Akkor foglak szeretni, ha.....

Balhé

A kis tetős jelenetünk óta 1 hét telt el.
Azóta Jungkook és én nem beszéltünk, aminek az oka az , hogy megkérte adjak neki egy kis időt , mert ő még sosem volt szerelmes, és én se.

Abban állapodtunk meg, hogy kb 1 hetet nem foglalkozunk egymással és majd kiderül, hogy pusztán csak egy fellángolás ami köztünk van vagy tényleg szeretnénk egymással lenni.

Igaza van, hisz , ha úgy vesszük akkor még csak 3 napja imerte csak az új Jimint és lehet elhamarkodottan kerültünk közel egymáshoz, mert ugye régebben sosem beszélgettünk, ezáltal nem is ismerjük egymást.

Most viszont már nem értem miért is kelett eltávolodnunk, hisz jobb lett volna , ha megismerjük egymás személyiségét és elmennénk randizgatni , aztán egymásba szeretnénk és boldogan élünk , míg meg nem halunk.

Ha nem töltjük egymással az időt és, ha hiányzunk egymásnak akkor bizony ott van valami több is.
De én elhatároztam magam miszerint nem fogok elsőnek Jungkookba szeretni, ezt a győzelmet már nem hagyom meg neki.

Én már az elején is leszögesztem anyának, hogy csak Jungkookkal akarok lenni, mármint nem úgy , csak vele csinálni bizonyos dolgokat, ami hiányzik , de basszus már megint ott tartunk, hogy nekem kurvára szükségem van rá, míg ő levegőnek néz. A testemre sincs már szüksége?
Akkor minek mondta, hogy nem akar lemondani rólam, nem értem.

.......

A suli kapujánál egy kislány áll, elég kétségbeesettnek tűnik és forgolódik össze-vissza.
Odamagyek ,hátha nem hisz pedofilnak.

-szia kicsi lány, mit keresel itt?-próbálom a legaranyosabb módon megszólítani, nehogy megijesszem.
A picur felém fordul és mikor megtette egyből a szemét vettem észre, milyen szép kék szeme van, teljesen megbabonáz, a haja is szép hosszú barna. Olyan , mint egy porcelán, még hozzáérni sem mernék, annyira törékenynek látszik.
Nem is szabadna egyedül mászkálnia az utcákon , még a végén elrabolják.

-én Kokkiet keresem, de félek bemenni annyira sok ember van odabent-félénken és alig hallhatóan beszél, muszáj rendesen hegyezni a fülem, ha hallani akarom.

-és miért keresed? Esetleg segíthetek megtalálni-mosolyodom el , hátha elfogadja segítségem.

-én csak elhoztam neki az ebédjét, mert otthon anya meg apa veszekedtek és emiatt nem akart enni , és elszaladt , azután apa csúnyát mondott Kokkieról, azt mondta, ha nem akar enni; akkor haljon éhen és én ezt nem akartam , ezért utána akartam vinni, de már nem volt az utcán, így muszáj volt idejönnöm, hogy egyen, mert nem akarom, hogy itt hagyjon engem.-szipogja aranyosan, nagyon megsajnáltam pici lányt.

-értem, majd együtt megkeressük, de síessünk, mert 15 perc múlva becsengetnek.-nézek telefonomra.

-elmondod nekem a neved?-bólintott mosolygósan.

-Mirai és mi a te neved?

-nagyon szép neved van, illik hozzád.
Az én nevem Jimin-nyújtom a kezem felé, mire megrázza.

-örülök, hogy megismerhetlek.

-én is Jiminie-a becenév miatt meglepődöm, de tetszik.

-menjünk- fogom meg pici kezét, de nem szeretné megfogni a kezem , helyette felemeli mindkét karját , ezzel jelzi , hogy vegyem fel az ölembe. Nagyon kis közvetlen a kicsi, nem szabadna ilyen bamar megbíznia másokban, viszont nem tudok rá haragudni, annyira aranyos.