Akkor foglak szeretni, ha.....

Korházban+mese idő

Egy ideje már csak ülök és nézek ki a fejemből. A nővérek még nem mondtak semmit, így nem tehetek mást, csak várni.

Anyát is felhívom...
____________
-szia anya, figyelj , szeretném , ha segétenél nekem, nagyon fontos lenne kérlek-kérlelem a telefonba

-szia fiam, mondjad gyorsan.

-szeretném, ha elmennél egy sütizőbe vagy a játszótérre és keresnél egy nőt és egy fiatal kislányt, a kislánynak kék szeme és hosszú haja van és az én fekete pulcsim van rajta , az anyuka azt hiszem meg rózsaszínba volt.

-oké, de kik ők, Jimin mibe keveredtél?

-én egy korházba vagyok és...

-hogy kerülsz te oda, jól vagy, megsérültél?

-én jól vagyok , de Jungkook már kevésbé, az ő családját szeretném , ha elhoznád ide , hogy lássák Jungkookot, mert az apja jól elbánt vele és behoztam, hogy lekezeljék.
Nagyon csúnyán néz ki-szorongatom a telefont közbe potyognak a könnyeim.

-jól van , nem lesz semmi baj, igérem síetek. Szeretlek és vigyázz magadra.

-én is szeretlek. Szia

-szia életem-azzal elköszönt és bontottam a vonalat.
_______________

Szaggatottam fújtam ki a benn tartott levegőt, könnyeimet pólomba törölgetem. Le kell nyugodnom, ha anya azt mondja nem lesz baj , akkor igaza van, mert neki mindig igaza van.

.........

-elnézest , fatal ember, mostmár bemehet a beteghez- vállamra helyezi kezét a fiatal nővér és nyugtatóan elmosolyodik.
Azonnal fel is pattanok , majd meghajolok és már szaladok is Kokkie felé.

Amint megérkezek, izgatottságomból visszaveszek és hallkan kinyitom az ajtót. Mikor meglátom Jungkookat kötéssel a fején és az arcán tapaszokkal ,meg még jó pár helyen bevan kötözve, elkezdek hangosan sírni, ő megrezzen, de fél szemmel felém néz.
Odaszaladok és azzonnal karjaiba omlok és úgy áztatom el korházi köpenyét.

-áu, egy kicsit gyengédebben-nyögi nehezen, miközben hajamat kezdi el óvatosan simogatni.
Felnézek rá és összepréselt ajkakkak sírok tovább. Nevet , de letörli könnyeim.

-nagyon csúnya vagy, miért hagytad, hogy megverjen?-kérdezem ölébe ülve, közben mellkasát csapkodva.

-hát kössz a bókot, és ne csapkodj, mert ez is fáj- kuncogja, majd felszisszen a fájdalomra.

-bocsi, de nagyon aggódtam , szörnyű volt látni ,ahogy félholtra vernek-simizem meg az előbb elvert területet.

Jungkook csak szuszogva lejjebb tolja magát, így fenekem ágyékánál helyezkedik el ,majd csípőmre fog és elkezd mozgatni magán.
Most komolyan képes felizgulni egy ilyen helyzetben.

Lefogom kezeit és az ágy két oldalára helyezem őket. Leszállok öléből és leülök inkább egy székre, a felém eső kezét pedig megfogom.

-Jungkook nem fogok kvazimodóval(nem tudom, hogy kell írni😓) huncutkodni, olyan mintha nem is te lennél és nincs hozzád most gusztusom, ne haragudj- szegény elszomorodik.

-nem haragszom, én sajnálom-simizi kicsi kezem sajátjával.

-elmeséled, hogy miért romlott meg ennyire a kapcsolatotok az apukáddal?- kérdezem óvatosan, mert lehet kényes téma. Jungkook mélyen felsóhajt , ami azt jelenti, nem szívesen mesélne róla.

-hát nem valami szép történet és szerintem nem szívesen hallanád- grimaszba torzul az arca.

-de, hallani akarom, bármiről is van szó.