𝘊𝘏𝘈𝘕𝘎𝘌 𝘍𝘖𝘙 𝘠𝘖𝘜

/23.rész/ Nem volt jó ötlet!

Ijedten löktem el magamtól az idegent majd hátra fordultam hozzá. Egy fekete hajú piercing-es fiút pillantottam meg. Nem ismertem. Nagyot nyelve néztem körbe majd újra a fiúra tekintettem.

- Te ki vagy? - néztem rá zavartan.

Mielőtt még válaszolhatott volna Ricsi lépett mellénk. Megveregette a hátam majd a fiúhoz lépett és lepacsizott vele.

- Gomba, mi a helyzet haver? - érdeklődött tőle.

Szóval egy barátja. Egy elnézést motyogta otthagytam őket majd inkább Zsoltit kerestem meg. Zsolti helyett viszont a két rockert találtam meg.

- Sziasztok - motyogtam nekik kedvtelenül.

- Szia Reni, annyira hiányoztál - karolt át Andris. - Képzeld, van egy lány aki annyira tetszik, de félek neki mindent elmondani - motyogta úgy, hogy senki más ne hallja.

- És hogy hívják a lányt? - kérdeztem ugyanolyan halkan.

- Emmának - mondta már tiszta hangerővel.

- Emma - gondolkodtam el. - Az az Emma aki alattunk jár egy évvel? Aki AC/DC-s pólót visel mindig ? - kérdeztem.

- Igen, bírom a csajt - motyogta miközben megbotlott.

- Akkor miért nem beszélsz vele? - érdeklődtem tovább.

Bár tudtam, hogy nem nagyon van esélye, hiszen kb mindent elszúr, azért reménykedtem benne, hogy végre talál magának egy rendes lányt. Emma rendesnek látszik és még beszéltem is vele egyszer. Kedves volt és normális.

- Igazad van - szólalt meg hirtelen Andris. - Most azonnal elmegyek hozzájuk és beszélek vele! - kiáltotta ki majd elhagyta a házat.

- Andris hova ment? - lépett mellém hirtelen Robi.

- Emmához megy beszélni vele, de te nem tudod honnan tudja, hogy hol lakik? - érdeklődtem tőle zavartan.

- Ch, nem is tudja - legyintett Robi majd egyedül hagyott.

Megdöbbenve néztem utána majd a számat harapdálva elindultam a kert felé. Kint nem volt senki. Érintetlen volt a hely.
Nagyot sóhajtva ültem le a kislépcsőre majd a korlátnak dőltem. Hiányzott Cortez és reménykedtem, hogy valami csoda folytán itt lesz, de tudtam jól, hogy ez nem fog bekövetkezni.
Mikor utoljára beszéltünk, Cortez az anyjáról panaszkodott. Gondoltam haza jön és inkább itt lesz.

- Mit keres itt egy ilyen szép lány egyedül? - kérdezte egy hang mögöttem.

Ijedten keltem fel majd léptem egy kissé hátra, de a lépcső korlátja megakadályozott.

-  Te Gomba vagy, igaz? - érdeklődtem tőke, miközben feljebb léptem és a teraszra álltam.

- Igen, te pedig.... - várta a válaszom mire halvány, félénk mosoly jelent meg az arcomon.

- Reni - vágtam rá. - Rentai - tettem hozzá.

- Hát üdvözöllek Reni, örülök, hogy megismerkedhettem veled - suttogta majd közelebb lépett hozzám.

Ijedten hátráltam, de ismételten a korlátnak ütköztem. Gomba közelebb hajolt majd végig simított az arcomon.

- És miért vagy egyedül? - kérdezte. - Erre még nem válaszoltál - tette hozzá.

- A barátom Amerikában van, és a barátaim hoztak ide, az egyik itt lakik - mondtam elhúzva tőlem a fejem.

- Ahha - bólintott.

Újfent közelebb hajolt mire a mellkasára tettem a kezeim. Hátrébb akartam tolni, de erősebb volna nálam és nem tudtam.

- Emlékeztetnélek - akadtam meg. - Hogy barátom van, akit szeretek és nem akarom megcsalni sem - mondtam dühösen.

Gomba nem hagyott békén. Mikor végre sikerült ellöknöm magamtól, elléptem mellette, de ő elkapta a kezem.

- Gomba, engedj el - sziszegtem, de csak megszorította a kezem. - Ez fáj - akartam el venni a kezem, de nem tudtam.

- A fiúd úgysem tudná meg - rántott vissza magához. - Mit számítana neki? - suttogta a fülembe.

A hideg futott végig a hátamon, de nem jó értelemben. Féltem, hogy mit akar csinálni és, hogy mit tud.
Magához szorítva a nyakamba temette az arcát és bele csókolt. Felakartam kiáltani, hogy valaki segítsen, de Gomba befogta a számat.

- Nem kellene ennyire ellenkezned - motyogta és már megakart csókolni, mikor ellöktem ismételten magamtól és elkezdtem szaladni.

A házat megkerülve indultam el. Hallottam magam mögött egy ember lépteit, de nem mertem hátra nézni.
Hirtelen egy nagyot dörrent az, mire össze rezzentem. Az eső úgy kezdett el szakadni, mintha dézsából öntötték volna.

- Állj meg Reni, beszéljük meg! - kiáltott utánam Gomba.

- Nem, hagyj békén! - kiáltottam hisztérikusan.

Futottam, ahogyan csak bírtam, de a lábam az egyik kanyarnál, a park mellett megcsúszott és a sárban lecsúsztam a járda mellé. Mielőtt még felkelhettem volna valaki megragadta a kezem. Ijedten rántottam el, de erősebb volt nálam.

- Jaj nemár Reni, ugye nem gondoltad, hogy ilyen hamar lerázol? - kérdezte gúnyosan majd felrántott magához.

Hirtelen az ajkaimra tapadt és megcsókolt. Csókját nem viszonoztam. Próbáltam távol tartani magamtól, de nem ment. Túl gyenge voltam.
A tarkómnál fogva szorított magához. Mikor távolabb hajolt tőlem a szemébe néztem. A könnycseppek már rég az arcom áztatta, ahogyan azt az esőcseppek is tették.

- Ne ellenkezz, vagy jobban fog fájni - suttogta a fülembe és megszorította a derekam.

Fájdalmasan szisszentem fel, majd tovább erőlködtem. Hirtelen a térdem felhúztam és Gomba érzékeny területét vettem célba.
Mikor összegörnyedt, elmenekültem a kezei közül.
Könnyektől homályos tekintettel futottam végig a kihalt utcákon. Azt sem tudtam merre tartok, csak menekültem.

A lábaim sokszor megbicsaklottak, talán kiment akkor, mikor elestem. Fáradt voltam és fáztam. Az úton mentem át, mikor a lábam újra megbicsaklott és a földre estem. Egy autó nyikorgó hangjára lettem figyelmes, de nem tudtam feltekinteni. Egyszerűen képtelen lettem volna rá. Mielőtt még felkelhettem volna egy ajtó nyitódását és csukódását hallottam és egy halk lépteket....

.....
Remélem tetszik!
by: Janka