Akkor foglak szeretni, ha.....

Miért?

Sötét volt már mire felébredtem a jó puha, meleg takarómba belebugyolálva. Kicsit furcsáltam miért vagyok ilyen formában és Jungkook miért nincs melettem, miért nem keltett fel.

Lassan kinyújtóztatom végtagjaimat és kimászok az ágyból. Jungkook pólója van rajtam és egy alsó is. Szóval felöltöztetett, ahogy látom még a nedveinket is feltakarította , valamint engem is megtisztogatott. Ez aranyos, de hol a francba van.

Lemegyek a nappaliba, ahol anya éppen beszélget valakivel.

-anya-suttogom hallkan. Felémfordul, majd rám mosolyog.

-úgy látom felébredt az álomszuszék és elég értetlen fejet vág, most leteszem majd hívj. Szia-kinyomta a telefont és felém fordult.
Megsimogatta arcomat.

-jobban vagy már?-kérdezi.

-miért ne lennék?-értetlenkedem

-Jungkook azt mondta rosszul vagy és nem szeretné, ha megerőltetnéd magad, ezért hagyott pihenni , majd mikor hazajött apád , segítettünk visszacuccolni. Mirai szomorú volt amiért nem tudott elköszönni.
Az előbb pedig Sorával beszéltem és minden rendben van.-mosolyog rám boldogan.

-miért nem keltettél fel. Szerettem volna segíteni és Jungkook nem mondott valami mást is?-kérdezem , mivel nem értem , miért nem ébresztett fel és miért hagyott már megint magamra. Fene azt a álmos fejemet, ha nem alszom be beszélhettem volna vele. Kibaszottul rosszul esik, hogy így váltunk el.

-mit kelett volna mondania?

-nem tudom-fogtam fejemet és ölembe hajtottam. Anya elkezte simogatni a hátamat nyugtatásképp.

-mi történt?

-aah én nem tudom..-bekönnyesedik a szemem és anyához bújok- én csak nem értem őt, már megint itt hagyott és ez nagyon fáj- görcsösen szorítom anya ruháját és össze is könnyezem.

-értem, semmi baj. Igazából megviseltnek látszott, alig mondott valamit, csak szótlanul pakolászott.

-miért?

-lehet ő sem tudja mit akar , csak a gondolataival volt elfoglalva.-szavai hallatán megnyugszom és kicsit örülök is, hogy Jungkook gondolkozik rajtunk.
Lehet közös jövönk?
Ha igen , én nagyon boldog lennék...

Miután még beszélgettünk egy keveset, elmentem fürödni, mert azért annyira tiszta nem voltam és mikor megvoltam ezzel, lecseréltem a lepedőt, behajítottam a mosógépbe, majd reggel kiterítem. Az újat csak ráraktam nem gyűrtem be , szóval reggelre a földön fog kikötni.
Álomra hajtottam a fejem és aludtam, mert azért még az álmosság ott volt a szememben, hiába aludtam jó pár órát.

-jé éjt Jungkookie-jó éjszakát kívántam Jungkooknak és elaludtam.

Jungkook:

Arra ébredtem fel, hogy egy hatalmasat hapciztam , úgy hogy majd kifolyt az agyam is, még meg is ijedtem. Alig nyitott szemeimmel megnéztem hány óra. Este tizenegy fasza.
Ki emleget engem este 11 órakkor?
Morogtam egy sort, majd visszafeküdtem.

............

Jimin:

Reggel kicsit boldogan és szomorúan ébredtem, azért, mert ma biztos, hogy a kapcsolatunkat megbeszélem Jungkookat és ha ellenkezik esküszöm megpofozom.

Félek a válaszától...

Boldog meg azért vagyok, mert látom őt. Nekem már ennyi is elég.

Suliba menet több imát és varázslatot elkántáltam, hogy értelmesen megbeszéljük a dolgokat. Hiába húzzuk , egyszer úgyis eljön az idő, amikor színt kell vallani. Ha szeret , akkor adok neki egy esélyt , ha nem , akkor ne szórakozzunk és engedjük el egymást és legyünk úgy , mint régen.
Mégha nem is akarja elfogadni , többet nem fogom hagyni magam.

-sziasztok-köszönök osztálytársaimnak, miután belépek a terembe. Jungkook a padon durmol és már ennyitől megdobban a szívem. Jaj mit teszel velem.

-Jungkookie-cirógatom haját miután leültem. Felemeli fejét és laposakat pislogva , feldúzzadt ajkakkal néz rám. Úgy megcsókolnám itt és most, annyira hívogatóak ajkai.
Egy fejrázással elhesegetem gondolataim.

-mi az?

-szeretném ha rendesen megbeszélnénk , hogy mi lesz velünk-mondom kicsit félénken. Azért félek a válaszától. Lehet azt mondja majd, hogy hiba volt velem kikezdenie vagy nem volt és nem is lesz köztünk semmi és ezen nincs mit megbeszélni.

De olyat tesz amire egyáltalán nem gondoltam és az író sem gondolta volna , hogy ezt fogja tenni...

Lágyan megsimizi arcom és édesen elmosolyodik , amitől szíven eszeveszetten kezd el verni.

-rendben, de sajnálom, ha nem szolgálhatok olyannal , ami neked jól esik-és most gúnyosan elmosolyodik. Na az író ezt akarta, miért is nem lepődöm meg.
Megszeppent arcom láttán Jungkook elkezd nevetni, majd ezután össze nyomja arcocskámat és vészesen közel hajol hozzám, mintha megakarna csókolni , de gyorsan hátrahajolok előle. Most is , mint mindig, mindenkit érdekel a kis jelenetünk , én pedig kínosan kezeimet kezdem el bámulni. Csak el ne sírjam magam.

-Jimin , bármit is mondok vagy teszek veled , előlem nem menekülsz.
Ha én azt mondom nem akarok semmit , akkor te ezt elfogadod, de ugyanúgy hozzám fogsz tartozni.
Ha azt mondom csak téged akarlak , akkor nem fogsz nyomulni rám, mintha engedélyt adtam volna, hanem ugyanúgy megvárod, amíg én nem teszek valamit.
Ha meg akarom szakítani veled a kapcsolatot, akkor sem hagylak nyugton, mert ha valaki a közeledbe kerűl, akkor elkergetem.
Én leszek a végzeted.
Amikor elgyengülök előtted , akkor duplán durvaságot teszek veled.
Nem fogom megvárni, míg te hagysz el.
Addig megyek, míg én meg nem unlak , és ez ellen nem tehetsz semmit.
Értve vagyok?-kérdezi határozottan és félelmetesen.
Olyan dolgokat sorolt fel , amitől szívem inkább megálljért kívánkozik, mint a tovább dobogásért.

Most ezt nem értem miért mondja. Nem értek semmit.
Sírni akarok, de valahogy mégsem megy. Lélegezni akarok, de ez is nehézkesen megy. Nem akarok létezni, mégis létezem. Miért van minden ellenem.

Megszólalni nem bírok , remegek , mint a kocsonya, félek, félek Jungkooktól.
És inkább válasz helyett leborulok a székről a badlóra, hogy megölelhessem azt és rajta elaludjak.

Mi van??.....