𝘊𝘏𝘈𝘕𝘎𝘌 𝘍𝘖𝘙 𝘠𝘖𝘜

/35.rész/ Csendes éjjel;

» Rentai Renáta «

Mély sóhaj szakadt fel ajkaimból, mikor csak ketten voltunk Cortez-zel. A hátsó kertben feküdtünk, miközben halkan beszélgettünk. A többiek már a szobájuk nyugalmában aludtak, vagy éppen a tv-t nézték.

- A többiek mit gondolnak rólam? - fordultam végül felé, mire ő is felém tekintett.

- Szeretnek, bár Mark egy kicsit furcsa - motyogta, mire felültem. - Nagyon ellenzi, hogy veled legyek - mondta ki őszintén, ami még jobban meglepett.

- Nem mondta, hogy miért? - kérdeztem szomorúan. - Vagyis, van egyátalán oka arra, hogy ellenezze ezt? - zavarodtam össze. - Én nem hinném, hogy ennyire rossz lennék - motyogtam.

Ekkor éreztem meg Cortez kezét a hátamon, mire felé fordultam. Ő is felült, és gyengéd mosollyal az arcán tekintett le rám.
Látszott rajta, hogy sajnálja az egész helyzetet. Először az anyja, most pedig az egyik legfontosabb barátja. Nehéz számára is ez a helyzet.

- Ha akarod haza mehetünk idő előtt - suttogta. - Lehet, hogy én is jobban lennék, hogy inkább Ricsivel, és a fiúkkal lennék - döntötte homlokát a vállamra. - Neked is biztosan jobb lenne, hogyha Virággal és Kingával lennél - tette hozzá.

- Nem lenne gond? - kérdeztem vissza döbbenten, mire hallottam, ahogyan felnevetett.

Rázkódó vállal emelte fel a fejét, majd feküdt vissza a földre. Kék szemeibe vissza csillantak a kerti fények, és a hold. Megnyugtató volt az egész környezet.

- Persze, hogy nem lenne gond - felelte. - Ez az egész út - tárta szét a karját. - Le is lehetett volna mondani ezt az utat - mondta ki egyenesen.

- Akkor - kezdtem halkan, pedig tudtam, hogy senki nem hallhat meg. - Holnap vagy azután hazamehetnénk? - kérdeztem reménykedve.

Őszintén nem akartam az a barátnő lenni, aki elválasztja a barátját annak barátaitól, de nem akartam továbbra is Amerikába maradni. Ez nem az én helyem volt, nem az én otthonom.
Nem ismertem itt senkit, csupán Cortez-t. Az ő barátai még nem az én barátaim, és volt egy olyan sejtésem, hogy soha nem is lennének a barátaim.

Túlságosan különböztünk ahhoz, hogy barátok legyünk, ezért rettentem meg hirtelen. Cortez és én, mi nagyon különbözünk, és megrettentem, mikor rájöttem, hogy akár ő is lehetne velem ilyen. Semmi, ahogy senki sem állíthatná meg, hiszen az ő döntése lenne, hogy miképpen is bánik velem.
Bízni akartam a kapcsolatunkban, de akarva akaratlanul, de rákellett jönnöm, hogy elbizonytalanodtam, amíg Amerikába tartózkodtunk. Cortez már válaszolt volna, mikor kinyílt a terasz ajtaja, és egy magasabb alak lépett ki a sötétségbe a fényről.
Hunyorogva próbáltam kivenni, hogy ki is lehet az, de végül csak akkor jöttem rá, mikor megszólalt.

- Cortez, beszélhetnék Renivel? - kérdezte, mire kikerekedtek szemeim.

Láttam Cortez arcán a zavartságot, de aztán felállt. Mély lélegzetet vett, majd nyugtatóan tekintett vissza rám. Végül megállt Mark előtt, és valamit motyogott, és megveregette a vállát. Otthagyott minket.
Azon az éjszakán először beszéltem őszintén Markkal, és először éreztem azt, hogy mennyire is át voltam verve egész életemben.

• by: Janka •
• 2021 02 20 ~ szombat •

• remélem tetszik, és sajnálom, hogy ennyit kellett várni a fejezetre