𝘊𝘏𝘈𝘕𝘎𝘌 𝘍𝘖𝘙 𝘠𝘖𝘜

/2.rész/Garázsban!

Zsoltiék felé az úton sokat ökörköttünk.
Rendesen már fájt a hasam a sok röhögéstől.
Ebben az sem segített hogy Zsolti ilyenkor úgy kezdett el röhögni mint egy ló. Ezt szóvá is tettem neki.

- Figyelj már Zsolti! - szóltam neki.

- Ha? - kérdezte vissza értelmesen.

- Mért röhögsz úgy mint egy ló? - kérdeztem tőle mire ő felhorkant.

- Nem röhögök úgy mint egy ló!-kérte ki magának. - Amúgy is és te hogy nevetsz? Mint egy aszmás retardált rozmár! - mondta nekem mire tágra nyílt a szemem.

- Bunkó! - mondtam neki mire csak nevetve belecsapott a seggembe. - Bunkó! - csaptam nyakon.

A fiúk már dőltek a nevetéstől amikor is észre vettem hogy Virág is.

- Virág, te áruló! - mondtam neki.

- Bocsi, de ez vicces! - mondta nevetve.

- Ne aggódj Reni, Virág meg úgy röhög mint egy fuladó fóka! - mondta Zsolti mire Virág rá kapta a fejét.

- Bunkó!-mondta ugyan olyan hangsúllyal mint én.

Na ennyi kellet mindenki dőlt a nevetéstől makd egyszer csak annyit éreztem hogy valaki a hátamra ugrik én pedig egyenesen a földbe csapódom az illetővel együtt.

- Jól vagy? - nyújtotta felém a kezét Cortez. - Ez hülye kérdés volt! Persze hogy nem vagy jól! - mondta magának mire csak felnevettem.

- Köszi! - mondtam majd leporoltam a gatyám. - Amúgy ki ugrott rám? - kérdeztem előre félve a választól.

- Én! - mondta Zsolti.

- Gondoltam! - mondtam össze húzott szemmel.

- Miből? - kérdezte.

- Na szerinted miből? - kérdeztem vissza mire végig nézett magán.

- Abból hogy könnyű vagyok? - kérdezte mire a fiúkból kitört a nevetés.

- Igen, abból! - bólintottam és bementem a garázsba mert már oda is értünk.

Ott csak össze vissza beszélgettünk majd egyszerűen elment az idő. Hirtelen elkezdett csörögni a telefonom mire ilyedten eldobtam azt.

- NE! - sikított fel Dave.

- Az az én telefonom! - mondtam neki értetlenül és gyorsan utána kaptam és felvettem. - Szia, anya! - szóltam bele.

- Rentai Renáta azonnal gyere haza! - kiabálta.

- Jó mindjárt, csak... - mondtam volna, de közbe szólt.

- MOST! - kiabálta majd letette.

- Mennem kell! - álltam fel a kanapéról majd a kijárat felé mentem. - Sziasztok! - köszöntem el.

- Várj Reni veled megyek! - mondta Virág majd ő is felpattant.

- Jó! -mondtam majd mikor ő is elköszönt mehettünk is.

Haza felé nem annyira beszlégettünk csak néha - néha mert egy kicsit féltünk.
A ház elé érve megálltam és megöleltem Virágot.

- Szia! - köszöntem.

- Szia! - köszönt és elkezdett.....?futni?.
Mikor bementem a házba egy dühös anya fogadott.

- Mielőtt még bármit is mondasz sajnálom! - kezdtem bele. - Zsoltiéknál voltunk és elfelejtetelek felhívni! - mondtam és már nyújtottam a telefonom.

- Semmi baj, csak legközelebb ne felejsd el megkérdezni hogy mehetsz-e! - mondta majd elment. - És nem veszek el semmit! - tette még hozzá.

- Köszi! És jó éjt! - kiabáltam utána.

- Neked is! - mondta majd hallottam hogy bement a szobájába.

Miután gyorsan rendbe szedtem magam és még fürödtem bementem a szobámba.
Ott már épp aludtam volna el amikor a laptopom jelzett hogy üzenet érkezet.
Mikor megnéztem hogy ki írt azt hittem elállt a szívem...

Cortez...

...
Remélem tetszik!
by: Janka