𝘊𝘏𝘈𝘕𝘎𝘌 𝘍𝘖𝘙 𝘠𝘖𝘜

/27.rész/ Most már nem fordulok vissza!

Idegesen kopogtam a lábammal miközben Cortezt vártam, hogy vissza jöjjön. Már itt volt mellettem a bőröndöm és Cortez táskája is és mehettünk is volna hozzájuk, de neki muszáj volt elmennie kólát venni. Miközben várakoztam hirtelen felpattantam és fél-alá kezdtem el sétálgatni.
Az ujjaim ropogtattam és az embereket figyeltem, hogy eltereljem a figyelmem. Már nyugodtam volna le, mikor egy kéz ragadta meg a vállam.

Ijedten fordultam hátra, de csak egy barna hajú fiúval találtam magam szembe. Mielőtt még megszólalhattam volna, ő kezdett el beszélni.

- Haven't you seen a black haired boy? /nem láttál egy fekete hajú fiút?/ - most az egyszer éreztem úgy, hogy jó döntés volt az, hogy elkezdtem jobban tanulni az angolt.

- Is that boys name Cortez? /annak a fiúnak Cortez a neve? / - kérdeztem vissza, de mikor meghallottam a hangom elhúztam a számat.

Nagyon franciás akcentussal beszélem, amit gondolom, hogy a beszélő partnerem is észre vett.

- Are you French? /francia vagy?/ - kérdezett vissza, mire megráztam a fejem.

- No, I'm Hungarian, I'm just learning French. / nem, magyar vagyok, csak franciául tanulok / - magyaráztam nehezen.

Az idegen megértően bólintott majd elmosolyodott.

- Szóval magyar vagy? - kérdezte magyarul mire meglepődtem.

- Most komolyan tök feleslegesen szenvedtem az angollal? - akadtam ki, mire felnevetett. - Ne nevess, tudod milyen szar volt megtanulni? - kérdeztem már én is nevetve.

- Nem, de amúgy igen, Corteznek hívják azt akit keresek. A nevem Alex, te ki vagy? - érdeklődött és a kezét nyújtotta.

- A nevem Reni, és Cortez is itt van valahol - néztem körbe. - Vele jöttem - tettem hozzá. - A barátnője vagyok - magyaráztam.

- Király - mosolyodott el a fiú, ezek szerint Alex. - Vagyis te vagy a szerencsés aki ott lehet a családi "ünnepségen" - mutatott macska körmöket.

- Hát én nem nevezném ezt szerencsének, de igen, én vagyok az - húztam a számat. - Bár nem panaszkodhatok, mivel én hoztam ezt fel neki - néztem magam elé. - Máskor inkább csak bekéne fognom - bólogattam.

Alex jókedvűen nevetett fel, majd megkérdezte, hogy pontosan hova ment Cortez. Én elmagyaráztam neki, hogy csak kólát vesz és már itt is hagyott.
Meglepődve néztem utána majd vissza ültem a helyemre. Alex nélkül továbbra is idegesen dobogtattam az ujjaim. Amerikába vagyok és csak most jutott eszembe, hogy Corteznek rengeteg haverja van itt is és nem biztos, hogy elfognak engem fogadni.
A rettegés most is elfogott és semmi kedvem nem volt tovább itt maradni. A legszívesebben most felkaptam volna a cuccaim és megkértem volna Cortezt, hogy menjünk innen.

Persze ezt nem tehettem. Ha nem is a családja miatt, de Corteznek maradnia kéne pár napot. Hiszen itt vannak a barátai akikkel találkozhatna, de én önzően, csak magamra gondolva elráncigálnám innen. Jó, Cortez alapból nem akart idejönni, de csak van valaki vagy valakik amiért érdemes itt maradnia.
Miközben ezeken gondolkodtam a térdemre támaszkodtam és a tenyerembe temettem az arcom. A hányinger kerülgetett ahányszor csak arra gondoltam, hogy mit is csinálok éppen.

- Héj, Reni - hallottam meg mellettem Cortez hangját. - Minden rendben? - tette egyik kezét a vállamra.

- Persze, csak kicsit fáradt vagyok - magyaráztam feltekintve rá. Cortez felhúzta az egyik szemöldökét és kérdőn nézett rám. - Jó jó - tettem fel a kezeim. - Rosszul érzem magam, mert félek a családodtól - magyaráztam.

- Rendben, akkor menjünk a barátaimhoz, nekem még most sem fontos az a családi összejövetel - vont vállat. - Reni, őszinte semmit sem tettel értem azon kívül, hogy irányították az életem - mosolyodott el halványan.

- Bevallom a barátaidtól is félek - húztam újból a szám.

Ezen láthatólagosan meglepődött. Miután rendezte vonásait újra felém fordult majd a kezét feltéve kérdőn meredt rám.

- Magyarázd meg ezt kérlek - mondta.

- Mi van, hogyha nem bírnak majd? - kérdeztem aggódva. - Ha a szemükbe csak egy hülye picsa leszek? - kérdeztem újból.

Cortez nagyot sóhajtott mellettem, majd össze húzta a szemöldökét.

- Ne aggódj annyit, hidd el szeretni fognak - próbált nyugtatni.

- Én máris bírlak, hidd el megvédelek - kacsintott rám Alex.

- Lelehet szállni a baratnőmről, rendben? - nézett fel rá Cortez gorombán.

- Jól van na - tette fel a kezeit. - Amúgy én nem hoztam volna el magammal a csajom - húzta a száját Alex.

Cortez kérdőn nézett barátja szemébe majd felkelt mellőlem. Nem tűnt túl boldognak, sőt inkább dühösnek látszott, mintha tudott volna valamit, amit én nem.

- Mit akar csinálni? - sziszegte a fogai között.

- Az anyád? - kérdezett vissza Alex, mire Cortez bólintott. - Hidd el, nem akarod te azt tudni - rázta a fejét a fiú. - Inkább fussatok ameddig birtok - nevetett.

Nem tetszett ez nekem. Inkább haza akartam volna menni, de őszintén nem akartam. Azt hittem, hogy talán kaphatnék egy esélyt a családjától, de ezek szerint nem. És soha nem is fogok.
Lassan keltem fel a székről és Cortez mellé álltam. A vállára csúsztattam a kezem és halkan felsóhajtottam.

- Cortez még haza mehetünk - suttogtam annyira halkan, hogy féltem nem is hallja meg ebben a nagy hangzavarban. - Nem erőltetek inkább olyat aminek nincs semmi értelme - néztem a szemeibe.

- Nem, nem fogok vissza fordulni mostmár - mondta hirtelen. - Elkell fogadniuk - tette hozzá és látszott, hogy egyre dühösebb.

- És ha nem fogadnak el? - kérdeztem vissza.

Tudtam, hogy látja a szemembe a szenvedést és a félelmet. Féltem a rokonai szavaitól, de még a pillantásuktól is. Nem akartam a közelükbe menni. Nem akartam azt sem, hogy Cortez a közelükbe legyen.

- Akkor lelépünk - vont vállat. - Ha nem tudnak elfogadni akkor ne akarjanak engem sem látni - mondta ki egyszerűen.

Pár szó volt az egész, mégis a szívemig hatoltak. Az, hogy Cortez ennyire szeretne nem tudtam elhinni.
A repülőtér előtt álltunk meg legközelebb. Alex segített Corteznek bepakolni a csomagtartóba majd be is szállt a kocsiba. Cortez lassan elém lépett és mélyen a szemembe nézett.

- Minden rendben lesz, oké? - hajolt le hozzám. - Bármi történik én megvédelek, és ne törődj a véleményükkel - suttogta. - Nekem te vagy a tökéletes és az is maradsz - tette hozzá majd ajkait finoman ajkaimra illesztette.

Hittem neki és nem akartam törődni a véleményükkel, de mégis sikerült. Mégis sikerült elszúrnom az egészet. Sikerült egy véleményt nem elengedni a fülem mellett. És pont annak a személynek a véleményét hallottam meg, akit Cortez tiszta szíveből utál, még jobban, mint az anyját. Akit én egy életre megjegyeztem és sosem tudom majd elfelejteni.....

......
Remélem tetszik!
by: Janka

T

udom, hogy sokáig nem volt rész, de most egy hosszú részt hoztam. Remélem tényleg tetszik. ❤️