Akkor foglak szeretni, ha.....

Túlsúly

-itt jön malacka gyerekek, utat neki- ejti ki gúnyos szavait az iskola egyik legaljasabb embere Jeon Jungkook.

De utálom , már csak ha meglátom elkap a hányinger , a hangjától pedig el is okádnám magam.
Ja és azért hívnak így , mert hát ellége gömbölyű vagyok és ez nem igazán visz fel engem a ranglétrán.
Beceneveim : malacka, koca,röfi stb.
Soha senki nem hívott még a nevemen csak anyáék meg a tanárok.
Lehet nem is tudják mi a nevem annyira megszokták már a gúnyneveimet. Vagy csak az agysejtjeik nem bírnak el ennyi szót raktározni. Csak arra van eszük, hogy számolgassák hány lány járt már az ágyukban. Nekem ilyenek nem jutnak , mert egy sem jönne a közelembe, de nem is baj mivel nem is birom a ribancokat.

Figyelmen kívül hagyva sértését, lehajtott fejjel megyek a börtönömbe, ahol napi szinten megaláznak.

Bármennyire is ezt akartam nem olyan egyszerű , mert Jungkook máshogy gondolta.
El állja utam így neki ütközöm.

-fujj nekem jött a hájtenger blee-eltorzult fejjel söpri pólóját , mintha tényleg koszos lenne. Nem elég nekem ennyi szenvedés. Érzem mindjárt elsírom magam , mint mindig.
-sa-sajnálom , sajnálom- hajolgatok előtte, közben keresem a földön az önbecsülésem, de nem lelem.
-eee inkább ne szólj hozzám, a hangod is undi- azzal pofon vág és inkább elsétál, majd jelez haverjainak ők is megpofozhatnak. Ki is használják és mikor elsétálnak mellettem jól rásóznak fejemre és arcomra is,mint mindig. Csak tűröm azt tegyenek amit akarnak, már megszoktam.

Még pár ezren nekem jöttek, de nem is értem , hát nem látnak ,kapják be a zsír rétegeimet. Kerüljenek ki seggfejek.

Nagy sóhajok közepette beértem a terembe és lecsücsültem a székemre, vagyis ültem volna ha nem reccsen szét alattam.
Nagyokat pislogva nézek szét mi történt. Az osztály egyhangúan röhög. A könnyek ismét mardossák szemeim, de nem hagyom , hogy elcsöppenjen.

Lassan realizálom mi történt és szépen feltápászkodom , majd gyilkos tekintettel nézek szét a teremben tartozkodókra. Mindenki ellhalgat még Jungkook is a seggnyalóival együtt. Kicsit meghökken , de utána rendezi vonásait aztán szólásra nyitja ajkait.

-látjátok a dagi még rongál is -tárja szét karjait , majd rám mutat- én vigyáznék cucuval , mert a végén felöklel a tömény 100 kilójával. Vigyázzatok vele- megborzong, mintha tényleg félne tőlem.

Mindenki nevet, ismét...

Én nézek ki a fejemből....

Mit kéne tennem?...

Annyira ideges vagyok. Az adrenalin túlteng bennem már egy helyemben remegek, én ezt nem bírom.
És olyat teszek amire még magamból sem nézek ki és az írónak is most jutott eszébe.
Elindulok Jungkook felé és igen sírok , mert kiengeden a felgyülemlett érzéseim és Jungkookra irányítom.
Oda érek hozzá, megragadom pólójánál.

-ha még egyszer beszólsz te rohadék esküszöm, hogy megütlek-sziszegem fogaim közt szavaim. Mindenki síri csendben figyel és létezik.
Láthatólag meglepődik, de utána elmosolyodik.

-na lássam mennyi erő szorult beléd te féreg-köpi most ő felém mocskos szavait.

Oké, most nem fordulhatok vissza.

Mély levegőt veszek , majd elengedem ruháját és ökölbe szorítom ,majd lendítem arca felé kezem , amit sikeresen el is találok.
Aztán megijjedek és visszarántom kezem,de mihelyst megteszem az én arcomat éri egy kemény ököl, amitől el is dőlök, mint egy sózsák, úgy borulok , hogy padokat is rántok magammal , kicsit megborul a helység .
Nem hagy nekem egy kis pihenést, jön felém megragadja ingem és úgy püföli arcom.

Levegőt már alig kapok, kezemmel próbálom védeni magam, de ezek a buzik segítenek neki és lefogják, hagy lássa mindenki, hogy lelkemet is kiverik belőlem.

Majd Isten segítségével megment és elküldi nekem a tanárokat.
Bejönnek, mindenki félre áll és leráncigálják rólam Jungkookot és segítenek feltápászkodni.

-mindkettem irány az igazgatói- mondja osztályfőnök és zsepit nyom orromhoz ki ne folyom agyam.
Jungkookot kilökdösi az egyik,pontosabban a tesi tanár.

-Jimin figyelj , most el kell menned az igazgatóiba, de ne aggódj nem fog bántani- mosolyog kedvesen, kedvenc tanárom. Ő az egyetlen akinek mindig őszinte a mosolya még felém is.

Lassan batyogok a folyosón bevert képpel és érzem azt a mérhetetlen fájdalmat az egész arcomban és a lelkemben is egyaránt.

Mikor odaérek bekopogok , mihelyst meghallom, hogy bemehetek már nyitom is ki a fa lapot és belépek.
Egyfajta légkör uralkodik , ami a feszültség ,és megmondom őszintén, befostam. Síri csend honol a helységben.

Nagyot nyelve lassan leülök a Fekete hajú melett lévő széken , aki olyan szemekkel vizslat, hogy mindjárt megöl.

-na szóval , hogy most mind a ketten itt vannak beszéljük meg mi is volt a probléma- mondja a diri cseppet mérges ábrázattal.

-hát a mala.. vagyis ez a fiú nekem rontott aztán nem hagytam magam és megvertem- kezdi el ez a démon, mintha ok nélkül mentem volna neki.

-és nem az van , hogy nyugodt körülmények között rendezzük le ezt az egészet-húzza fel szemöldökét a főnök.
-és maga miért ment neki?- kérdezi tőlem.

Felkapom a fejem
- me-mert engem folyton zaklatnak és csúfolnak- ejetem ki keserű szavaimat.

-mert meg is érdemled- mondja halkan Jungkook.

-hé, szóval a hibás maga , kedves Jungkook. Ha legközelebb meglátom, hogy Jiminnel bármit tesz vagy mond akkor egy szó nélkül kirugom magát. Értette- húzza fel szemöldökét.
-igen- morogja vissza orra alatt.
-most pedig 3 nap felfüggesztést kapnak. Hűtsék le magukat. Jimin pedig kezelje a sebeit- néz felém kedves arcával . Bólintok értve amit mondott.

-rendben , mehetnek?

-igen.

Fel állok és száguldok ki , hogy még véletlenül se keljen ezzel a rohadékkal egymás melett mennem.
De most Isten elbujt és nem is jön elő megint megmenteni.

Jungkook hamar utol ér a folyosón és elkapja csuklómat.

-ha mégegyszer kereszbe teszel nekem , meghalsz-súgja fülembe amitől újra felmegy bennem a pumpa.
Kirántom kezem és felé fordulok.

-akkor mit tegyek, viseljem el a folytonos zaklatásaitokat?- kérdezem.

-igen , nem egyértelmű- nevet fel.
Most megint megcáfolom magam és ismét olyat teszek ami tőlem nem várt.

-fogadjunk!!-ejtem ki magabiztosan ezt az egy szót.

-mégis miben?- kérdezi felhúzott szemöldökkel. Kicsit még gondolkozok,majd egy remek ötlet jut eszembe. Alkut kell kötnöm az ördöggel.

-ha lefogyok te meg a haverjaid örökre leszállnak rólam és kérhetek tőled valamit, bármit-mosolyodom el, mire nevet.

-jó legyen, de ha nem sikerűl én kérek tőled valamit,bármit és soha nem szálunk le rólad még halálod után sem.-ismétli el szavaim átformálva, ördögien elvigyorodik.

Kicsit megijjedek ,de nem szabad. Erősnek kell lennem.

-legyen-tartom kezem felé amit meg is ráz beleegyezés céljából.

-öröm veled üzletelni malacka- elenged és úgy sétál el melettem, hogy meglöki vállam.
Várok egy keveset míg elmegy ,aztán földre esek és elkezdek zokogni.

Egy idő után megapadnak könnyeim , így muszáj felállnom.
Elkezdek szaladni a termünk felé.
Berontok , felkapom cuccaim figyelmen kívűl hagyva a hűvös szemeket és szaladok a kijárat felé.

Mikor kiérek a kapuhoz kicsit megállok , hogy rendezzem lélegzetem és levegőért kívánkozok.
Majd otthon ráérek ájuldozni.
És elgondolkozni azon , hogy muszáj lesz megtennem minden tőlem telhetőt és legyőzni Jungkookot.