Pont jó

1K 69 4
                                    

Izgatottan öltözködöm , mivel ugye most kezdődik az új életem , ahol helyt kell állnom, mint menő gyerek.

Szép lassan készülődtem, mert korán keltem, a hasamban lévő görcsel nem tudtam aludni, csak egy keveset.

Direkt olyan szettet választottam, ami teljesen rámfeszűl és megmutat minden domborulatot elől és hátul.
Hadd mutogassam sexy testem, és mindenki legyen féltékeny , ennyit megérdemelnek amiért kínoztak engem.

Elvégeztem még fogam megmosását, hajam beállítottam és ezután késznek nyílvánítottam magam.

Lementem a konyhába , ahol anya már sűrgött , forgott, hogy reggelit készítsen nekem, de sajnálattam közlöm, reggelente nem szoktam enni.

-nem kell síetni ne fáradj úgy sem eszem- mentem oda a közelébe mire rámnézett.

-csak egy kicsikét- mutatta ujjaival azt a picit szomorkás tekintettel, hogy megessen rajta a szívem, de ez nem jön össze.

- a-a nem eszem reggelente. Inkább adj erőt az öleléseddel- tárom ki karjaimat, amibe beleveti magát és úgy ölel meg, hogy áraztja felém anyai szeretetét. Imádom.

-jaj kisfiam annyira örülök, hogy boldog vagy - elválik tőlem, hogy szemembe mondhassa- minden rendben lesz ugye tudod?- kérdezi homlokát enyémnek döntve.

-tudom anya , szeretlek- mondom neki őszintén ,boldogan. Nálunk mindig megvolt ez az erős kötelék, de csak anya és köztem. Apa ritkán érzékenyűl el vagy sír, mert ő egy igazi férfi. Állítása szerint .

-én is szeretlek. Nagyon vigyázz magadra- csillogó szemeivel figyel.
-vigyázni fogok, igérem- feltartom kisujjam. Érti és ő összefűzi sajátját enyémmel ezzel megpecsételve igéretem.

-de most gyalog szeretnék menni, ugye nem baj?- kérdezem
-dehogy drágám, csak tanítás előtt az igazgatóval kell beszélned el ne felejtsd- mondja nekem amit bizony elfelejtettem.

- tényleg , akkor előbb ott kezdek- bólogatok.
-jaj te mi lenne veled nélkülem- veregeti vállam.
-valószínüleg meghalnék- vállat huzogatva válaszolok.
-naaaa, ne mondj ilyet , inkább induljál kifele-néz rám gonoszan és egy erősebbet rám ver.

-au, megyek már , megyek-indulok táskám felé , amit felkapok és lehajítom a cipős szekrény elé, mert a cipőt meg a kabátot kell előbb felvenni. Habár tavasz van , mégis hideget fúj a szél.

-ajánlom is-még motyog orra alatt.
Haha , anya olyan aranyos. Biztos tőle tanultam aranyosságom.

Felkaptam cipőm, kabátom és indulásra készen álltam az ajtóban.
Kinyitottam, majd elköszöntem és indultam a suliba , a pokolba, amit sajátommá teszek.

Kótyagos lépéssekkel elértem az iskola kapuit , ahol ezer diák van egymásra várva vagy csak addig levegőznek még be nem csengetnek.

Látok pár ismerős arcot,vagyis osztálytársaimat. Most nem foshatok be erősnek kell lennem, erős vagyok.

Elindulok befelé és egyből minden szem rám szegeződik.
A lányok mind nyálukat nyeldesve néznek végig rajtam ami mégtöbb bátorsággal tölt el.
Mintha ebből táplálkoznék.
Még a fiúk is némelyik megtörli a száját, szemét, hogy tényleg ilyen jó pasit látnak.

Aztán kiszúrom azt az embert akivel kötöttem a fogadást. Nagy szemekkel néz , gondolom valami új diáknak hisz engem, mint mindenki.

Direkt felé nézek és egy sunyi mosolyt ejtek, hogy észre vegye.
És ez meg is történik és láthatólag nyel egyet és még a száját is megnyalja.
Most rajtam a sor , hogy meglepődjek, mert erre igazán nem számítottam, ha lehetséges még el is pirulok.
Inkább elkapom a fejem és az igazgatóhoz veszem az irányt.
            .........................

Az igazgatóval való beszélgetés annyiból állt, hogy elmondta nem kell félnem , hisz minden ugyanolyan, mint volt és még gratulál , hogy elértem a célom.

Mikor elkezdtem a volt termem felé sétálni hírtelen minden rémkép beugrott mi történt hónapokkal ezelőtt.
Lépéseimet lassabra vettem , hogy később érjek a terembe és arra jutottam még állok egy keveset az ajtó előtt mielőtt belépek.............

Akkor foglak szeretni, ha.....Donde viven las historias. Descúbrelo ahora