|10.rész| Cortezt keresve!

4.4K 128 7
                                    

Cortezék háza felé haladva elgondolkodtam, hogy mit is mondjak neki. Mi van ha ő nem így érez? Végül sok gondolkodás után rájöttem, hogyha nem szeret akkor vissza megyek Kanadába.

A nagy gondolgodás közepette arra lettem figyelmes, hogy már Cortezék háza előtt is vagyok.
- Gyerünk Renáta képes vagy rá! - bíztattam magam, de valamiért lábam nem engedelmeskedett és nem akart közelebb menni a házhoz.

Végül nagy erőfeszítés közben feladtam és becsöngettem a házba. Hallottam bentről a halk lépteket majd hirtelen Cortez nagymamája nyitott ajtót.
- Ellnézést, hogy felkeltetem önt, de Cortez nincs itthon? - kérdeztem félénken mire Cortez nagymamája elmosolyodott.
- Semmi baj Reni és kérlek tegezz! Amúgy Cortez elment valahová amikor vissza jött tőletek! - ismertette a nagymama mire csenben bólintottam.
- Akkor nem is zavarok tovább! - suttogtam majd el köszönve tőle elindultam megkeresni Cortezt.

A sötét Budapesti utcákon sétálva elmentem volna egy Park mellett, de megláttam ott egy fiú.
Minden mindegy alapon elindultam felé és leültem ott egy padra.

A padon ülve figyeltem a fiút aki deszkázott. A sötétben csak egy-két utcai lámpa világot. A fiú hirtelen megállt és engem nézett.
A sötétben nem tudtam kivenni csak az alakját. Igaz én nem láttam őt, de ő láthatott engem mivel a fény alatt ültem.

Amikor megindult felém én is felkeltem és elindultam felé.
- Miért jöttél utánam? - ismertem fel Cortez hangját.
- Miért mentél el? - kérdeztem vissza közelebb menve hozzá.
- Ott voltak a többiek, minek legyek én is ott? - kérdezett ő is vissza.
- Mert én veled akartam lenni! - suttogtam majd felpillantottam arcára.
Mély kék szemében megcsillantak a fények és a csillagok.
- Why? - kérdezte mire felnevettem.
Nevetésem az ő arcára is mosolyt varázsolt.
- Mert szeretlek! - hagytam abba a nevetést.

Megbabonázva néztem a szemébe. Kék szemei engem fűrkésztek mintha csak arra várt volna mikor mondom azt hogy csak vicceltem.
Mikor nem mondott semmit közelebb hajoltam.

Ajkaink már csak pár centire voltak egymástől amikor megállt.
- Én is szeretlek! - suttogta ajkaimra majd megcsókolt....

Remélem tetszett!
Folytatás következik!
❤️Puszi: Janka❤️

𝘊𝘏𝘈𝘕𝘎𝘌 𝘍𝘖𝘙 𝘠𝘖𝘜Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin