𝘊𝘏𝘈𝘕𝘎𝘌 𝘍𝘖𝘙 𝘠𝘖𝘜

/18.rész/ Átgondolni az egészet!

Cortez után néztem. A számba harapva dőltem vissza a polcra. Könnyes szemmel hajtottam le a fejem és temettem a kezeim közé.
Szagatottan lélegeztem fel. A tüdőmből egyre inkább fogyott a levegő. Így hirtelen nem is tudtam, hogy mit érzek. Kinyújtva a lábam végig simítottam a lábamon majd nagy nehezen felkeltem. A kezeimmel még utoljára végig simítottam a polcokon és a rajtuk fekvő könyveken.

A könyvtár épületét elhagyva haza felé indultam, de valami hihetetlen lassúsággal.
Nem tudtam nem Cortez-re gondolni. Egyszerűen bennem maradt az, hogy rosszul döntöttem.
Amikor az mondta, hogy menekült egész életében egy kissé meginogtam. Valamiért azt hiszem, úgy gondolom, hogy én vagyok a hibás, hogy talán mégis igent kellett volna mondanom neki. Eddig végig ebben reménykedtem, ebben, hogy bevallja az érzéseit és együtt leszünk, akkor most miért nem mondtam neki igent?

Mikor az utcánkhoz értem megtorpantam. Nem akartam, hogy Cortez rosszul érezze magát. Szerettem és szeretem is őt. Egyszerűen túlságosan is. Nagyot sóhajtva túrtam a hajamba majd elindultam Cortez háza felé.
Szinte már rohantam amikor oda értem az ajtóhoz. Elsőnek csengettem majd kopogni kezdtem. A szívem hevesebben vert és alig álltam a lábamon.

                 - Ki van itt iylenkor? - hallottam Cortez nagyijának hangját.

                 - Csókolom - suttogtam amikor kinyitotta az ajtót.

Meglepődve nézett rám majd beljebb invitált. Szép lassan a konyhába vezetett majd leültetett egy székre.

                   - Mit keresel itt ilyenkor? - kérdezte mire nagyot sóhajtottam.

                   - Cortez mondott valamit amire nem úgy reagáltam, ahogyan kellett volna - kezdtem bele. - De azóta megbántam, tudom már, hogyan akarok dönteni - motyogtam mire lassan bólintott.

                   - Nem tartalak fel - mosolyog rám. - Menj fel hozzá, biztos örülni fog. Elég feldúltan jött haza - suttogta nekem.

Bólintottam majd lassan felálltam. Gyomor görccsel indultam fel. Lassan lépdeltem a lépcső fokokon majd megálltam Cortez szokásos ajtaja előtt.
Nem hallottam, hogy bárkivel is beszélgetne, se azt, hogy bármit is csinálni így hát bekopogtam.

                   - Nagyi most nem akarok beszélgetni! - kiáltotta ki.

Hangja rekedtes volt és fáradt, olyan lemondó. A szívem össze facsarodott erre a hangra amelyre eddig mindig hevesebben vert.

                   - És ha nem a Nagyi vagyok? - kérdeztem.

Nem hallottam választ csak lábdobogást. Pár pillanat múlva már előttem állt. Éjfekete haja kócosan hullott a gyönyörű tenger kék szemébe.
Meglepődve nézett végig rajtam majd tekintete a szememen állapodott meg.

                  - Reni - suttogta a nevem....

...
Remélem tetszik!
Folytatás következik!
(Bocsi, hogy ilyen soká lett rész és ilyen rövid is lett, de a továbbiakban megpróbálok egy kicsit rendszeresebben kitenni részeket)
Köszönöm annak aki továbbra is olvas
Janka