Leiner Laura- Szent Johanna Gimi fanfiction
Megváltozni valaki másért nehéz. Megváltozni azért, hogy talán szeressen. De mi történik, hogyha szeret? Minden tökéletes lesz és boldogok lesznek? Nem, ez nem így működik. Ha az ember igazán szeret valak...
Reggel kapkodva készülődtem el. Amikor a konyhába értem anya meg is jegyezte, hogy milyen sietős vagyok. Csak a vállamat vontam meg majd folytattam a további kapkodást.
- Anya, nem láttad a bordó kardigánom? - kérdeztem kétségbe esetten.
Anya szinte már unottan nyújtotta át a keresett darabot mire hálásan néztem rá majd vettem fel a fehér ingemre.
- Szia anya, szeretlek! - kiáltottam már az ajtóból majd a kopott barna bakancsomat felrángatva elindultam a suli felé.
A fülest ismét elő vettem, de nem tudtam sokáig hallgatni a zenét mivel Virág ugrott rám hátulról. Szinte majdnem előre estem amikor kiestem az egyensúlyomból, de valami hihetetlen csoda folytán megtudtam magam tartani.
- SZIA - sikította Virág mire a fülemhez kaptam a kezem.
- Szia - nevettem fel amikor már nem csengett a fülem. - Mit csináltál tegnap? - kérdeztem halkan.
Virág egyből belekezdett. Elmondta, hogy Ricsivel volt és, hogy sétáltatni vitték a kutyát akinek a nevét már ismét nem tudom. Amikor végzett a beszéddel akkor már oda is értünk a suli elé. A fiúk kint álltak ugyanúgy a suli előtt kivéve Cortez. Cortezt sehol sem láttam, de nem is tudtam hirtelen, hogy miért akarok most vele megint beszélni.
- Sziasztok - intettem a fiúknak.
Dave csak simán intett, Zsolti egy gumicukrot dobott az arcomba Ricsi pedig elém lépett és a nem létező könnycseppeit törölgette.
- Én, Richárd tábornok megkérem a kedves hölgyet, hogy menjen azonnal az udvarra, de most rögtön - húzza ki magát. - Virág, neked is jönnöd kell - néz rá kedvesen a barátnőjére.
A homlokom ráncolva néztem végig a fiúkon majd hagytam, hogy Ricsi megragadja a kezem és behúzzon a suliba majd át az aulán egész az udvarig.
Az udvaron pár ember értetlenül nézett a mi osztályunk ablakaira mire én is feltekintettem, de amint megláttam, hogy mit vagyis inkább kit néznek az emberek elkerekedett a szemem. Az ablakban ugyanis Cortez (Cortez? Igen CORTEZ) állt.
- Mi van? - kérdeztem döbbenten.
Cortez körül nézett az udvaron majd a tekintete megállapodott rajtunk,végül pedig rajtam.
- Emberek figyelem - kezdett bele. - Van egy lány aki tetszik - folytatta. - De nem tudom, hogy mondjam el neki - tette hozzá.
Az udvaron mindenki elhalkult és a lányok többsége reménykedve nézett Cortezre.
- Nem kell tovább mondanod Cortez, persze, hogy igen - kiáltotta be Dina.
Undorodva néztem Edinára majd feltekintettem Cortezre. Cortez egy darabig lefagyva figyelte a lányt majd kínosan elnevette magát.
- Jó, nem rólad beszélek, de mindegy - legyintett Cortez. - A lány aki tetszik akit szeretek már egy jó ideje, ő kedves, okos és gyönyörű - folytatja. - De sose hittem azt, hogy egy olyan lány mint ő viszont szerethet egy olyan fiút mint én - mutatott magára. - Féltem, hogy nemet mondana, de mostmár úgyis mindegy így kimondom, nem érdekel - folytatta. - Vagyis ma, itt és most elmondom, hogy szeretlek - sóhajtott egy nagyot. - Szeretlek Reni, és sajnálom amiket tettem - nézett a szemembe.
Az egész udvar szinte lélegzet vétel nélkül nézett rám, úgy ahogy Cortez is. Lefagyva néztem végig az embereken majd mélyen Cortez szemébe néztem. Most kelletr döntenem és nem biztos, hogy helyesen döntöttem....
(bocsi a kisebb kihagyásért remélem tetszik ez a rész)
És bocsi, hogy ezzel zaklatlak titeket, de elkezdtem egy új sztorit, vagyis ha szereted az Útvesztő-t vagy csak szeretnél olvasni még tőlem akkor olvasd el nyugodtan! 😅
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
