásutánban kétszer is elvégezze. Rakepick pedig számol vele, hogy ha Miss Snyde után rövidesen Mr. Weasley is rátámad magára, azonnal gyanút fog. Inkább hamis biztonságérzetbe ringatja magát, míg eldönti, érdemes-e másik áldozat után néznie, vagy továbbra is inkább magára kellene vadásznia...

– Értem – mondta Lucy.

Dumbledore fürkésző pillantást vetett rá a tűzön keresztül. – Nem tűnik különösebben feldúltnak. Mi jár a fejében?

– Szeretné tudni, mi? – Lucy fanyarul elmosolyodott. – Ne aggódjon miattam, professzor... és ne sajnálja, hogy magával vitt! Ha nem tette volna, már nem élnék. Lefagytam volna a sokktól, hogy Merula megpróbál végezni velem. – A boszorkány nagyot nyelt. – Ha valaki hibás, az én vagyok. Szólnom kellett volna Merulának az Invultusról...

– Semmi esetre – szögezte le Dumbledore. – Miss Snyde nem volt logikus célpont. Nem számíthattunk rá, hogy Rakepick éppen őt szemeli ki.

– Mi lesz, ha Erdélybe is utánam jön?

Dumbledore felsóhajtott. – Hiányoznak a sárkányai, igaz?

– Miért? – kérdezte kissé nyersen Lucy. A professzor hangjában valahogy több megértés csengett, mint amennyit megnyugtatónak ítélt.

– Attól tartok, nem volna okos dolog elmennie a közelemből – felelte keresetlen őszinteséggel Dumbledore. – Korábban azt tanácsoltam, hagyja el Angliát, ám a jelenlegi, megváltozott helyzetben ez túlságosan veszélyes lenne. Tudom, hogy ez nem az, amit szeretne, de a saját biztonsága érdekében egyelőre a Gringottsban kell maradnia.

– Úgy érti, itt ragadok?! – szisszent fel Lucy.

– Ne így fogja fel! – mondta türelmesen Dumbledore. – Holnap reggel bekísérem a bankba, és megbeszéljük a dolgot Ragnukkal. A fennmaradó időben Mr. Weasley bizonyára készséggel vigyáz magára – és én sem leszek tétlen.