𝘊𝘏𝘈𝘕𝘎𝘌 𝘍𝘖𝘙 𝘠𝘖𝘜

/36.rész/ megtudni az igazságot, megtudni mindent;

Nagyot nyelve fordítottam el a tekintetem Mark-tól, majd támaszkodtam a felhúzott lábaimra. Nem csupán a sértettség miatt nem akartam rátekinteni, egyszerűen nem akartam látni a szemébe az érzelmeit. Sejtettem, hogy miért lehet itt, és, hogy miért akar beszélni velem, ám nem mentem volna biztosra.
Azok után, hogy Cortez anyja miképpen vágta hozzám a szavakat, már nem tudtam kiismerni a Cortez környezetében elő embereket. Ebbe a környezetbe pedig bele tartozott a baráti köre is.

- Reni - sóhajtotta, miközben hallottam, hogy közelebb lépett hozzám. - Szerettem volna elsőnek is elnézést kérni tőled, ha jól sejtem Cortez már elmondta, hogy mit is éreztem az irányodba - kezdett bele. - Nem szerettelek volna megbántani, nem ez volt a szándékom - folytatta gyengéden. - Csak féltésből beszéltem - motyogta.

Mély levegőt véve nyújtottam ki a lábam, majd fordítottam el mégjobban a fejem. Az álkapcsom összeszorítva húztam össze szemöldököm, majd végül kiböktem a kérdésem.
Azt a kérdést, amit nem akartam feltenni.

- Te is utálsz, ahogyan az anyja? - kérdeztem előre tekintve. - És ha félted, akkor miért félted tőlem? Én nem tettem ellene semmi rosszat - tettem még hozzá. - Legalábbis én nem szándékoztam - motyogtam.

Hallottam, ahogyan nagyot sóhajt, végül pedig mellém áll. Láttam a cipőjét, amely tisztább volt a többiekénél.
Amint feltekintettem, megpillantottam szomorú, lemondó mosolyát. Haja kócosan hullott szemeibe, miközben ő is az ég felé tekintett.

- Én nem Cortez-t féltem - jelentette ki. - Az a fiú elbánik mindennel, erős gyerek - tette hozzá egy szeretett teljes mosollyal. - Az évek alatt bebizonyította, hogy mit tud, és, hogy bármi történjék, ő nem riad meg semmitől és senkitől - kezdte a történetet.
- Aztán jöttél te, és ő megváltozott - hajtotta le fejét. - Egyre kevesebbet beszéltünk, majd egyik nap kétségbeesetten hívott fel - motyogta. - Sosem hittem volna, hogy valaha így fogom hallani őt beszélni, mint akkor - suttogta elhaló hangon. - Amikor meghallottam, hogy beakarja mutatni azt a lányt a családjának, akitől így ki volt, elleneztem - ismerte be őszintén.

- Mark - szóltam volna közbe, de ő csupán feltette kezét.

- Nem hallgatott rám, miért is tette volna? - nevetett csalódottan. - Egész életében ott voltam neki, majd inkább ment a saját feje után egy lány miatt, mint hogy átgondoljon mindent - morogta. - Nem azért nem akartam, hogy ide gyere, mert annyira kinem állhatnálak, hanem azért, mert már tudom mire képes Cortez anyja, az a nő egy igazi szörnyeteg - jelentette ki.

- Ezt elmondtad Cortez-nek is? - kérdeztem végül magam elé tekintve.

- Nem, nem volt alkalmam, és ha most mondanám úgy venné ki, hogy csupán az orra alá akarom dörgölni, hogy megint igazam lett - rázta fejét. - Őszintén - kezdte rám tekintve. - Kíváncsi voltam rád Rentai Renáta. Talán jobban, mint a többiek - mosolyodott el. - Tudni akartam, hogy kicsavarta el az egyik legjobb barátom fejét - nevetett. - Kellemesen csalódtam mikor te jelentél meg, nem egy szőke barbi baba - bólogatott, mire halk nevetés csúszott ki az ajkaim között.

Mark megenyhülve tekintett le rám, majd hirtelen helyet foglalt mellettem. Végig simított a vállamon, majd az egyik kiszabadult tincsemet a fülem mögé tolta. Kirázott a hideg, de csupán azért, mert a kezei túl melegek voltak a hideg szellő után.

- Cortez keresve sem találhatott volna jobbat, és hidd el - tette mellkasára a kezét. - Ezt tudom, láttam milyen lányok voltak körülötte - magyarázta. - Te egészen más vagy, szinte túl tökéletes ide, Cortez ezért is örlődött, hogy idehozzon-e téged - mondta. - És ezért is akar már holnap elvinni innen - jelentette ki hirtelen, mire megdöbbentem.

- H-honnan tudod h-hogy elakarok holnap m-menni? - kérdeztem remegő hangon.
- H-hallottad? - akadtam meg.

- Nem, csak tudtam, hogy úgyis ez lesz belőle - fordult teljesen előre. - A helyedben én sem tenném másképp - motyogta. - Csak tudod, eddig úgy gondoltam, hogy Cortez-nek ez fontos - támaszkodott térdére. - Ám most bekell látnom, hogy neki inkább az a fontos, hogy veled legyen, és ezt tiszteletben tartom - hajtotta le fejét.

- Miért hitted azt, hogy Cortez-nek ez fontos? - kérdeztem meglepetten. - Nálunk, nálunk sosem beszélt igazán a szüleiről, ha pedig beszélt róluk, akkor csak azt lehetett hallani a hangján, hogy mennyire gyűlölettel tekint vissza rájuk - motyogtam.

- Ebben igazad van, nem tévedsz - sóhajtott fel, majd felém fordult. - Cortez gyűlölettel tekint a szüleire, és valamennyi rokonára, ám hiába tagadja, fontos neki, hogy ki mit gondol róla, és a környezetéről - mosolyodott el sajnálkozva. - Megakart téged védeni ettől az egésztől, de úgy látszik nem ment neki. Azt pedig, hogy mit mondott neked Cortez anyja, felejtsd el, az ő szavai nem számítanak semmit - morogta bosszúsan. - Fáj, hogy nem tudtuk megakadályozni, hogy é-én, nem tudtam megakadályozni - hunyta le szemeit.

Nem szólaltam meg, nem akartam rosszat mondani. Igaz, szerettem volna kérdezni tőle, csak féltem. Féltem magától a reakciójától, és magától a választól. Végül mély sóhaj szakadt ki a torkomon, majd felé fordultam.

- Kedves tőled, hogy így aggódsz mindenki miatt, de engem nem ismersz, akkor miért teszed? - zavarodtam össze. - Másodszor pedig, ki miatt beszéltél féltésből? Ha nem Cortez miatt, akkor ki az a személy? - vontam fel a szemöldököm.

Mark arcára egy halvány mosoly jelent meg, majd megveregette a hátam, és felállt.

- Mark - szóltam utána, de ő nem állt meg, csupán a terasz ajtajánál.

- Tudod eddig azt hittem - kezdett bele.
- Hogyha megismerlek, akkor csak csalódni fogok, de gratulálok, sikerült rácáfolnod - fordult vissza felém. - Örülök, hogy végre megismerhetlek, remélem Cortez és közted minden rendben lesz - folytatta. - Igaz, hogy eddig nem ismertük egymást, de szeretném, hogy egyszer majd jobban megismerj engem - mosolyodott el halványan.

- Örülnék neki - viszonoztam mosolyát lemondóan, mivel tudtam, nem mondja el, hogy kiről beszélt.

Már vissza fordultam a másik irányba, mikor meghallottam magam mögött egy halk sóhajt.

- Te vagy az Reni - szólt halkan. - Te vagy az, akit féltettem - suttogta.

Döbbenten, zavart tekintettel fordultam hátra, de már nem láttam ott senkit. A csukott terasz ajtóval néztem farkas szemet, miközben az agyamban megállás nélkül forogtak a fogas kerekek. Mark össze zavart, és hagyta, hogy tudatlanságban töltsem az itt eltöltött utolsó óráim. Végül előre fordulva a térdemre hajtottam a fejem, és hagytam, hogy egy nagyobb sóhaj szakadjon fel belőlem.

Mark szavai csengtek vissza a gondolataimba. Megoldást kerestem. Addig csinálhattam ezt, míg ki nem nyílt újból a terasz ajtó, ám most nem Mark vagy egy másik barát nyitott ki, hanem egy ismerős alkat. Cortez...

• by: Janka •
• 2021 02 22 ~ hétfő •